Matovič elszabadul?

Ardamica Zorán | 2020. április 2. - 09:43 | Vélemény

Látszólag a múlté már a Bugár–Matovič-viszony megbízhatatlansági/kiszámíthatatlansági/ hátbatámadási tényezője. De nem veszett el, csak átalakult. Mondhatjuk: Dankoizálódott.

Matovič elszabadul?
Fotó: TASR

A vírus hatására ez a viselkedésmutáció most úgy jelenik meg, ahogyan Danko magatartáskultúrájából ismerhető. Bedob valami saját, önjáró ötletet az éterbe, lehetőleg nemzetmentő, tehát elutasíthatatlan csomagolásban, majd hisztizik, megköti magát, netán – ide még nem jutottunk el, de félünk tőle – megzsarolja a koalíciós partnereket, hogy borul a kormány, ha nem ők borulnak térdre.

Matovič tegnap egyeztetés nélkül bedobta a blackout gránátot és most kivár. Ráadásul valamiféle – de miféle? – közös, polgárok általi (na, ilyen gyors népszavazási mechanizmus máshol sincs, nemhogy nálunk), s ilyeténképpen nem alkotmányos, tehát nem legitim formában kicsikart döntés értelmében.

Most akkor meglájkoljuk a FB-on és arra megy az ország, amerre a lájkok mutatják? Vagy hogyan gondolta ezt összhangba hozni az államvezetés adott eszközeivel?

Félreértés ne essék, még az is lehet – noha én pl. ellenzem (ha már ankét…) –, hogy egy ilyen teljes kikapcs pár hétre vírusügyben hatásos is lehetne. Persze csak akkor, ha garantált lenne a környező országok, mondjuk így: a komplett Európa kikapcsolása. És utána teljes ellenőrzés alatt maradna minden hónapokig, hogy kivédjük a következő hullámot. Egyikre sincs viszont garancia, sőt mindkettőnek az ellenkezője valószínű. Tehát ez a fajta,

a kormányüléseket megkerülő ötletelés semmire se jó. Tulajdonképpen vagy célzott és akkor káros, vagy pedig sima dilettantizmus. És akkor duplán káros.

Kivéve, ha konfliktusra vágyik, de szerintem nem vágyik most a kormányfő – noha az ő agyába sem lehet belelátni.

Ez a fajta kommunikációs attitűd egy parlamentáris demokráciában nem szokott jóra vezetni, egy populista rendszerben meg sejthető a végkifejlete.

Nincs erre szüksége most az országnak. Főleg nem, hogy éppen az egyszer már kormánydöntő nyakasságról tanúbizonyságot tett – noha most igencsak alkalmazkodó – Sulík kénytelen semlegesítgetni a kormányfőt. Mert ugye nem Kollár teszi (ő a másik időzített bomba lesz), Kiskáéknak pedig nincs hozzá politikai erejük.

Inkább volna szükség némi rendszerszerű gondolkodásra. Tudjuk, az első száz nap normális esetben is bonyolult és veszélyes, de itt pár nap alatt kapott az ellenzék és nem különben a józan ész elég muníciót a tiltakozáshoz. Úgysem győzi a kabinet a munkát, mert látnivaló, hogy nem győzi… Egyes hivatalok, intézmények irányelvek nélkül ötletelnek, mások mintha nem kommunikálnának egyáltalán se le-, se fölfelé, megint mások a tárcájukkal nem egyeztetett vagy azzal ellentétes metodikát követnek és/vagy közvetítenek. Persze, legyünk türelmesek. Mi, emberek elvileg lehetnénk is, de a történelem nem vár. És amikor elkezdjük elveszíteni a munkánkat és a bank sem vár (mert egyelőre semmi sem hivatalos úgy igazán, a sajtótájékoztatók anyaga pedig senkit sem kötelez), akkor fogy el a türelmünk. Márpedig ilyen szituációban normálisan még előre hozott választásokat sem lehet tartani, ebből következően Matovič helyében nagyon meggondolnám, mit kockáztatok.

Látni és láttatni kéne most az egységes vezetés egységesített fellépését, konzekvens stratégiáját. És egy alkalmas kormányt. Nem pedig az elbizonytalanítás stratégiáinak megvalósulását – mert aki tanult kicsike kommunikációelméletet, az már most joggal borzong a következményektől. Ha nem változik a kormányfő és valóban elszabadul.