Már májusban megnyithatnák a nagyközönségnek a 125 éves gőzszivattyú-állomást, ha a szlovák vízügy készségesebb lenne

camera

1

Már májusban megnyithatnák a nagyközönségnek a 125 éves gőzszivattyú-állomást, ha a szlovák vízügy készségesebb lenne

Fotók: Paál József  

Megosztás

Elakadt a zsitvatői, 125 éves szivattyúház felújítása, a tulajdonos, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) ugyanis másfél éve képtelen az együttműködési megállapodás aláírására a felújítást végző civilszervezettel. Az ipari műemléket az átadás évfordulóján szeretnék megnyitni a nagyközönségnek, de az SVP tétlensége ezt gátolja.

A Komárom és Párkány – közelebbről Pat és Dunaradvány – között autózók számára ismerős látvány Pati kanális és a Duna között álló a téglaépület, amely egészen eltörpül a mellette magasodó, 35 méteres kémény tövében. Ez az épület „ad otthont” az idén 125 éves gőzszivattyú-állomásnak, amelynek a feladata a Zsitva vizének a Dunába juttatása volt.

A 19. század végén épült meg ugyanis az árvízvédelmi töltés Komárom és Zsitvatő között, ami elvágta a Zsitvát a Dunától. A kis folyó medrében érkező vízhozamot szivattyúk segítségével kellett átjuttatni a töltésen, mert ez gravitációs úton ez nem volt lehetséges. Ennek a feladatnak az ellátására építették meg, és adták át 1898-ban a zsitvatői szivattyúállomást.

A Zsitva medre azóta teljesen megváltozott, ma már Martos mellett folyik a Nyitrába, majd a Vágba, de a régi medre ma is megvan. Ma már Pati csatornának hívják, és a meder vízhozama is jóval kisebb, mint 125 évvel ezelőtt volt.

A víz szivattyúzására azonban azóta is, ma is szükség van, és a gőzszivattyútelep egészen 1976-ig ellátta feladatát. Akkor váltotta fel egy elektromos szivattyútelep a gőzüzeműt.

A berendezéseket civilek már felújították

A Duna mentén több szivattyúállomást állomást is létesítettek, azonban a legtöbb teljesen elpusztult, csak ez az egy maradt meg ilyen jó állapotban. A leállítás után ugyan ezzel sem sokat törődtek az utóbbi évtizedekben a Duna szabályozásáért, a vízgazdálkodásért felelős csehszlovák, majd szlovák cégek. Az állomás ma a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) tulajdonában van, és nincs túl jó állapotban. Annyit megtett a cég, hogy tavaly elkezdték az épület külső felújítását, a belső tereket pedig legalább egy kicsit rendbe hozták, a vakolatot kijavították, a falakat lefestették.

A szivattyúállomás gépei, a gőzkazánok és a szivattyúk azonban az utóbbi években teljesen megújultak. Az épületegyüttesben két kazán, két gőzgép és két szivattyú működött, amelyek másodpercenként 3 köbméter vizet tudtak átjuttatni a töltésbe épített csöveken keresztül. Ezek abban a korban modern berendezéseknek számítottak, amit az is mutat, hogy csaknem nyolcvan évig, egészen 1976-ig működtek.

Ez a felújítás azonban nem, vagy nem elsősorban az SVP-nek köszönhető: három évvel ezelőtt egy polgári társulás, a VBT Sytwathew kezdte el.

A szervezetet, amelynek neve a Portus de Sytwathew, azaz Zsitvatő település nevéből ered, a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola régi diákjai alapították. A céljuk elsősorban a műszaki berendezések megújítása volt, amit mára már csaknem befejeztek.

3000 munkaóra, 95 százalékos eredmény

Paál József, a VBT Sytwathew polgári társulás egyik alapítója szerint az ipari műemlék belső felszerelését szinte teljes mértékben felújították. A munkát három éve, 2020 januárjában kezdték.

„Pontos munkamenetet készítettünk, mintegy 3000 munkaóránk van a felújításban” – mondta Paál, a VBT Sytwathew Polgári Társulás alapítótagja.

„A gépek és a berendezés 90-95 százaléka megújult, csak az nem készült el, amit pótolni kell, mert az évek során eltűnt” – mondta a Paraméternek Paál. Kisebb berendezéseket, szerszámok kellene még pótolni. „Már ezeket is elkezdtük beszerezni, vagy amit ma már nem lehet kapni, azt megpróbáljuk legyártani” – magyarázta a szakember.

