Megfejtettük, miért járt Kotleba a CSEMADOK-nál

Fotó: Facebook

Még mindig sokan meglepődnek, amikor a Paraméteren megjelent a hír, hogy Marian Kotleba a Mi Szlovákiánk mozgalom elnöke - egyelőre tisztázatlan okokból - megjelent a vilkei Ipoly Menti Találkozón. Szegény Bárdos Gyula, Csemadok-elnök megint megpróbálta a szart visszalapátolni a lóba, amikor azt a reményét fogalmazta meg a hír hallatán, hogy reméli, senki nem hívta meg Besztercebánya megyeelnökét. Nehéz meló ez, mert a szélsőséges pártvezér láthatóan jól érezte magát a Nógrádban, a helyiek nem fütyülték ki.

Csemadok a magyar szélsőjobb fogságában

Azon ugye már régen nem lepődünk meg, ha a nagy múltú szlovákiai magyar kulturális egyesület említésekor a Fidesz ugrik be. A százmilliós nagyságrendű adófizetői forintból dübörgő fideszes klientúraépítés Szlovákiában már évek óta borzolja a kofolás és a jaffás kedélyeket. Nincs az a bociszemekkel a kamerába pislogó Bárdos Gyula, aki kényszeredett elhatárolódások után, meg tudná magyarázni, mi szükség van ennek a szervezetnek például a Jobbikkal, a a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, a Magyar Polgári Körrel és a Turán Szövetséggel közösen előadást szervezi és hétpróbás futóbolondokat futtatni rendezvényein.

Aki nem emlékezne, a Csemadok még 2015-ben kezdett el intenzívebben kokettálni a magyarországi szélsőjobbal, amelyet akkor még nem Fidesznek, hanem Jobbiknak hívtak. A szervezet a szlovákiai magyar politikai Rubicont Vona Gábor, a párt elnöke és Szávay István, a Via Nova jó barátja meghívásával lépte át Jászón. Azóta már ott tartunk, hogy egy nyíltan a nácikkal szimpatizáló szlovenszkói magyar politikust is dicsőítő emléktáblát avatnak fel a kulturális szervezet pozsonyi székházában. Bárdos Gyula újra pislogott, de már el sem határolódott.

Madarat tolláról, embert barátjáról

És ugye azon sem lepődünk meg, ha szlovákiai fasiszta pártelnök kapcsán a magyarországi Fidesz jut az eszünkbe. Idén már két éve, hogy a rozsnyói Kossuth-szobrot leköpdöső párt elnöke levelét megírta - a levél szlovákul itt elérhető - Orbán Viktor, magyar miniszterelnöknek, akit biztosított teljes támogatásáról a Brüsszel elleni harcában, a szerb-magyar határra épített, déli kerítés megépítésében, “az iszlám hódítás elleni” harcában és “hitünk, nemzeteink és kulturánk megvédésének harcában”. Madarat tolláról, embert barátjáról, mondhatnátok.

Ami a nagypolitikában, a felszínen még csak néhány éve látszik, az a mélyben, a szlovák és magyar szélsőjobb bugyraiban már régen megtörtént. A Györkös István-féle Magyar Nemzeti Arcvonal évek óta együtt koszorúz szlovákiai és romániai nácikkal az ún. Becsületnapi rendezvényeken. Szlovák félkatonai szervezetek gyakorlatoznak és vonulnak magyar testévrszervezeteikkel, Magyarországon. Magyar szinkrontolmáccsal lázít a szlovákiai neonáci csoport Bősön, Szlovákiában.

Mert ezek a nácik bizony internácik lettek.

Hol van már a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) által képviselt oldschool (szlovák) nacionalizmus? Kotleba sem Kossuth-szobrot köpköd ma már, hanem magyarokkal együtt tüntet és demonstrál vagy ha kell, eszik halászlevet és mosolyog a kamerába - nem katonai egyenruhában, hanem norcom felszerelésben, pólóban, sustyákiban. A klasszikus szlovák-magyar nacionalista gyűlölködés és agresszió ma már csak az unatkozó futballhuligánok hétvégi, szabadidős sportja.

Változnak az idők, de a jelenség háttere ugyanaz maradt. A mai szélsőséges pártok és csoportok nem nacionalista, nemzetállami alapon gyűlölködnek és rekesztenek ki, hanem rasszista, faji alapon. Ezért férnek el egy sörpadon egymás mellett az olyan egykori, halálos ellenségek, ezért ülhetnek egymás mellett olyanok, mint Kotleba és a Csemadok. Ma Orbántól Kotlebáig a rasszisták etnikai homogenitásról, és az ún. keresztény kultúra (értsd: nem muszlim) megvédéséről beszélnek és fehér Európában gondolkodnak. De van itt egy kis probléma.

Srácok! Ez a vonat már régen elment.

Sőt, a nemzetállami keretek a jövőben tovább gyengülnek, de bizonyos mértékben meg fognak maradni. Amit viszont érdemes minél hamarabb elfogadni: ezek a nemzetállamok nem lesznek tovább etnikailag tiszták. Már most sem azok, ha csak ránézünk a sportéletre, a tudományos- vagy kulturális életre. Orbán és Kotleba azzal érvel, hogy a helyi embereknek joga van megmondani, kikkel akarnak együtt élni. Ez egy szépen hangzó, délibábos érv, de a széllel szemben még soha nem sikerült senkinek húgyozni.

Miért? Mert egyszerűen így működik a világgazdaság.

A 20. század második felétől mi, európaiak liberalizáltuk a gazdaságunkat: szabadon áramlik a tőke, az áru és a gondolat, nem tudjuk megakadályozni, hogy az emberekre ugyanez a szabadság ne vonatkozzhasson. Másképp mondva: aki a migrációt akarja megállítani, annak azt a nemzetközi, politikai-gazdasági környezetet kéne beszüntetni, amely az emberiség történelmében, Európa és a fejlett világ számára, elhozta a minden eddiginél magasabb életminőséget.

Természetesen megértem, az emberek egy részét félelemmel töltik el a változások. Az mindig így volt, sajnos, mi emberek, ráadásul leggyakrabban olyan jelenségektől félünk, amelyeket egyáltalán nem vagyunk képesek befolyásolni. Mint például a migráció. Vegyétek észre: a szélsőséges politikai pártok és követőik pont ezekre az irracionális emberi érzésekre építik fel politikai kampányukat és kihasználják ezt úgy, hogy egy olyan mesterséges matrixot hoznak létre a fejetekben, amelyből a vélt ellenség ("a migránsok", "Soros", "a neoliberálisok", "a kommunisták") kiszorítása megoldást kínálhat.

Ne higgyetek nekik, ez bullshit.

A világgazdasági rendszer úgy van beállítva, hogy nem nehéz megjósolni: 50-100 év múlva Kelet-Európa is sokkal színesebb lesz. Egészen biztosan Pozsonyban, Budapesten, Prágában, de Kassán is fognak élni afrikaiak, arabok, mint ahogy ma is élnek már kínaiak vagy vietnámiak ezekben a városokban. De ők már szlovákok, magyarok vagy csehek is lesznek, egyúttal. A nemzetállami szint is megmarad, de változatosabbak leszünk. Éppen ezért, a fejlett világ új korszakában, az alapvető kérdés az lesz, hogyan birkózunk meg az integrációval.

Mert nem az a kérdés, hogy jönnek-e Szlovákiába és Magyarországra a migránsok, hanem az, hogy milyen sikeresen fogjuk őket a jövőben integrálni.