Megosztás
Volt és jelenlegi miniszter, megyei képviselők, polgármesterek és érdekvédelmi szervezetek vezetői vitatkoztak csütörtökön délután a Dunamente Nemzeti Parkkal kapcsolatos fórumon Somorján. Ján Budaj megbízott környezetvédelmi miniszter többek érveit egyszerű politikai demagógiává alacsonyította le, ami szűk félévvel az előrehozott választások előtt nem is annyira légből kapott minősítés, közben viszont tulajdonképpen egy álomképet vázolt fel a Duna mente agroturisztikai paradicsommá tételéről.
Az egész úgy indult, hogy Nagyszombat megye önkormányzatának környezetvédelmi bizottsága kihelyezett ülést hívott össze Somorjára. Berényi József megyei alelnök elmondta, hogy az ő kezdeményezésére, a járás megyei képviselőinek kérésére.
A kihelyezett ülésre meghívták Ján Budaj környezetvédelmi minisztert, államtitkárát, Michal Kičát (aki bő egy hónapja már tartott egy tájékoztató fórumot Somorján a régió polgármestereinek), Jaromír Šíbl parlamenti képviselőt, természetvédőt, aki az egyik kezdeményezője a nemzeti parkkal kapcsolatos törvénymódosításoknak, továbbá Daniela Uhereková Šmelkovát, a Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet (CHKO Dunajské luhy) képviselőjét. Berényin kívül a megyei vezetésből jelen volt Jozef Viskupič megyeelnök is, továbbá Michal Deraj, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljárója.
Előzetesen voltak olyan információink, melyek szerint a kihelyezett ülésre csak a tervezet támogatóit hívták meg, és nem lesz nyilvános, tehát nem engednek be akárkit, ez viszont nem bizonyult megalapozottnak, hiszen lényegében mindenki részt vehetett.
Jelen volt például Gyimesi György parlamenti képviselő, a Szövetség megyei frakciójából pedig Nagy József, aki a környezetvédelmi szakbizottság alelnöke, Balódi László, aki a tagja, de a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának (ZMOŽO) nemrég megválasztott elnökeként is részt vett az ülésen, továbbá Hájos Zoltán dunaszerdahelyi és Bacsó László nyárasdi polgármesterek.
Előzmények:
A Dunamente Nemzeti Park területe a tervek szerint 21 042,9 hektár lesz, és Dévénytől a Burda-hegységig fog terjedni. Területének 40,2 százalékát vízfelület, 36,6 százalékát ártéri erdők, míg a többi részét szántóföldek (4,9%), kertek (0,4%), rétek (5,4%), beépített területek (1,3%) és egyéb területek (11,2%) teszik ki majd.
A Dunamente Nemzeti Park létrehozása egyfajta szabad folytatása volna annak a törekvésnek, amely az európai, kiemelt fontosságú vizes élőhelyek megmentését célozza. Ilyen törekvésnek számít az ausztriai Donau-Auen National Park, illetve a magyarországi Fertő-Hanság Nemzeti Park és a Duna-Ipoly Nemzeti Park létrejötte. A nemzeti park érinti a Pozsonyi II., Pozsonyi IV., Pozsonyi V. járást, további a Szenci, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi és az Érsekújvári járás területét. A nemzeti park kialakítására 2024 és 2026 között 580 ezer eurót fordítanának, amit részben uniós támogatásokból finanszírozhatnak.
Pillanatnyilag a parlament talaján tárgyalnak egy képviselői javaslatot a Dunamente Nemzeti Park Kezelőségének létrehozásáról, ami önálló szervezetként működne a környezetvédelmi minisztérium égisze alatt, miután pedig létrejönne a nemzeti park, ennek a szervnek a kezelésére bíznák a területére eső állami ingatlanokat.
Budaj, aki a kormány leváltása óta megbízott miniszterként lényegében azt a tárcát vezeti, amely ezt a témát tolja maga előtt, felvezetésében emlékeztetett arra, hogy a nemzeti park ötlete nem újkeletű, már hosszú ideje létezik. Ugyancsak elmondta, hogy a 21 ezer hektáros tervezett területe, mely Pozsonytól Párkányig nyúlik, 96%-a már jelenleg is valamilyen szintű védettséget élvez, miközben a nemzeti parkká történő kihirdetése egyfajta előléptetést jelent, magasabb hazai és nemzetközi standardokkal.
Kitért arra, hogy a Duna képezte határon túl Ausztria és Magyarország is él a nemzeti parkban rejlő potenciállal, ami az idegenforgalmat, agroturisztikát érinti. „A mi részünkről viszont ez egy árván hagyott terület, amit leginkább gazdasági erdőként használnak, mesterségesen ültetett gyors növésű nyárfákkal – húzta alá. – Akik a jövőben ebből hasznot húzhatnak, azok talán most még iskolába járnak valahova, vagy más szakmát gyakorolnak, de bízom benne, hogy a régióban sokan élni tudnak majd a nemzeti park kínálta lehetőségekkel.”
