Megkésve, de itt a tavasz, dagad a (…) politikai történéshalmaz!
Végül is itt a tavasz. Megjött az áprilisi időjárás, hozzánk június 8-án, amikor már alig reméltük, megérkeztek a fecskék és a ki-kibújó napsugarak bizsergésének hála beindult a politikai fotoszintézis.
Kísért még a vírus, de a gazdaságot és a financiális klímát már az új kormány nem képes kezelni.
Teljesen felkészületlenül ötletelnek a tagjai, olykor 24 órát sem adva egyes intézményeknek az újabb intézkedések bevezetésére. Vagy éppen egymásnak ellentmondó infók jönnek a képernyőről és a hivatalos (persze, olykor napokat késő) határozatokból. Remišová (aki eddig leginkább csak megállított régi, ráfizetős vagy korrupciógyanús vagy fölösleges, tehát korrupciógyanús projekteket), vagy Budaj egyes intézkedéseinek dacára abból is látszik a kormányzat felkészültségének szintje, hogy pl. a mostanság sokat, de nem mindenért joggal szidott oktatási miniszter először átvette Danko ex emberét szófosónak. Majd olyan ifjonc smeres személyt nevezett ki a Szakképzési Intézet élére, akinek 27 milliós ügyeire kollégái a mostani kormányból máig próbálnak rávilágítani. És emellett az iskolanyitás kapcsán olyan káoszt volt képes kreálni a minisztrérium (akik most kicsodák is?), amilyen ebben az országban még szerintem nem volt. Így aztán eléggé elsikkadnak az olyan pozitív intézkedések, mint pl. a tankönyvpiac liberalizálására tett felemás (hiszen a nyitás sokakat nem érint) első lépések.
A „szociális” miniszter dettó csak találgat, Sulík energiáit a kormányfő szelídítése köti le, az egészségügyi tárcavezető az égiek segítségére vár. A kormányfő önmaga szóvivőjét játssza napi 20 órában, s addig a kormányt nem vezeti senki… és még sorolhatnánk. Oké, elkezdték a ganajozást, pardonyka, a tavaszi nagytakarítást, de rongy helyett kalapáccsal mossák az ablakot… Eltakarítanak minden vezetőt a járások éléről és minden koalíciós pártnak megfelel, hogy az összes helyre kizárólag a kormányfő pártja állít valakit? Kit? Miért?
Egyáltalán nem látszik, hogyha ez a takarítás kész lesz, akkor merre felé is akar ez az ország és milyen módon fejlődni, vagy legalább elmozdulni, „vagy legalább megpróbálni” illetve, ami látszik, az ijesztő.
Szép lesz, ha elpucolják a tolvaj bandát, de nem látni, kérem szépen, a jövőt. Márpedig ha azt nem látni, akkor seperc alatt elhúznak azok a fiatalok is, akik még itt vannak vagy épp most nőnek föl, és akkor lehúzhatjuk a rolót, volt ország, nincs ország, marad az összeszerelő műhely, ha marad, nem mi döntjük el.
Kérdem én, hol vannak azok a profi szakemberek, akiknek hála ez az ország végre valahára elindulhatna a fejlődés útján?
Ehhez képest ha Fico az új, ügyészségre kívánkozó, nem saját kocsival járó állítólag nem saját babájával hálogat a nem saját kastélyában vagy a legismertebb luxusszállók egyikében, meg se birizgálja a hírfilter ingerküszöbét. Maximum röhögsz egyet, ahogy az okoska üdvöske a nem saját kocsijában a valószínűleg nem saját jogsijával elhúz a riporterek elől az előírt menetiránnyal (emlékezz Fico pártjának nevére: irány) szemben.
Meg az sem, hogy Pellegrini végre! el merte dönteni, hogy kilép abból a Smerből, amelyben sosem mert nyílt konfrontációba bocsátkozni a főelvtárssal. Kit lepett meg? Szerintem magát Pellegrinit. De őt sem nagyon, mert nem fogadta el Ficotól a felajánlott kompromisszumot, már hogy ezután pártelnöki székből legyen a bábja, és mihelyt az egyik ügynökség 21 százalékra mérte a potenciálját, nagy nehezen, drámaian, de legalább egyetlen percig sem habozva elszánta magát (ezen lepődhetett meg saját maga is) és várhatóan új pártot alapít.
Vagy majd vesz magának egyet, mint anno Kollár? Ki tudja. Az sem lenne meglepi, van eladó párt mostanság óccsóért nem kevés.
Mindenesetre a későtavaszi rügyek fakadásának legerősebb nem politikai, de valószínűleg a politikára leginkább hatással levő jele az, hogy a komplett állami IT-rendszert lehallgatták, vagy elovasták, vagy megfigyelték vagy esti meséket írtak belőle akárkik akárkiknek, ami nem csak, hogy nem illendő, hanem akkora botrány, mintha Kočnert püspökké avatná Kim Dzsong Un a Fehér Házban, miközben Putyin furulyán hegedülne egy hétfejű tündér ölében.
Ne legyenek illúzióink, ha esett is Medárdkor, lesz itt kérem, forró nyár, politikai kánikula elegendő. Akár egy Tarantino-filmhez is.
