Megduplázott adóssággal futunk neki a következő válságnak

A szlovákiai adósságnövekedés példátlan a régióban, ami megbosszulhatja magát.

A világ legfontosabb tőzsdéjén, a New York-i értéktőzsdén október 10-én, szerdán jelentős részvényáresés következett be, február óta a legnagyobb. A legfontosabb amerikai tőzsdeindexek (Dow Jones, S&P 500) három százalék feletti mértékben estek egyetlen nap alatt, sőt a technológiai cégek részvényeit tömörítő Nasdaq Composite index esetében 4 százalék fölötti volt a gyengülés. A piaci pánik – ahogy az lenni szokott – villámgyorsan átterjedt a világ tőzsdéire, először Ázsiában, majd Európában is estek a részvényárak. Ez újból megmutatta, hogy a részvénypiacok gyengélkednek, küszöbön az újabb pénzügyi válság. Persze lehet, hogy egyelőre csak átmeneti korrekcióról van szó, újra visszatérhet a növekedés. Csakhogy a hosszabb távú adatok nem adnak okot túlzott optimizmusra. Ha megnézzük az elmúlt egy évet, akkor kizárólag az amerikai és japán indexek vannak pluszban. A fent említett három legfontosabb amerikai index 9-12 százalékos értéknövekedést produkált az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest. A szerdai tempóval ennek kitörléséhez ugye három-négy nap szükségeltetik. Az európai tőzsdék átlagosan tíz, az ázsiaiak öt százalékos mínuszban vannak az egy évvel korábbi szintekhez képest, sőt a legfontosabb kínai index (Shanghai Shenzhen CSI 300) egyenesen 20 százalékos mínuszban van éves szinten, és a kínai tőzsdék máig nem tértek magukhoz a 2015-ös összeomlásból, az árfolyamok most is jóval az akkori csúcsok alatt vannak.

A részvénypiacok tehát már most is inognak és ez csak az egyik előszele lehet a közelgő válságnak. További jelek is vannak, mint a feltörekvő országok valutáinak összeomlása és a növekvő infláció meg a fizetésképtelenség réme (Venezuelától Argentínán keresztül Iránig és Törökországig), a kiújuló kereskedelmi háborúk és a hatalmas adósságok okozta problémák. Erről már itt a paraméteren is többször írtunk. Röviden, egyre több jele van, hogy egy elkövetkező válság kitörésének valószínűsége növekszik, időpontja közeleg. Ez villámgyorsan megütheti a világgazdasághoz ezer szállal kötődő, attól függő, kis, nyitott és ezért sebezhető szlovák gazdaságot, ahogy ezt 2009-ben már megtapasztaltuk. Akkor a szlovák gazdaság mondhatni makkegészségesen futott bele a válságba, minimális állami és lakossági adósságokkal, és már az eurózóna részeként, ezért nem kellett a nemzeti valuta árfolyamingadozásainak következményeitől tartani. Mindennek ellenére a válság rövid, de súlyos recessziót okozott, kisiklatta a közpénzügyeket és évekig nem sikerült visszatérni a 2008-as foglalkoztatottsági szintre. Ebben persze vastagon benne volt a Fico-kormányok helytelen konszolidációs politikája is.

Nem árt megnézni jelenleg mi a helyzet, milyen kondícióban várjuk a következő krízist. A kép eléggé elszomorító és aggodalmakra ad okot. Ahogy az 1. grafikon is mutatja az állam és a háztartások adóssága együttesen csaknem megduplázódott az előző válság előtti (2007, 2008-as) szinthez képest, ha azt a bruttó hazai termék (GDP) arányában nézzük. Abszolút számokban, reálértéken a növekedés ennél is jóval nagyobb, mert a GDP is jelentősen nőtt, persze messze elmaradva a 2009 előtti száguldástól („tátrai tigris”).

Adósságok Szlovákiában a GDP százalékában 2007-2017 (a pénzügyi szektor nélkül)

Megjegyzés: A vállalatok adóssága nem tartalmazza a pénzügyi szektor (bankok, biztosítók) adósságát. Az államadósság a teljes közszféra adóssága (a központi költségvetésen túl a helyi és megyei önkormányzatok, illetve más közintézmények adósságát is tartalmazza). Forrás: Eurostat.

