Matovič nagyot nyert a kormányalakítással, de a kormányzással nagyot bukhat
Szombattól, vagyis három héttel a választások után új kormánya lesz Szlovákiának. A hír mindenképpen pozitív, hiszen egy világjárvány kellős közepén vagyunk, amikor az a legkevésbé kívánatos, hogy hosszú ideig felelős és kompetens kormányos nélkül maradjon a hajó.
A kormányalakítás azonban a pártok közti viszonylag nagy összhang ellenére sem volt zökkenőmentes. Már megvan az első áldozat is: Andrej Kiska nem lesz képviselő sem a pénteken összeülő új parlamentben, és a koalíciós tárgyalásokból is teljesen kivonta magát. Természetesen egy betegség mindent megváltoztat, de Kiskának nem ártana eldöntenie, hogy megy vagy marad. Az ugyanis nem a legjobb megoldás, amikor egy pártelnök annak ellenére is a helyén marad, hogy sem a koalíciós tárgyalásokon nem vesz részt, sem az új kormány munkájában nem vállal feladatot, és még parlamenti képviselő sem lesz. Akkor miért ő a pártelnök?
A koalíciós tárgyalás egyértelműen Igor Matovič forgatókönyve alapján zajlott, ennek megfelelően vitathatatlanul az OĽaNO a tárgyalások győztese.
Matovič megtartotta magának a legerősebb tárcákat – a pénzügyminisztériumot, a belügyminisztériumot és a védelmi minisztériumot –, pedig a Sme rodina és az SaS is magának akarta ezek közül legalább az egyiket.
Ilyen eredmény mellett Matovič kénytelen volt elvállalni az időzített bombaként ketyegő egészségügyet. Ez a tárca békeidőben is életveszélyes, világjárvány idején pedig csak veszíteni lehet vele.
Az SaS ugyan bukta a pénzügyi tárcát, de kibokszolt magának egy gazdasági miniszterelnök-helyettesi posztot a gazdasági minisztériummal együtt, és így három tárcát irányíthat, pedig a tárgyalások kezdetén csak kettőre számíthatott. Richard Sulík végül elégedett lehet az eredménnyel, még ha nem is lesz pénzügyminiszter. Az oktatási tárca ugyan nem lesz könnyű feladat, de ha az SaS tényleg reformot akar, akkor itt megvalósíthatja.
Boris Kollár azonban már korántsem örülhet annyira.
Ugyan a Sme rodinának három tárcát szántak, de végül csak két és felet kapott.
A közlekedési és a szociális ügyi minisztériumok mellett ugyan lesz egy miniszterelnök-helyettese – aki a törvény-előkészítésért és a stratégiai tervezésért felel – mi is ez? –, ismerve azonban a kormány működését, ez egy pár tucat fős hivatalt jelent minimális költségvetéssel és a kormány politikájára gyakorolt ugyancsak minimális hatással. Akár kormánybiztosnak is hívhatnák, a milliárdos költségvetéssel dolgozó miniszterek nem sokat törődnek majd vele.
Igaz, Boris Kollár megkapta a parlament házelnöki posztját, aminek valószínűleg ő nagyon örül, az országnak viszont inkább szégyenkeznie kellene egy ilyen házelnök miatt. Kollár semmivel sem jobb Andrej Dankónál. A Sme rodinának – szépen csomagolva ugyan – már a kormányalakítás alatt is kiosztottak néhány pofont, a 25 ezer bérlakást elfelejtheti, és várhatóan az állami cégeket sem adósíthatják majd el, még az olyan fontos infrastrukturális fejlesztések kedvéért sem.
Valószínűleg a végrehajtási amnesztia sem fog megvalósulni, egyrészt mert hülyeség, másrészt pedig az előző kormány ezen a területen már elment a falig.
A vonatkozó jogszabály éppen idén januárban lépett érvénybe, a leendő igazságügyi miniszter, Mária Kolíková pedig államtitkárként ott volt a kidolgozásánál. Marad tehát az ingyen gyógyszer a gyerekeknek és az időseknek, ha az egészségügy nem omlik össze a koronavírus súlya alatt...
Nem járt rosszul azonban a Za ľudí. Az igazságügyi miniszteri poszt valószínűleg jól áll majd Mária Kolíkovának, de ebben az esetben fontosabb Veronika Remišová pozíciója. Nem is annyira a miniszterelnök-helyettesi poszt és a régiófejlesztés miatt, hanem inkább azért, mert ő lesz az, aki az uniós alapok elosztásáért fog felelni. Ugyan a következő költségvetési ciklusban várhatóan kevesebb pénz érkezik majd Szlovákiába, mint ahogyan azt eddig megszoktuk, viszont az alacsony felhasználás miatt még az idén véget érő ciklusban is elég sok pénz vár elosztásra.
A Matovič-kormány egyelőre abban látszik erősnek, ami az OĽaNO – és a Za ľudí – legfontosabb választási témája volt: a korrupció elleni harcban. Ehhez van egy erős belügyminiszter és egy ugyancsak erős igazságügyi miniszter.
Hogy mennyire gondolják komolyan ezt a témát, az már a következő hónapokban kiderülhet, meglátjuk milyen gyorsan sikerül leváltaniuk az országos rendőrfőkapitányt és milyen főügyészt választanak.
Ebbe is könnyen belebukhatnak azonban, ha nem sikerül legalább az előző kabinet(ek), abból is elsősorban a Smer egy-két magas beosztású politikusát korrupciós ügyek kapcsán elsüllyeszteni.
Emellett azonban nem feledkezhetnek meg a többi területről sem, ami – tekintve az OĽaNO protestpárt jellegét – nem lesz egyszerű feladat. Annál is inkább, mivel a négy kormánypártból csak másfél rendelkezik bármilyen kormányzati tapasztalattal. Ha pedig nem hoznak eredményeket – amit a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon nehéz lesz – akkor nagyon könnyen elolvad a 25 százalékos támogatottság is.
Tudjuk, hogy nem az OĽaNO szavazótábora a legszilárdabb az országban. Matovičnak ráadásul nincs 100 napja – még 10 sincs – a koronavírus ezt nem engedi.
Nehezíti a helyzetét, hogy Peter Pellegrini viszonylag jól kezelte azt a feladatot, így ha a járvány kicsúszna a kormány ellenőrzése alól, akkor a választók nagy többsége ezt Matovič számlájára írná. És tenné ezt jogosan – eltekintve a járvány kiszámíthatatlanságától – hiszen a kormányban minden szál az ő kezében van.