Budaj elsősorban a park turisztikai vonzatait hangsúlyozta, szerinte ezen a téren hatalmas az elmaradása a régiónak, és a turistákat Magyarországra és Ausztriába küldjük, miközben a Duna Menti Nemzeti Park a fővárostól indulna, ahová Szlovákiában a legtöbb turista érkezik, és ezzel ők is kaphatnának egy lehetőséget arra, hogy átéljék „az ártéri erdők varázsát”.
„Belépőkapu lehetne más nemzeti parkokba” – szögezte le a miniszter.
Az államtitkár ezt kiegészítette azzal, hogy folyamatosan tárgyalnak a régió önkormányzataival, érdekvédelmi szervezeteivel, hogy tisztázzák az információhiányból fakadó félreértéseket, és egyesek észrevételei alapján módosítják a parkkal kapcsolatos tervdokumentációt.
„Ez elsősorban társadalmi és talán gazdasági szintű felemelése a jelenleg meglévő védelemnek, és nem jelent újdonságokat. Nem gátolja a mezőgazdasági termelést sem (a park tervezett területének kb. 5%-a szántóföld), csupán amit most védünk, azt egységesen lefedjük, és az itt élőkkel meglévő kapcsolatokat magasabb szintre emeljük” – vélekedett Budaj.
Mataj Lančarič, a megyei környezetvédelmi szakbizottság elnöke rámutatott arra is, hogy a terület kezelésében is rendet tehet a nemzeti parkká történő kihirdetése, mivel jelenleg számos tájvédelmi körzet és természeti rezervátum alkotja azt.
Nagy József
A park tervezetével kapcsolatban azonban sokaknak kételyei merülnek fel, az egyik hangadójuk pedig a Radičová-kormány környezetvédelmi minisztere, későbbi európai parlamenti képviselő Nagy József volt, aki pillanatnyilag megyei képviselőként a környezetvédelmi szakbizottság alelnöke is.
„Eleinte tetszett a tervezet, de már nem vagyok nagy támogatója, mivel ez egy megalomán terv. 21 ezer hektáron készülünk kihirdetni a nemzeti parkot, miközben a zonációt évtizedek óta nem tudjuk megoldani olyan nemzeti parkjainkban sem, mint a TANAP. Miért olyan sürgős ez az egész?” – fogalmazott.
Nagy nem ért egyet azzal, hogy jelenleg a terület kezelése kaotikus lenne, és szerinte tudni kellene, mibe vágunk bele a kihirdetésével, mivel a megőrzés és az egész menedzselése is pénzbe fog kerülni, és nem biztos, hogy mindenre elegendő lesz a helyreállítási alap vagy az EU-s támogatási alapok.
„Volt miniszter úr, sajnálhatja, hogy nem sikerült segítenie a régiójának, míg miniszter volt" – kontrázott Budaj, majd politikai kampánynak minősítette azt, amit Nagy állít.
Budaj állítja, az euroalapokat felesleges idekeverni, mert ez az állami költségvetést érinti, ugyanakkor az itt élők, illetve az önkormányzatok jelentős támogatásokat igényelhetnének kerékpárutakra, kanalizációra és tisztítóállomásra, és ebben prioritást élveznének.
„A fiatalok újabb lehetőséget kapnának itt a megélhetésre, mivel évtizedekig ignorálták ezt a területet” – húzta alá, kiemelve, hogy a vízi erőmű építésekor eluralkodhatott az a nézet, hogy itt nincsenek természeti értékek, amiket védeni kellene. Rámutatott, hogy egyetlen nemzeti parkunknak sincsenek ártéri erdői.
„Kevés az időnk rá, igaza van, de a politikában nem a miniszter választja meg, mikor lesz vége a választási időszaknak” – szögezte le.
Nagy ugyanakkor továbbra is a miértekre szeretett volna választ kapni, és hangsúlyozta, hogy az osztrák vagy magyar jó tapasztalatok itt nem jelentenek semmit, mivel „Szlovákiában vagyunk, és innen szeretnénk jó tapasztalatokról hallani”. Ezután vitába bocsátkozott Budajjal arról, hogy milyen súlyt ad az egésznek az, hogy a javaslat nem a kormánytól, hanem csupán képviselőktől érkezik a parlamentbe, Budaj viszont azzal védekezett, hogy ez is átmegy a törvényalkotási folyamaton, és több szinten is észrevételezhető, nem kerülnek ki senkit vele.
Balódi László
„Nem a volt és jelenlegi miniszter politikai vitájára voltunk kíváncsiak – kapcsolódott be Balódi László ZMOŽO-elnök, hodosi polgármester, aki magyarul a döglött ló patkolásának nevezte, amiről Budaj beszélt, majd olyan példát hozott fel, hogy senki sem vesz el egy leányzót azelőtt, hogy megismerné.
„52 évet éltem le itt, engem nem az érdekel, hogy a pozsonyi kávéházban kitalálják, milyen fasza lesz itt nemzeti parkot csinálni. Engem az érdekel, hogy a patasi, szapi emberek mit gondolnak róla, mit tehetnek, fúrhatnak-e kutat, vadászhatnak-e”
– intézte kérdéseit a szakavatottaknak. Hozzátette, világos játékszabályokat kell alkotni, éppen azért, mert előrehozott választások lesznek, és utána egy teljesen más kormány alakulhat.
