Már ötezer éve is szuvas fogat okozott a szénhidrátban gazdag étrend

Dél-Amerika atlanti-óceáni partjainál már akkor sok szénhidrátot – édesburgonyát és más termesztett növényeket – fogyasztottak az emberek, ami gyakran egészen a foggyökerekig nyúló szuvasodást okozott – olvasható egy nemzetközi kutatócsoportnak a Journal of the Royal Society Open Science című lapban megjelent tanulmányában.

Andre Colonese, az angliai Yorki Egyetem kutatója és munkatársai 70 embertől származó 1345 fogat és a hozzájuk tartozó állkapocscsontokat vizsgáltak meg. Az emberek két helyszínről származtak (Morro do Ouro és Rio Comprido), 5600-3700 évvel ezelőtt a mai Brazília déli részén, az Atlanti-óceán partján éltek.

Egy olyan kultúrához tartoztak, amelyek az utókorra nagyrészt kagylóhéjakból álló szeméthalmokat, úgynevezett sambaquiseket hagytak az utókorra. Találtak ugyanakkor kőeszközöket, fejszeéleket és őrlőköveket, valamint szobrokat is.

A foganyag izotópos elemzése révén a kutatók megállapították, hogy az emberek nagyjából felerészben hallal és tenger gyümölcseivel táplálkoztak, az étel egyharmada növényi eredetű volt, illetve esetenként fogyasztottak emlős- és madárhúst is.

"Ezért halász-vadász-gyűjtögető emberekként jelölik őket"

– mondta el Sabine Eggers, a kutatásban részt vevő osztrák szakértő, a bécsi Természettudományi Múzeum munkatársa. Nyilvánvalóan helyhez kötötten éltek, termesztettek már növényeket, például maniókát és édesburgonyát, mert ezek nélkül a szénhidrátban gazdag termések nélkül nem lettek volna ennyire szuvasak a fogaik.

A vizsgált emberek 80 százalékánál legalább a felső réteg, a fogzománc szuvas volt. Sokaknál mélyebbre is nyúlt, a dentinig, egy negyedüknél pedig a fogbelet is elérte, ahol az idegek találhatók.

"Ez már mélyebb szuvasodás, amely fáj, bűzös és tályogokat okozhat a csontban"

– mondta Eggers. Ráadásul sokaknak rések voltak a nem zápfogaik között, ami gyakran előfordul a szénhidrátban gazdag, ezért szuvasodást okozó étrend esetében.

A legrosszabb, szuvasodás okozta lyukat egy fiatal nőnél találták, akinek maradványaira Morro do Ouro lelőhelyen bukkantak. Ő gyerek- és fiatalkorában (2 és 12 éves kora között) a többiekkel ellentétben szinte kizárólag növényi eredetű táplálékot evett. Később sok halat fogyasztott. Ez nem azért történt, mert rájött, hogy a növényi szénhidrátok károsítják a fogait, hanem valószínűleg azért, mert ekkor érkezett valahonnan Morro do Ouróba – véli a szakértő.

Elképzelhető, hogy megházasodott és a férje falujába költözött.

"A sambaqui-emberekről tudjuk, hogy olykor több ezer kilométeres távolságokat is megtettek"

– fejtette ki Eggers.

(MTI)