Megosztás
Részben folytatva a múltkori, Paraméteren elkezdett, majd a Pátriában kiegészített témát: Az a szép a (szinte) mindenkori szlovák kormányok oktatáshoz való hozzáállásában, hogy még a kettővel ezelőtti miniszter is csípőből képes tüzelni. No ná, hiszen kormányalelnökké „buktatták”. Hosszabb megfontolás nélkül, profihoz illően vágja rá az egészségügy és a korrupció melletti legnagyobb probléma kérdéskörére, mi lehet a legjobb megoldás.
Meg kell szüntetni egy nagy csomó sulit, oszt a megspórolt zsetonból lesz pénz tanári bérekre.
Az ilyen hírek pedig azért illene, hogy összekócolják kicsit a szakma idegrendszerét, mert:
1. Ez pont ugyanaz a tempó, amelyiknek a kilencvenes években (ennyit változtatok, elvtársak…) voltunk tanúi.
2. Megszüntetni mindent, amivel nem tudtok mit kezdeni – ezt látjuk évek óta a felsőoktatásban (az alapiskolai hálózat rángógörcsben hanyatt vágná magát, ha belelátna, mi mindent meg lehet tenni azon a szinten…). Ennyit tudtok. Egyszer az életben építsetek már valamit a rombolás helyett!
3. Egészen egyszerűen nem igaz, hogy a megszüntetések által az állam megfelelő, elégséges összegeket spórolna meg. Bármilyen megszüntetés ugyanis számos költséggel jár, hogy a papírmunka mennyiségéről és költségeiről ne is szóljunk… A felszerelés nem eladható, az épületek eladása és / vagy hasznosítása ugyancsak hosszadalmas és nem hozna túl sok pénzt. Az elbocsájtottak végkielégítései szintén pénzbe kerülnek. A további munkanélküli segélyezésük dettó. Nincs ebben igazán pénz.
4. Viszont van benne hatalmi arrogancia. Hiszen az ilyen megjegyzések egyetlen egy dologra jók: megijeszteni az érintetteket, lázongókat, követelőzőket. Az a cél, hogy az elégedetlenkedők behúzzák a fülüket, farkukat és üres tenyerüket. Hátha akkor majd nem őket szünteti meg a hatalom, hátha akkor majd ők részesülnek (fujjj) a mások által elkobzott javakból. Undorító – mit mondhatnánk…
5. Amikor majd ismét szükség lesz új iskolákra… Na, ilyet csak rémálmodni lehet. Jöhetnek majd az osztályonkénti 40-45-ös létszámok, a kétműszakos oktatás és hasonló középkori műfajok.
Ez nem fejlesztési koncepció, kedves új kormány és legnagyobb kormánypártja! Ez szimpla és eléggé nyílt, mindenki számára érthető fenyegetőzés! Csúnya dolog. Nem szakmai megoldás, hanem erőszak.
Annál inkább drukkolhatunk azon kormánytagoknak, akik ilyen közegben a kisiskolák megmentéséért küzdenek éjjel-nappal-hétvégén. Hiszen kiket érinthetne az ilyen ígért megszüntetés közvetlenebbül, mint a kis létszámú (s ezért e fejpénzes „rencerben” kis bevételű), következésképpen túl drága (mi lehet túl drága a gyermekeink jövőjével kapcsolatban??????????) iskolákat. Igen, van itt némi ellentmondás az ígéretekben, csak mi pedagógusok ezt nem érthetjük igazán, ez magasabb politika, az okosabbak dolga, várjuk ki türelmesen a végét.
Amivel csak két baj van:
A türelem fogytán.
A VÉGÉT pedig nem szeretnénk sem kivárni, sem pedig látni.