1
Illusztráció (AP/TASR)
Megosztás
A koronavírus-járvány olyan aktivistákat is hozott magával, akik a szájmaszkok és az oltás ellen tüntetnek, megkérdőjelezik a vírus súlyosságát, sőt még a létezését is. Vannak olyanok is, akik még akkor sem hisznek a szakértőknek és az orvosoknak, amikor már lélegeztetőgépre kötik őket.
A minap számoltunk be Miroslav K. haláláról, aki olyan csoportba tartozott, amely oltásellenes és intézkedések elleni tüntetéseket szervezett. Azt hangoztatták, a Covid nem veszélyes, az oltás rossz, az intézkedések kapcsán pedig egyenesen a fasizmust hozták fel. Miroslav több akciójukat is videó formájában élőben közvetítette a közösségi hálón.
November 8-án Pöstyénbe utazott, ahol a ĽSNS tüntetést szervezett, amiért a rendőrség őrizetbe vette a helyi Lidlben rendbontó maszkellenes tüntetőket. Tíz nappal később kiírta a közösségi oldalára, hogy munkaképtelen, mert elkapta a Covidot. A történetnek szomorú vége lett: Miroslavot súlyos állapotban szállították kórházba, kedden este pedig érkezett a hír, hogy elhunyt.
Ennek és az ehhez hasonló történeteknek egyebek mellett olyan hatásuk lehet, hogy a más véleményen lévőkben nem titkolt megelégedést váltanak ki. Miroslav profilja alatt is sorban gyülekeztek az olyan hozzászólások, amelyekben kifejtették, hogyan látják a halálát – nem törődve azzal, hogy azt a férfi családja is elolvashatja. „Senkinek sem kívánom, de remélhetőleg a halálod tanulság lesz más félretájékozott számára” – sorakoznak a hasonló hozzászólások a férfi közösségi oldalán.
Ugyanakkor maga az elhunyt is bizonyos mértékben a dezinformációk áldozata lehet, hiszen a közösségi oldalán ilyen tartalmakat osztott meg, ő pedig minden bizonnyal igaznak hitte őket.
Nem Miroslav az egyetlen, aki semmisnek vélte a Covidot, és közben aztán az okozta a halálát. Itt van például Miroslav Čajka pap, aki baráti kapcsolatot ápolt Marian Kotlebával, a közösségi oldalán pedig olyan tartalmakat osztott meg, amelyekben kinevették a koronavírust. 2020 novemberében aztán belehalt a fertőzésbe, miután súlyos tüdőgyulladást okozott nála.
Mentségére szóljon, hogy akkor még nem volt elérhető az oltás, ma viszont már szinte bárki beadathatja magának. Sokan viszont nemcsak, hogy nem teszik meg, hanem még másokat is ellene buzdítanak.
Michal Piják orvos is híres arról, hogy ellenzi az oltást, egy hete viszont érkezett a hír, hogy a vírus súlyos lefolyásával a Pozsonyi Egyetemi Kórházban kezelik, ahol egyébként belgyógyászként dolgozik. Mielőtt kórházba került volna, gyakran saját kollégáit, illetve azokat támadta, akik az első vonalban harcolnak a járvány ellen.
„Hložník egyfolytában azt ismételgeti, hogy mindenki, aki nem osztja a covidisták nézeteit, azok húzzanak szkafandert és menjenek a covid-osztályra segíteni a gyógyításban. Szánalmas”
– írta Piják korábban Jakub Hložník aneszteziológiai főorvosról.
Nem Piják az egyetlen orvos, aki megpróbálta lebeszélni az embereket az oltásról. Egy besztercebányai körzeti orvos például oltásellenes fotókat, posztereket függesztett ki a rendelőjében. Az egyik fotón egy kaszás boszorkány látható a Holle anyó című filmből, fölötte pedig a következő felirat áll: „A nevem ASTRA-ZENECA PFIZERová”. A doktornő végül elkapta a fertőzést, és bele is halt a kórházban.
Viszont adott a kérdés, hogy az oltásellenzők halálhíre befolyásolhatja-e azokat, akik hasonlóan gondolkodnak? A gyakorlat inkább azt mutatja, hogy más „alternatív” magyarázatot keresnek, mintsem elismerjék az oltás előnyeit. Miroslav K. halálával kapcsolatban például már azt fejtegetik az oltásellenzők, hogy nem az orvosok állnak-e a halála mögött.
Peter Sabaka infektológus olyan esetekkel is találkozott, hogy az emberek azt követően is hittek a dezinformációkban, hogy leküzdötték a fertőzést. Sőt, még az orvosokat okolták, hogy ők is felelősek az állapotukért.
„Nagyon ritkán esik meg, hogy megbánnák, hogy nem oltatták be magukat. Még oxigénterápia alkalmazásakor is hisznek a dezinformációkban. A mi kezeléseinkkel szemben hitetlenek, így nehezebb is velük együttműködni”
– nyilatkozta Sabaka.
Akadtak viszont olyan esetek is, amikor a páciensek megváltoztatták véleményüket, de olykor ez már későn volt. Hložník két ilyen esetet tud felhozni:
„Egy 1960-ban született cukorbeteg nő azt mondta nekünk, hogy ha meggyógyul, akkor beoltatja magát. Sajnos lélegeztetőgépre került és meghalt. A másik egy férfi volt, aki kétségbe vonta a covid létezését, még azt is megtagadta, hogy lélegeztetőgépre kössük. Véleményét röviddel a halála előtt változtatta meg”
– mondta Hložník.
(DenníkN)