Már csak 50 ezren...

2016. február 17. - 16:49

Már csak 50 ezren...

A jelenlegi egypárti, vagyis a Smer-SD alkotta kormány a lehető legrosszabb agrárpolitikát produkálta. Ennek ellenére főleg a pozsonyi köztévé, valamint a TA3 híradóiban hemzsegtek azok a tudósítások, amelyek büszkén harsogták, hogy 10 százalékkal csökkent pár alapvető élelmiszer általános forgalmi adója (nálunk DPH). Még Robert Fico kormányfő is megjelent az egyik bevásárlóközpontban, hogy hatásos propagandafogásként fontoskodva nézegesse az árcédulákat. Azt azonban sem ő, sem szervilis beosztottjai nem említették meg, hogy csupán néhány kiválasztott élelmiszer ára csökkent. Emiatt a polgár idén sem fizet sokkal kevesebbet, mint tavaly. A kormány mégis nagy csinnadrattával bizonygatja, milyen jót tett ismét az emberekkel. Emiatt az államkasszába a tervek szerint idén ebből a tételből 70 millió euróval kevesebb folyik be, amit adó beszedésekből szeretnének pótolni. Valójában tehát mi, állampolgárok, önmagunkat támogattuk, de tapsoljuk meg érte a kormányt! Ja és mennyivel is támogattuk magunkat? Számoljunk csak: Szlovákiának valamivel több, mint 5 millió lakosa van. Ha a támogatásra szánt 70 milliót elosztjuk 5 millió lakossal, évi 14 euró, tehát havi 1 euró 15 cent jön ki fejenként. Vastaps a kormánynak! És ez mindenkinek jár. Ugyanis nem tesznek különbséget a rászorulók és a kevésbé rászorultak között. Aki drága étterembe jár vacsorázni és bifszteket rendelhet, vagy a hentesnél megveheti a bélszínt, mert futja rá, őt minden kiló húsnál 3 euróval támogatja a kormányunk, ugyanis ennyivel kevesebbet költ el. Aki viszont csak a 3 eurós lapockát engedheti meg magának, az legfeljebb 30 centtel fizet kevesebbet. Ez kérem az önmagát szociáldemokratának kikiáltó Smer-SD igazi szolidaritása!

Kampánycélra 70 milliót

Az összes élelmiszer áfájának csökkentésére nem volt elég pénz, ezért olyan termékeket kellett találni a statisztikában, amelyek áfa csökkentése nem jelent 70 milliónál nagyobb kiesést a költségvetésben. Hát kérem, ezért van a listán csak a 400 g feletti kenyér, de nincs ott a kifli vagy az ugyanúgy kenyértésztából készült zsemle. Egyszerűen nem fért bele a keretbe. Ugyanúgy hiányzik az itthon megtermelt gyümölcs vagy zöldség. A hivatalos ok az, hogy szezonális termék lévén, főleg az utóbbiakból sokat hozunk be, és amit importálunk, azt külföldi áruként nem kívánatos támogatni. De akkor miért más elbírálás alá esett a disznóhús? A hazai sertéságazat az ország fogyasztásának alig felét képes produkálni. Annak is mintegy ötven százalékát élő-, vagy félsertés formájában kiviszik az országból. Magyarán a pulton található disznóhúsnak háromnegyede valamilyen formában importáru. A tények makacs dolgok, bármit is állít az agrárminiszter. Ha a kormány a helyi feldolgozóipar támogatásával és bővítésével törődne, akkor ezzel új munkahelyeket teremthetne. Növekedhetne azoknak a száma, akik lakhelyükön találnak megélhetést. Szilárd meggyőződésem, hogy ha ezt az utat választották volna, több mint negyedével csökkenthető lenne az élelmiszerek, valamennyi élelmiszer ára!

Az agrobárók zsebeit töltik

Súlyos gond az is, hogy az elmúlt négy évben elfogadott törvények a mezőgazdaságba beözönlő nagytőke érdekeit szolgálják. Pedig az uniós források nem az agrobárók zsebeit hivatottak megtölteni, hanem a vidék, a vidéki emberek megélhetésének biztosítása az elsődleges céljuk. Az EU már rég rájött, hogy a régiók gondjait nem a szociális juttatásokon keresztül kell hosszútávon megoldani, hanem a fenntartható foglalkoztatottság révén, amihez többek között a szóban forgó támogatásokkal kíván kezdő tőkét biztosítani. Nálunk csak EU-forrásokból finanszírozott propagandakiadványokon hirdetik ezt!

Lefelé a lejtőn

1990-ig több mint 360 ezer embert foglalkoztatott a szlovákiai agrárium, jelenleg alig 50 000 ember dolgozik hazánkban a mezőgazdaságban. A vidék elszegényedik, elnéptelenedik, elöregszik. A legtöbb kisgazda Szlovákia déli részén tevékenykedik, ennek ellenére az utóbbi időszakban a legtöbb mezőgazdasági támogatást nem ide, hanem az északi térségekbe fizették ki.

A mezőgazdaságban dolgozók aránya a teljes foglalkoztatottsági mutatón belül egyre csökken, 2013-ban már csak mindössze 2,4 % volt. Ez nagyon kevés, az európai uniós országok között a lista végén kullogunk, Magyarországon ez az arány 11,5%. További kedvezőtlen adat, hogy a mezőgazdaságban dolgozók átlagéletkora hazánkban 55 év fölötti. Még napjainkban is a lakosság 45,6 %-a, tehát csaknem két és fél millió polgár él vidéken. A szlovákiai földalap 50%-át pedig termőföld alkotja. Egyelőre...Ezért kell mielőbb megállítani a kedvezőtlen folyamatokat!

Mi dönthetünk!

Amennyiben Szlovákiában az elkövetkező években továbbra is a jelenlegi irányvonal érvényesül, lassan, de biztosan újkori agrárgyarmattá válunk Európában, éspedig az olcsó agrárproduktumok, a gabona, a kukorica és a vágóállatok előállítójává. A feldolgozás pedig külföldön történik, így az úgynevezett hozzáadott érték, meg a haszon is ott marad. Ezért olyan kormánynak kell vezetnie ezt az országot, amely szívügyének tartja a vidék, a mi szülőföldünk és lakóhelyünk sorsát, boldogulását. Március 5-én szavazatainkkal mi dönthetünk ilyen kabinet hivatalba lépéséről.

(PR)

Címkék: PR-cikk, Csicsai Gábor