Matovič beállt Kollár mellé, saját miniszterét piszkálja – vidéki „kórháznézésre” küldi Lengvarskýt
Megkezdte a parlament az első igazi reformtörvény tárgyalását, a kórházak kategorizációjának elfogadásával bizonyíthatja a koalíció, hogy nemcsak kormányprogramot tud írni, hanem képes megvalósítani a reformokat is.
Vladimír Lengvarský feladata nem lesz egyszerű. A kórháztörvényt olyan formában nyújtotta be a parlamentbe, hogy az a lehető legkisebb ellenállást váltsa ki, ennek ellenére látjuk, hogy nemcsak az ellenzék, hanem a koalíciós pártok, a koalíciós képviselők is lázadoznak ellene. Boris Kollár részéről ez nem is meglepő, de Lengvarskýnak az őt jelölő párt, az OĽaNO elnökével, Igor Matovičcsal is meg kell küzdenie.
Matovič szerdán, a törvény általános vitájának kezdetén bejelentette, hogy az első olvasat végén, pártja parlamenti frakciója támogatni fogja a törvényt, de a végszavazásnál egyáltalán nem biztosított minden OĽaNO-s képviselő igen szavazata.
„Lengvarský miniszternek meg kell dolgoznia a törvényért” – üzente Matovič saját miniszterének.
Szerinte ugyanis eddig félvállról vette a kommunikációt, ezért a nagy ellenállás a régiókban. „Végig kell járnia mind a 102 kórházat, meg kell győznie mindenkit” – folytatta Matovič.
Az OĽaNO elnöke ezzel beállt Boris Kollár mögé, aki szinte tényleg végigjárta a vidéki kórházakat.
De ő nem azért ment, hogy jó koalíciós partnerként meggyőzze őket a reform szükségességéről, ellenkezőleg, azért, hogy politikai pontokat gyűjtsön és tovább szítsa a kedélyeket, szervezze a lázadást a reform ellen. Mint mondja, ő csak meghallgatja a kórházak dolgozóit, akik egytől egyig a reform ellen vannak.
És Lengvarskýnak Kollár után kellene most végigjárnia a kórházakat.
Matovičnak talán igaza van abban, hogy az egészségügyi miniszter alábecsülte a kommunikációt, de neki is tudnia kell, hogy kommunikációval nem lehet mindent megoldani. Bármennyire is állítja Lengvarský, hogy nem zárnak be egy kórházat sem – ami tényszerűen valószínűen igaz, hiszen az épületekben továbbra is valamilyen egészségügyi szolgáltatást fognak nyújtani – vagy utókezeléseket vagy krónikus betegek kezelését –, de nem maradnak ugyanazok az osztályok, nem marad ugyanaz az ellátás.
Ez pedig az adott osztályokon dolgozó orvosoknak, nővéreknek minimum kényelmetlen lesz, hiszen más kórházba, más városba kell járniuk dolgozni, ha ugyanazt a munkát szeretnék végezni, mint eddig. Vagy az is lehet, hogy maradhatnak az adott kórházban, de akkor nem a műtéteknél kell majd asszisztálniuk, hanem az elfekvőben gondozni a betegeket.
A reformra azonban szükség van. Ez abból is látszik, hogy már az előző Fico-kormány, majd Pellegrini kabinetje is megpróbálkozott vele, de beletört a bicskája Tomáš Druckernek és Andrea Kalavskának is. De szükség van a reformra a kórházi kezelések száma szerint is.
Sok olyan kórház vagy kórházi osztály van, ahol egyre kevesebb műtétet, komolyabb beavatkozást végeznek el, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb problémát jelent a szükséges egészségügyi személyzet, az orvosok, nővérek biztosítása.
Sok intézménybe külföldről, elsősorban Ukrajnából „importálnak” személyzetet, számukra ugyanis még vonzó a nyugati országokkal összehasonlítva alacsony szlovákiai fizetés is, és valószínűleg jobb körülmények között dolgozhatnak Kassán, mint Ungváron. A szlovákiai orvosok és nővérek jelentős része is a fizetés és a munkakörülmények miatt távozik nyugat felé…
A jelenlegi kórházi hálózat még a 70-es, 80-as évek igényeit és lehetőségeit tükrözi, amikor viszonylag egyszerű, és a jelenleginél sokkal olcsóbb műszerekkel kellett csak felszerelni a kórházakat, valamint a képzett személyzet biztosítása is sokkal olcsóbb volt.
Lengvarský a most tárgyalt törvénnyel megpróbált két legyet ütni egy csapásra: meg akarta teremteni a kórházak számának csökkentését úgy, hogy azt ne a képviselőknek kelljen megszavazniuk. A parlamentben lévő tervezet ugyanis nem mondja meg, hogy melyik kórház milyen besorolást kap, és azt sem, hogy az egyes kórházi kategóriákhoz milyen követelményeknek kell megfelelniük. Csak a keretet teremti meg, leírja a módszert, hogy a követelményeket ki és mikor határozza meg, és ezeknek a követelményeknek megfelelően ki dönt arról, hogy melyik kórház milyen besorolást kap majd.
Valószínűleg úgy gondolta, hogy így nagyobb eséllyel szavazzák majd meg a képviselők. Mi lenne akkor, ha az is benne lenne, hogy melyik kórházból lesz elfekvő...
Most úgy látszik, hogy tévedett. Még ugyan van egy kis esély arra, hogy a reform nem akad el teljesen, de Matovič és Kollár szavai alapján ennek már valóban csak egy kis esélye van.
