Megosztás
Most már borítékolható: a 2016-os szlovákiai választásoknak ismét megválasztható, korszerű baloldali párt nélkül megy neki az ország. Ez nagy kár, mert egy a jelen kor kihívásaira reagálni tudó, a szociális szempontokat és a társadalmi igazságosságot egyaránt szem előtt tartó balos pártra nagy szükség lenne már csak a politikai tér formálása miatt is.
A politikai tér olyan kifejezés, amit a köznyelvben kevésszer használnak, pedig jelentősége nagy. Talán a politikai paletta, spektrum, választék kifejezések ismerősebbek lehetnek, bár nem teljesen ugyanarról van szó. Politikai tér alatt azt a koordinátarendszert értem, amiben a politikai pártok egymáshoz képest elhelyezkednek. Balosak, jobbosak, liberálisok, konzervatívok, és a többi.
Egy ilyen tér formája és kiterjedtsége nem adottság. Másképpen megfogalmazva: nem minden országban ugyanakkora teret fed le a releváns politikai pártok összessége, sőt, egy adott országon belül is változik idővel a tér. Jó példa erre Magyarország, ahol a kilencvenes évek balos pozíciói ma egyre inkább betöltetlenek. Minden politikai térnek van egy középpontja, de ennek az elhelyezkedése is változik. Máshol van mondjuk Németországban – ahol a nagy pártok között a politikai kérdések jelentős részében konszenzus van a középpont környékén – és mondjuk Görögországban, hogy csak egy extrém párost említsek. A politikai pártok zöme mindig a középpont környékén fog szavazókat keresni és találni, egymást leginkább külcsínben túllicitálva.
Azonban nem csak a középpontnak van fontossága, hanem a perifériának is. Azaz, azoknak az álláspontoknak, amelyek radikálisabbak vagy polárisabbak, de még a politikai közbeszéd releváns részét képezik. Általában a parlamenti pártok által betöltött pozíciókat érdemes figyelembe venni, de nem mindig: speciális rétegpártok – mint nálunk az MKP – vagy nagyon aktív radikális erők – mint mondjuk a Kotleba-féle párt – a közbeszéd részét képezhetik a parlamenten kívül is, tevékenységük kifelé tolhatja a perifériát.
Miért fontos a periféria? Elsősorban azért, mert a független tájékoztatás mantráját hangoztató sajtó – hacsak nem kifejezetten ideologikus sajtóról van szó – mindig az egyik szélétől a másikig igyekszik bemutatni a vélemények spektrumát, erősen sugallva, hogy az igazság mindig valahol középen van. Jó példa erre a „családvédelmi” népszavazás esete, ahol a médiában elsősorban a keresztény fundamentalisták és a melegjogi aktivisták között zajlott a vita, az ő álláspontjaik nagy teret kaptak, miközben sokakban éledt fel az az érzés, hogy a megfejtés valahol középen, valamiféle kompromisszum formájában található meg.
És ez átvezet a periféria második fontos szerepéig: definiálja a központot. A rétegpártok ugyanis, amelyek a politikai tér külső határát próbálják kijelölni, nem a központ alapján határozzák meg az álláspontjukat, a politikai központ azonban, definíciójából adódóan mindig a közepet keresve, figyelembe veszi a poláris nézetek által kialakított új teret. Azaz, ha egy erősen bal-liberális párt jelenik meg, a középpont is lassan bal-liberális irányba kúszik egy kicsit. Nem sokat, de egy kicsit mindenképpen, elsősorban annak okán, hogy ez a hipotetikus új párt új témákat, álláspontokat, érveket hoz a politikai közbeszédbe.
Szlovákiában pont a fentiek okán hiányzik nagyon, nagyon egy „rendes” baloldali párt. Ma ugyanis a Smer fogja le a baloldal egészét – pár a periférián is kívül eső kezdeményezést leszámítva, mint a Chmelár-féle SEN –, a Smer pedig csak névleg balos, cselekedeteiben ritkán (hacsak a baloldalt nem azonosítjuk szimplán az osztogatással, ami szerintem persze hiba.) Ennek okán pedig a baloldali periféria sokkal beljebb van, mint lehetne. Azaz a tér nem nyílik ki a baloldali megoldások felé, a központ pedig jobbra tolódik el más országokhoz képest.
Ennek hiánya meglátszott most a menekültválság esetében is, ahol a szolidaritás alapvetően baloldali értékét a civil szférának, illetve jobbos töredékeknek kellett kezelnie. De hiányoznak a baloldali ötletek a romakérdésben is – a Smer meg sem próbál tenni valamit –, a regionális egyenlőtlenségek kezelésében, a társadalom gerincét jelentő foglalkozások (tanárok, orvosok stb.) bérszintjének kezelésében – a sor folytatható.
Igazi baloldali párt nélkül ez nem is fog megváltozni. Pedig Európában vannak új balos kezdeményezések, a spanyol Podemostól a görög Szirizán át a kurd HDP-ig. Nem csak az egyenlőtlenségek kérdését vállalják fel, hanem a környezetvédelmet, az urbanizmust, az emberi jogokat, az integrációt, a globalizációkritikát is, hogy csak párat említsek. Mindegyikük messze van a hibátlantól, de a politikai teret ki tudták bővíteni annyira, hogy a baloldali megoldások, a hagyományos pártok számára szokatlan és kényelmetlen témák legalább felkerüljenek a menüre (ha nem is választja őket ki végül a mindenkori kormány feltétlenül). Egy darabig egyébként az SaS kísérletezett ilyen típusú agendák a közéletbe való behozásával, de ők egy nagyon erősen jobbos-libertárius szemszögből.
Most már késő arra, hogy egy új, balos (újbalos?) kezdeményezés megvalósuljon Szlovákiában a választások előtt, tehát a fenti helyzet 2020-ig már nem is nagyon fog megváltozni. Persze lehetünk optimisták. A gond csak az, hogy ez a cikk négy évvel ezelőtt is megszülethetett volna, pozitív változás a baloldaliság szlovákiai jövőjével kapcsolatban ugyanis ebben a ciklusban még nyomokban sem volt.