Megosztás
A műkörmös szó hallatán többnyire pirosra, kékre vagy épp zöldre festett körmök jutnak az eszébe. Ez a szakma azonban szólhat ennél sokkal többről is. A dunaszerdahelyi Csicsay Barbara bebizonyítja, hogy egészen különleges dolgok is kerülhetnek ki egy műkörmös kezei alól. Barbi egyenesen művészi szintre emeli a munkáját, amit nemrégiben egy szakmai elismerés is alátámasztott.
Barbi angoltanárnak tanult. A főiskolai évek alatt kóstolt bele a műkörmös világba, s mostanra 12 éve ezzel foglalkozik. Saját szalonját négy évvel ezelőtt nyitotta meg Dunaszerdahelyen.
Kezdetekben, amikor még csak bontogatta szárnyait, a műkörmözés egy hobbi volt a számára, majd ráébredt, hogy ez az ő útja. „Egy gyerekkori jó barátnőm vett magának felragaszthatós műkörmöket és megkért, hogy fessem ki neki, mert tudta, hogy szépen tudok festeni. Persze, meg is csináltam neki, és nagyon megtetszett a dolog. Épp ekkor töltöttem be a 18. szülinapomat, s ennek apropóján a szüleim megleptek egy műkörmös tanfolyammal. Ettől kezdve hobbi szinten elkezdtem foglalkozni vele, folyamatosan jártam továbbképzésekre. Úgy éreztem, hogy ebben megtaláltam önmagam, mert elég kreatív munka ahhoz, hogy kiélhessem benne a fantáziámat, illetve nagyon apró az úgynevezett munkafelület, ami nekem szintén pozitívum, mert szeretek elbíbelődni velük” – mesélte a kezdetekről Barbi.
2019-ben nyitotta meg saját szalonját Dunaszerdahelyen, a Smetana ligeten (Smetanov háj). „Ekkor felgyorsultak a dolgok. Még több tanfolyamra kezdtem el járni, igyekeztem minél jobban fejleszteni magamat” – tette hozzá. Tudását szívesen adja át másoknak, így két évvel ezelőtt letette a szakoktatói vizsgát, azóta egyéni képzéseket is tart.
Az idei év pedig meglehetősen nagy fordulópont volt Barbi életében.
Idén márciusban tette először próbára magát a manikűrösök mustráján, a szakmában a legrangosabb versenyen, a Nailympián. Ekkor a németországi megmérettetésen mutatta meg tudását.
„Amikor először hallottam a Nailympiáról, akkor azt gondoltam, milyen jó annak, aki odáig eljut, hiszen, aki ott elér valamit, az már tényleg komoly névnek számít a szakmában.”
A versenyt hosszas előkészület előzte meg.
Három hónapnyi precíz munkának – körülbelül 180 belefektetett órának – köszönhetően Barbi már az első versenyén remekelt.
A versenyre kezdő, haladó és profi kategóriákra osztva lehet jelentkezni. Az igazságosság érdekében azonban, a szakmai zsűri nem tudja, hogy ki melyik kategóriában indult, tehát mindenki munkáját egységesen elemzik. Csak a pontozás után különítik el egymástól az egyes kategória versenyzőit – így alakul ki a végső sorrend. A bírák plakátmunkát várnak a versenyzőktől, melyeket számos szempont alapján pontoznak. Fontos például, hogy megvan-e a megfelelő hossza a körömnek – az alap egy ilyen versenynél a két hüvelyknyi hossz, számít az összhang, a kreativitás, a részletes kidolgozás, a témaválasztás.
Barbinak, bár ez volt az első versenye, automatikusan a haladó kategóriába került, mivel már oktatja is a manikűrözést. Témaként Egyiptomot választotta. Első lépésként megtervezte, lerajzolta, hogyan is fog kinézni az alkotása, majd jöhetett a megvalósítás. Az egész köröm, a rajta látható formák mind zseléből és akrilból készültek. Ezzel még mindig nem ért a feladata végére, hiszen a versenyre nem egyszerűen az elkészült körmöket várták, hanem egy, az azokat ábrázoló komplex plakátot. Így egy következő tervezési folyamat következett: meg kellett álmodnia a fotózás hátterét, a kiegészítőket, a színeket, a hangulatot. Miután minden megvolt, egy budapesti fotós segítségével elkészült a plakát. Itt fontos megjegyezni, hogy a képen semmilyen utómunka nem megengedett, vagyis utólag nem lehet szépíteni az elkészült munkán.
Barbi kitartó munkájának meglett az eredménye, kategóriája ezüst fokozatát ítélték oda neki.
Ezután elég erőt és bátorságot érzett magában ahhoz, hogy benevezzen a Nailympia úgymond fő versenyére, vagyis a londoni megmérettetésre. Különleges témát választott, mely a következőképpen hangzik: erdei boszorkány vérhold idején. „Varázslatos, kicsit halloweeni témát szerettem volna. Igyekeztem tanulni az előző versenyen kapott értékelésemből, egy még egységesebb összhatást akartam elérni. Nagyon sokat rajzolgattam, míg végül összeállt a teljes kép.”
Újabb három hónapnyi munka után ennek az eredménye sem váratott sokat magára.
Októberben megérkezett a díjazottak listája: Barbi ismételten elnyerte a haladó kategória második helyét.
„Személyesen nem mentem el a díjátadóra, online követtem az eseményt. Elmondhatatlan érzés volt, amikor bemondták és kiírták a nevemet. Tavaly még nem gondoltam volna, hogy ez az év két érmet is hoz nekem. Ami korábban csak egy vágyálom volt a számomra, most valósággá vált” – mondta Barbi.
De vajon miért is éri meg ennyi időt beletenni egy olyan dologba, ami a hétköznapokon nem viselhető? „A felkészülés alatt nagyon sok új technikát megtanultam és úgy érzem, a kreativitásom, valamint a precizitásom is sokat fejlődött. Ezeket pedig bele tudom vinni a szalonmunkámba. Márpedig ez egy olyan szakma, amiben mindig lehet és kell is fejlődni” – válaszolta a kérdésre Barbi.