Persze lehet szőrszálhasogató módon arra koncentrálni, hogy nincs is meg egészen a duplázódás, mert valóban az állam és a háztartások adóssága a 2008-as 49,1 százalékról 2017-re „csak” 90,6 százalékra nőtt. Csakhogy az államadósságba nem számítják bele a PPP-projektek (az R1-es, meglévő autópálya egy szakasza, az elektronikus útdíjrendszer és az épülő D4-es és R7-es) által létrejött rejtett adósságot, amelyet az INEKO gazdaságkutató 2016-ban a GDP mintegy 4,5 százalékára becsült.  És már egyből közelebb is kerültünk a duplázódáshoz, arról nem is beszélve, hogy a háztartások eladósodottsága az utóbbi években szélsebesen növekszik, miközben az államadósság (2013 óta és vigyázat nem abszolút értékben csak a GDP százalékában) csak lassan csökken. A Szlovák Nemzeti Bank már egy ideje kongatja a vészharangot, mondván hogy a lakosság eladósodása Szlovákiában nő a leggyorsabban évek óta az Európai Unión belül, és a kelet-közép-európai térségben mára mi lettünk a legeladósodottabb ország (2. grafikon), holott a GDP-arányos lakossági adósságállomány 2009-ben még nálunk volt a második legalacsonyabb. A jegybank az adósságőrület megfékezésére egy sor intézkedést hozott az elmúlt években, fokozatosan korlátozva főleg a jelzáloghitelek odaítélésének feltételeit, de így sem tudta eddig érdemben visszafogni a hitelmámort. Úgy látszik erre csak egy újabb válság lesz képes.

Szlovákia az élre tör – lakossági adósságok a GDP százalékában a kelet-közép-európai régió néhány államában 2007-2017

Forrás: Eurostat.

A lakossági eladósodás egy sor komoly rizikót hordoz. A hitelt felvevők jó része főleg azzal nincs tisztában, hogy a törlesztőrészletek jelentősen megnőhetnek a jövőben, ha emelkednek a kamatok. (A jelzáloghitelek nagy többsége csak átmenetileg, 3-5 évre fix kamatozású, ez után áttér a változó kamatozásra.) Márpedig ez szinte biztos be fog következni a rekordalacsony kamatok idején (az elmúlt pár évben) felvett, vagy újrafinanszírozott hitelek esetében, a kérdés csak az, mikor, mekkora mértékben. A világgazdaságban nagyban zajlik a kamatemelkedés, csak idő kérdése, hogy ez mikor gyűrűzik be az euróövezetbe és hozzánk. A törlesztőrészletek emelkedése több hitelt bedönthet, akár annyit, hogy ez megingathatja az eddig példátlanul stabil bankrendszert is. Ez befagyaszthatja a további hitelezést, megfojtva a válságból való kilábalást. Az ügyfelek, és ennek következtében a bankok egy része természetesen a miatt is bajba kerülhet, hogy elveszti a munkáját, jövedelmét, és ezért nem tud majd törleszteni – ez szinte minden válság kísérőjelensége. Mivel a bankok többsége még mindig külföldi tulajdonban van, szlovák állami bankmentés helyett így nagy valószínűséggel a külföldi anyabankok karolnák fel helyi leányaikat, ezért itt nem látni annyi rizikót. (Hasonlóan zajlott több bankmentés a régióban az előző válság idején, Szlovákiában erre akkor nem volt szükség.) Az időközben a hitelpiac mintegy tizedét bekebelező hazai bankok azonban a J&T és a PENTA tulajdonában vannak, és megbecsülni is nehéz milyen politikai hullámokat verne, ha épp nekik kellene állami mentőövet dobni, bármilyen kormány legyen is hatalmon.

Az is elmondható, hogy az állam, vagyis az ügyeletes Fico-kormányok véletlenül sem mutattak példát a lakosoknak, a mértékletesség terén, ami a költekezést és az eladósodást illeti. Már rég költségvetési többlet lehetne Szlovákiában és gyors ütemben építhetnénk le az államadósságot, ha a Smer-kormányok nem növelték volna folyamatosan a kiadásokat, többnyire populista szavazatvásárló intézkedésekre, „szociális csomagokra”. Így a „hét bő esztendő” után tartalékok nélkül, dupla adósággal futunk neki a következő válságnak, s a bibliai idők óta tudható, hogy ez nem sok jót jelent a jövőre nézve.

A szerző a pozsonyi Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Magyar Fórum előkészítő bizottságának tagja