„Magyarország Urai, hallottátok-e?”

Archív felvétel

Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.

(XCV. rész)

„Magyarország Urai, hallottátok-e?” – teszi föl a kérdést Ádám Imre a Komáromi Ujság hasábjain. A szerző kilenc hónappal a háború kitörése után – nem leplezve a hadi állapotok alakulása miatt érzett csalódottságát, egyre mélyedő türelmetlenségét – arra a hírre reagál, hogy Vilmos császár a második német nemzeti kölcsön sikere alkalmából azt táviratozta a birodalmi kacellárnak: nagyon örül, hogy olyan nemzetnek első szolgája, mint a német.

„Magyarország Urai! Hallottátok-e, vagy olvastátok-e a németek nagy császárjának kijelentését? Koronával a fején a nép szolgájának vallja magát. Nem azt mondja, hogy a nép az Ő szolgája, hanem Ő a nép szolgája.

Nem sérti-e a ti nagyzási mániában szenvedő önérzeteteket, a ti gőgös tyranusi hajlamaitokat a német császár demokratikus üzenete. Akad-e köztetek – hatalom után sóvárgó közönséges emberfiai – olyan egyéniség, aki akármilyen csekély hivatalt tölt is be, szolgának tartsa magát. Láttam kaján mosolyt az éhségtől kiaszott, de nem azért gőgös arcotokon, amelyből kiolvastam, hogy ti Urak vagytok és maradtok is. A német császár nem szégyenli emelt fővel hangoztatni, hogy népe szolgája Ő, de Ti, a nagyzás és úrhatnámság nevetséges figurái, egy jottányit sem engedtek úri mivoltotokból!

Igen, igen, Magyarországon még a legutolsó utcaseprő, a legnagyobb éhenkórász is irtózik ettől a szótól: szolga. Németország legnagyobb és legelső férfia büszkén vallja magát népe szolgájának.

És itt látható a különbség a magyar és a német felfogás között! Magyarország az urak, a henyélők országa, Németország a munka országa, ahol a legszorgalmasabb, a legodaadóbb munkás: maga a császár” – írja Ádám Imre.

*

Komáromban 83 éves korában elhunyt Kozma Mihály 1848/49-es szabadságharcos vitéz, polgári foglalkozása szerint – nyugalmazásáig – fogházmester. Temetésén megjelentek F. Szabó Géza, a város polgármestere és Peredi Géza dr., a komáromi függetlenségi pártkör elnöke.

*

1915. március hó utolsó hetében gyűlést tartott a komáromi református egyházmegye tanügyi bizottsága, amely Tuba Gáspár ekeli lelkész elnökletével, folyó ügyeket intézett.

(Lelkes Vince)