Megint szélső

Ardamica Zorán | 2019. május 24. - 12:33 | Vélemény

Múlt hét óta, amikor a szlovák kulturális miniszter asszony LGBT-közösséget sújtó dotációmegvonását tettem szóvá, még úgy láttam a mindentől távoli Közép-Szlovákia dombjairól nézve, hogy a Kunsthalle-ügy csak egy a sok közül.

Megint szélső
Fotó: Screenshot

Most elnézve a minapi tüntetést, az új, leváltásért indított petíciót és a dolgok kifutását, olybá tűnik, hogy a homofób húzás már csak amolyan „utolsó” csepp. A Kunsthalle-ügy és a miniszter asszony alapvető hozzáállása ezen ügyekhez, valamint az általa vezetett közegtől való idegensége és a vele folytatandó napi kommunikáció hiánya vagy rossz minősége az igazi gond. Az ilyen gyűlölködéssel teli, keserű hab a torta tetejére aztán már csak elszabadítja a felgyülemlett indulatokat. Nem nagy mentség az sem, hogy művészekkel kommunikálni sokkal nehezebb, mint nem művészekkel, hiszen a kultúra dolgozói természetüknél foga sokkal érzékenyebbek kell legyenek az átlagembereknél, hiszen ez által az érzékenység által szívják magukba azon ingereket, amelyeket tevékenységük közben hasznosítanak. Sőt fordítva, a művészekkel ezért fokozott érzékenységgel érdemes kommunikálni, a tudósokkal fokozott pontossággal és egzaktsággal stb.

De abban a pillanatban, ahogy szövegem továbbítottam a szerkesztőségbe, jött is szembe a magyar parlament elnöke és az ő, miniszter asszonyunkat amatőr szerepre kárhoztató, valóban vérbő homofóbiája. Nos, mivel kampánycsend van és a szlovák kultuszminiszter asszony nem érdemel itt több médiafelületet, talán megbocsájtja a főszerkesztő (nem az én reszortom ugyanis), ha emiatt kissé Magyarország felé tekintek.

Kövér sokkal nyíltabban ad hangot kirekesztésének. Egyenesen felosztja a melegeket normálisokra és nem normálisokra. Miközben előbbieknek azokat tartja, akik nem kívánnak egyenrangúak lenni. Van-e ennél világosabb formája, kérem szépen, az azonos jogok el nem ismerésének, tehát a kirekesztésnek? Van. Mondjuk egy koncentrációs tábor, de persze szóban ennyi is elég ahhoz, hogy egy európai, ráadásul uniós országban félelem töltse el azokat, akik történetesen (értsd: ez nem választás kérdése) a saját nemükhöz, vagy ahhoz is vonzódnak.

Le kellene-e mondania Kövérnek? Persze, hogy le kellene, csak közben az osztrák alkancellár ellopta a showt… Valamint: ugyan már, dehogy kellene, akkor az egész magyar kormányzat és állampárt mehetne a levesbe, de ezek a korábban liberális illiberálisok úgy túlnyerték magukat, hogy lásd, ilyeneket megengednek maguknak… És vajon akkor a magyar társadalom Fidesz-többségért felelős része is homofób és nem való Európába? Ha egyszer nem kergeti el azonnal az ilyet? Hát, nem tudom. Lehet, hogy nem egészen homofób, de részben felelős. És felelős lesz mindazért, amit még az ilyen gyűlölködésre, sőt nyílt gyűlölködésre hajlamos személyek tesznek az országgal. Száz éve is kirekesztéssel kezdődött és jöttek a 20-as, 30-as évek (tudom, tudom, szinte már mantrázom). Ha a látens homofóbok látják, hogy szabad bántani a másikat, akkor vérszemet kapnak.

Tehát, kedves választók, szabad egy demokráciában olyan embereket hatalomhoz juttatni, akik lebontják a demokráciát, de akkor magatokra vessetek.

Tehát, kedves politikusok, lehet és tök egyszerű a szélsőjobbot jobbról előzni – ez mondjuk tanulság Szlovákiának és már országoknak is a magyar példa okán, ahol a Jobbikot látszólag bőven középre terelte (attól még kutyából szalonna nem lesz) a már sokkal szélsőségesebb állampárt – , de csak szereplőcserére kerül sor, és tán az erősebb kutya kerül a szélsőségesebb szerepébe. Ahonnan nemigen van visszaút középre. Csak még szélebbre. Ismétlem magam, de így sajnos tényleg barbárrá hülyülünk…

Címkék: Kövér László