11
Kövér László - Fotók: Szinghoffer Mátyás (További felvételekért kattints!)
Megosztás
A szlovákiai magyarok és németek állampolgárságuktól való megfosztását elrendelő 33. beneši dekrétum hatályba lépése után 76 évvel emlékművet állítottak a kitelepítetteknek Somorján.
Somorja esetében sem tudni, pontosan hány lakost telepítettek ki a városból vagy vittek el kényszermunkára. 1947 februárjában viszont egy jegyzék szerint 813 személyt hurcoltak el, kétharmadrészt időseket, betegeket, gyerekeket, csecsemőket, várandós nőket. Az akkor még létező somorjai vagy az úszori vasútállomásról jórészt Frýdek-Místekre (413 fő) és Nový Jičínbe (344 fő) telepítették őket, néhány tucatnyian Ostravára és Tišnovra kerültek. A csehországi deportálások mellett a magyarországi áttelepítés is mélyen érintette Somorját. A lakosségcserére kijelölt személyek listáján több mint 800-an szerepeltek, ténylegesen viszont végül csak egy részük került Magyarországra, egy 1997-es összesítés alapján 330-an biztosan. A legtöbben Szigetbecsére (22 család), Rajkára (14 család), Dunabogdányra (10 család) és Mosonmagyaróvárra (6 család) kerültek.
A Via Nova Somorja Ifjúsági Csoport több somorjai civil szervezettel együttműködve négy évvel ezelőtt indított gyűjtést az emlékműállítás céljából. Már abban az évben, a kitelepítések 70. évfordulóján szerették volna felállítani, több okból kifolyólag, viszont ez mostanáig húzódott. A Lipcsey György által készített emlékművet a Fő utca és a Gazda sor találkozásánál, a volt ispotályos ház mellett lévő Szent Damján és Szent Kozma-kápolnával szemben helyezték el, hétfőn pedig Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke közreműködésével leplezték le.
„A bűn nem akkor teljesedik be, amikor elkövetik, hanem, akkor, amikor elfelejtik. Amit a felvidéki magyarság ellen 1945 és 47 között elkövettek, az Isten és ember előtti bűn volt” – jegyezte meg a házelnök az átadón.
"A magyarság nem bocsáthatta meg az ellene elkövetett bűnöket, mert a mai napig nem kértek bocsánatot tőle. A jogfosztás megaláztatás és szülőföldről való elűzetés a mai napig lezáratlan történet az emlékezetünkben és nyílt seb a lelkünkben. A magyarok és szlovákok közös keresztény hite és közép-európai sorsközössége, valamint államaink érdekközössége mindannyiunkat arra kötelez, hogy a 20. századi közös történelmünk nyílt sebeit a 21. században begyógyítsuk" – folytatta.
Kövér László szerint a magyarok megtanulták a 20. század történelmi leckéjét. „Tudjuk, hogy a nemzeti kizárólagosságra törő nemzetállamok kudarcra vannak ítélve. A 21. században csak a nemzeti méltányosságra törekvő nemzeti államok lehetnek sikeresek. (…) Mi, magyarok, az elmúlt száz esztendőben megtanultuk, hogy csak akkor nyerhetünk igazán, ha Közép-Európában és a Kárpát-medencében senki nem lesz vesztes” – jelentette ki.
A magyar házelnök emlékeztetett, azért küzdenek, hogy a nemzeti önazonossághoz való jog váljon az egyetemes emberi jogok részévé, „szülőföldjéről erőszakkal többé senki soha ne legyen kitelepíthető, és senki szülőföldje ne válhasson erőszakos vagy körmönfont módon betelepítési célponttá. (…)
Van erkölcsi alapunk arra, hogy szelíd, de álhatatos türelemmel várjuk a bocsánatkérés és elégtételadás gesztusát a magyarok ellen elkövetett bűnökért az utánunk következő nemzedékek békéje érdekében”.
(SzT)