Patasi Ilona, a dél-szlovákiai gazdákat képviselő Szlovákiai Agrárkamara elnöke hatástanulmányt követelt.
„Ennek a kormánynak a programjában nem volt a Duna Menti Nemzeti Park, ellenben a a felszín alatti vizek védelme igen. Laborjaink viszont nincsenek, nincs öntözővizünk, a kútjaink nincsenek legalizálva, erre pedig derült égből villámcsapásként érkezik egy ilyen képviselői javaslat, hogy nemzeti parkot hoznának létre Püspökitől Párkányig, ami alapján Pozsonyba kellene feljárni mindent intézni. Milyen tanulmányok állnak rendelkezésre, amelyek alapján ezt elfogadhatjuk?” – szállt vitába a nemzeti park támogatóival.
Budaj ugyanakkor politikai demagógiának minősítette ismét az előtte felszólalók által elmondottakat. Hangsúlyozta, hogy a védettségi szint nem változik, amire rákontrázott Boris Benkovič, a Hlas-SD párt szintén jelenlévő dunaszerdahelyi járási elnöke. Ő ugyanis kiemelte, hogy a tervezetben az szerepel, hogy a terület 65%-a esik majd 4-es vagy 5-ös védettségi szint alá, ami mindenképpen szigorítást jelent a 2-eshez képest.
Felszólalt Gyimesi György, az OĽaNO parlamenti képviselője is, aki azt szegezte Budajnak, hogy mégis milyen vitáról legyen szó, ha nem politikairól, mikor politikusok vitáznak egymással.
„Bagatellizálják a félelmeket. A minisztérium nem tesz semmit, hogy világossá tegye az embereknek, miről van szó, és míg ilyen stílusban folyik az egész, addig nem lesz semmi rendben” – húzta alá, hozzátéve, egy ilyen jelentős kezdeményezést mér nem szabadna egy leváltott kormánynak elfogadnia.
Szóba került az is, az Állami Erdők egy erdésze révén, hogy mégis mit akarnak mutogatni a látogatóknak egy olyan területen, ahol invazív fa- és növényfajok szaporodtak el, és hasonlóra hívta fel a figyelmet legutóbb a Hlas-SD által Dunaszerdahelyen tartott vitafórumon Figura Árpád, a járási vadászszervezet elnöke is, aki az érintett érdekvédelmi szervezetek (vadászok, horgászok, gazdák, telektulajdonosok) képviselőivel folytatandó érdemi vitát hiányolja.
Jaromír Šíbl parlamenti képviselő reagált rájuk, kijelentve, hogy fején találták a szöget, ugyanis a nemzeti parkokkal kapcsolatos jelenlegi szlovák törvényi szabályozás hegyvidéki területekre íródott, és egy olyan alföldi nemzeti park esetében, mint amilyen a Duna menti lenne, a beavatkozás mentes hozzáállás nem lehet célravezető.
Mint kifejtette, a Duna szabályozása és a vízi erőmű megépítése miatt a környező erdők természetes megújulása rendkívüli módon visszaszorult és emberi beavatkozás nélkül az egész ökoszisztéma összeomlana.
„Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e nemzeti park vagy sem, az erdészek és a természetvédők egymásra vannak utalva. A tervezet aktív menedzsmenttel számol, mivel a jelenlegi helyzetet az eddigi kezelés okozta” – mondta.
Šíbl rámutatott, hogy mivel alföldi nemzeti parkról van szó, az ott élő fajok populációját nem befolyásolják olyan ragadozók, mint például a farkas vagy a hiúz. „Az egyetlen logikus következménye ennek, hogy szükségünk van a vadászokra” – mondta.
A régió polgármesterei közül felszólalt Boráros József Doborgazról és Álló Donát Vajkáról, és tulajdonképpen mindketten arra mutattak rá, hogy településeik kataszterének terjedelmes része válna a nemzeti park részévé, ami a helyi adók révén további kieséseket eredményezne a költségvetésükben, mivel a védett területek kezelői vagy tulajdonosai különféle átminősítésekkel már eddig is eljátszadoztak azzal, hogyan kerüljék ki a helyi adók befizetésének kötelezettségét.
Budaj azzal nyugtatta őket, hogy a nemzeti park révén lehetőségük lesz különböző támogatásokat lehívni.
Daniela Uhereková Šmelkovát, a Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet képviselője elmondta, a tervezet többek között jobb hozzáférést biztosít a területhez a horgászok számára, nem alakít ki védelmi zónát, a mezőgazdasági termelést nem korlátozza, sem a nemzeti parkba való belépést bárki számára.
A vita ezzel nem ért véget, és kérdés, hogy valaha véget ér-e. Mindenesetre a résztvevők egy része nem távozhatott megnyugtató válaszokkal, és választások előtt a különböző politikai oldalak által domborított részletek miatt ez őszig vélhetően nem is fog változni.
(SzT)