A járványtagadókat simán fejbelőtték Mária Terézia alatt, a rendeletek megsértéséért két év várfogság és kényszermunka járt

Magyarországon a középkor óta pusztítottak változó erősséggel különböző járványok; a pestis, a kolera, a malária vagy a tífusz sem volt ismeretlen. A XVIII. század elejétől azonban a pestistől kellett talán legjobban tartani. Mária Terézia alatt volt az utolsó nagy pestisjárvány Magyarországon, noha a XX. századig nem volt a betegségre érdemi gyógyszer. A XVIII. század végétől ugyanis pusztán szigorú karanténnal is meg lehetett állítani a járványt.

Mária Terézia az osztrák örökösödési háború 1748-as lezárulta után fogott komolyabb járványügyi szabályozásba. Több részletszabályozás után 1770-es egészségügyi alaprendelete viszont olyan jól sikerült, hogy soha többé nem volt komoly pestisjárvány Magyarországon.

Kemény büntetési tételeket szabtak ki egyébként a járványszabályok megszegőire. Teljesen mindegy volt, hogy valaki szándékosan, tévedésből vagy ideológiai megfontolásból cselezte ki például a járványidőszakban a karanténszabályokat, agyon kellett lőni, a hulláját elégetni, minden tulajdonát lefoglalni.

Pontosabban először három írni-olvasni tudó ember kikérdezte az elfogottat, hogy jött be:

„mimódon? ki segedelmével? s minémű titkos úton s módon lett légyen az ő tilalom ellen való bejövetele? meghallgattatván, annakutána azon személyek által ennek csak hamarjában és fok tusakodások nélkül megesendő törvény vagy Standrecht (rögtönítélő bíróság – a szerk.) szolgáltassék, és megbizonyíttatván ellenük a tilalomnak áthágása, az olyas megfogattatott személyek csak valamely, s nem is rendszerint indíttatni szokott halálos dolgokról való törvény kiszolgáltatás nélkül is, azonnal, azon helyben agyonlövöldöztessenek, holttesteik pedig megégettetés által semmivé tétessék”.

Hasonló büntetés járt azoknak a katonáknak, akik engedékenynek vagy megvesztegethetőnek bizonyultak a szabályok betartatása során. Vagy ugyanígy ki kellett végezni mindenkit, aki pestises halottat eltitkol vagy egy pestises tárgyát, áruját megtartja vagy akár csak elrejti. Akik viszont eredményesen feljelentettek ilyen embert, három arany jutalmat kaptak.

A járványszabályok megsértésének legenyhébb büntetése két év várfogság és kényszermunka volt. Ilyet kaptak például azok a kocsmárosok, akik kiszolgáltak korabeli védettségi igazolvány nélküli vendégeket. Az egészségügyi tisztviselőket akkor is öt-tíz év kényszermunkára kellett ítélni, ha nem szegtek meg semmilyen szabályt, de valamilyen módon mégis egyértelműen ártottak a közegészségügynek.

A karanténidőszak akkoriban 28 és 120 nap közt mozgott, tehát volt, aki akár négy hónapra is ottragadhatott valahol.

szabadeuropa.hu/para