1
Igor Matovič (TASR)
Megosztás
A szlovák pénzügyminiszter saját elmondása és pártja neve szerint is egy egyszerű ember. Én, aki szintén egyszerű ember vagyok (bár ezzel rokonaim, ismerőseim némiképp vitatkoznának), vitatnám ezt az állítását.
Eddig számos alkalommal… Nem. Eddig egyfolytában annak adta tanúbizonyságát, hogy sokkal összetettebb személyiség, mint ahogyan azt bárki gondolná… Amit általában az ellentmondásos kijelentései és cselekedetei szinte naponta alátámasztanak.
A választások előtt millió óriásplakáton olvashattuk egyik fő-fő jelszavát, mely szerint: Van elég pénz, csak fel kell hagyni a lopással!
Történt, hogy most pénzügyminiszterként javaslatot kell tennie a jövő évi költségvetésre. Persze tudjuk, olyan költségvetést még senki senkinek sem javasolt sehol, amely mindenkinek megfelelne és elég lenne rá Dárius kincse. Ugyanakkor, megmondta, hát meg van mondva.
Értsük úgy, hogy ha most még sincs elég pénz, akkor hol van? Csak nem trombitának nézte valaki már megint?
A „van elég pénz”-viccet félretéve: nincs elég pénz. Vagy ha van, akkor valakik nem értenek az elosztásához.
És ne legyen alibi a covid, mert a gazdaság támogatása csak látszólagos, miközben a legrosszabb számokat produkáltuk ultradrága vírusellenes intézkedések mellett! Egyszerűen az a helyzet, hogy nem értenek hozzá a politikusok. Tetézi a bajt, hogy közben egymást zsarolják a koalícióból való kilépéssel, tehát ha épp valami sikerülhetne is, akkor a másik azt lefújja, megfúrja, kiheréli, vétózza.
Az egyszerű emberek (most más egyszerű emberek) pedig tüntetnek a bíróságok reformja ellen, hőzöngenek a kultuszminisztérium szinte minden (reform?) intézkedése ellen, az állami alkalmazottak bérvalorizációjának elmaradása miatt… És rettegnek a kórházreform okán. A beharangozott nyugdíjreformról meg ne is beszéljünk…
Én az utóbbi 50 évben még nem láttam itt olyan reformot, amely ne valami áthelyezésével, szűkítésével, összevonásával vagy megszüntetésével kezdődött és fejeződött volna be. Miután ugyanúgy nem volt rá pénz, fenntarthatatlan maradt és nem vagy rosszul működött az a valami, mindegy mi, mert bármi, pontosabban minden.
Bizonyára a vénülő idealista naivitása dolgozik bennem, de mi lenne, ha csak egyszer úgy indulna nálunk egy reform, hogy:
– az érintett szakma (és nem a lobbi) segítségével megtervezik
– létrehozzák (nem megszüntetik)
– megerősítik és önállósítják (nem zsugorítják és összevonják)
– stabil alapokra állítják (nem áthelyezik)
– finanszírozzák és fenntarthatónak, fejlődőképesnek tervezik meg (nem kell folyton megreformálni)
– eleve rugalmas, működőképes, praktikus folyamatokat, struktúrát vezetnek be, megfelelő mennyiségű és színvonalú, képzettségű, korrekt módon fizetett személyi állományt és minőségbiztosítást garantálnak
– és ha mindez kipróbáltan működik, csak akkor szüntetik meg az elődintézményt, de akkor vita és mutyi nélkül, örökre.
???
Mi lenne? Semmi. Mert erre úgyse lenne pénz. És politikai akarat se.
Nekünk itt mindig csak vagy jut valami, valamennyi, ami valamilyen, akármilyen és annak kell örülni, mert még azt sem képes garantálni az állam adóemelések nélkül…
Nekünk itt mindig csak megígérik. Aztán meg…
Pénz van elég – hirdette az egyszerű ember. Most, hogy pénzügyminiszter lett belőle, már nincs elég pénz. Hát tudja, hová tegye a jelszavát?!
Hogy ne kelljen az egyszerű embernek káromkodnia: a 2022-es szlovák állami költségvetés címoldalára! Nagybetűvel! Oda!
Is…