A teljes felújítást idén májusban szeretnék befejezni, már csak a gőzszivattyú-állomás üzembe helyezésének kerek – 125. – évfordulója miatt is. A terveik szerint a kész szivattyúállomást megnyitnák nagyközönség előtt is, ehhez azonban szükségük lenne a tulajdonos SVP hozzájárulásához és természetesen segítségéhez is. Ugyanis az épületet is fel kellene újítani, ez szerintük inkább az SVP feladata lenne.

„Azt szeretnék, hogy a cég legalább az ingatlanról, az épületről gondoskodjon, kívülről újítsák fel a kéményt, szükség lenne új villámhárítóra és a tetőt is meg kellene javítani” – magyarázta Paál.

Múzeumként üzemelhetne

A múzeumként való megnyitásban viszont szívesen segítenének, vállalnának akár tárlatvezetést is, ehhez azonban együttműködési szerződést kellene kötniük az SVP-vel.

„A szerződéstervezetet már régen elküldtük a cégnek, de sajnos nem kaptunk rá választ” – mondta Paál.

A vízművek komáromi részlegének vezetőjével, Fekete Györggyel jó a kapcsolatuk, de a szerződést az SVP dunai részlegének pozsonyi vezetőségével kellene aláírniuk. Ez már sokkal nehezebb feladatnak tűnik.

A vízügyesek örülnek az eddigi munkának, de „nem ez az elsődleges feladatuk”

Az SVP ugyan nagyra értékeli az eddigi együttműködést a VBT Sytwathew-vel, de a Paraméter kérdéseire inkább kitérő válaszokat adtak. „Az említett polgári társulás nagyon jó munkát végzett a cégünkkel összefogva, amiért köszönettel tartozunk” – válaszolta a Paraméternek Marián Bocák, a cég szóvivője.

A további együttműködésről, annak formájáról azonban óvatosan nyilatkozik.

„Megkaptuk az együttműködési megállapodás tervezetét, amely lehetővé tenné a gőzszivattyú-állomás felújítását és megnyitását a nagyközönség számára, a szerződés feltételeit azonban részletesen és pontosan meg kell határozni” – írta a szóvivő, vagyis nem zárkóznak el a szivattyúállomás megnyitásától sem.

Arra azonban nem válaszolt, hogy szerintük mikor tudnának megegyezni ezekben a feltételekben, mikor tudnák aláírni a szerződést. „Keressük a hatékony és mindenekelőtt transzparens módszert, mivel állami tulajdont kezelünk” – írta Bocák.

Elismerik azt is, hogy az épület is felújításra szorul, a válaszból azonban az derül ki, hogy saját forrásból ezt nem tudják vagy nem akarják vállalni. „Tudatosítjuk a felújítás szükségességét, keressük az állami pénzek, az esetleges alapítványi vagy magánbefektetői támogatások hatékony felhasználásának a módját, hogy a szükséges felújítási és karbantartási munkákat el tudjuk végezni” – állítja a szóvivő. Ezt azonban nem tartják a cég elsődleges feladatának.

„Az SVP elsődleges feladata a vízfolyásokkal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok ellátása” – jelentette ki Bocák.

A civilek pénzt is szereznének

Paál szomorúnak tartja az SVP hozzáállását, nem érti, hogy miért húzzák ilyen sokáig az együttműködési megállapodás aláírását.

„A javaslatunkat már több mint másfél éve elküldtük, többször érdeklődtünk róla, jeleztük, hogy készek vagyunk változtatni a feltételeken, ha azok nem megfelelőek, de még csak választ sem kaptunk” – mondta Paál.

A megállapodási tervezet kitér a szivattyúház megnyitására, múzeumként való üzemeltetésére is. „A szerződésjavaslatot olyan szervezetek szerződései alapján készítettük el, amelyek hasonló területen dolgoztak: például vasúti szerelvényt, vasúti kocsikat újítottak fel, hajókat hoztak rendbe stb.” – magyarázta Paál.

A késlekedés az SVP-nek is káros, anyagilag is. Paál szerint ugyanis ők maguk is tudnának szponzorokat szerezni akár az épület felújításához, akár az üzemeltetéshez.

„Ha meglenne az együttműködési szerződésünk, szinte azonnal több partnert be tudnánk kapcsolni” – állítja Paál.

Ők az SVP hallgatása, tétlensége ellenére is készülnek a szivattyúház megnyitására. Már készítik a berendezést bemutató ismeretterjesztő anyagot, amit több nyelvre is lefordítanak. Az SVP aktívabb hozzállása, az együttműködési szerződés aláírás nélkül azonban ezek az anyagok a „fiókban” maradnak, és a szivattyúházat sem nyitják meg idén májusban.

Lajos P. János

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program