1
filmek_1
Megosztás
2020-ban semmi sem úgy alakult, ahogy azt elterveztük: a koronavírus-járvány tavaszi berobbanása alaposan felforgatta az életünket minden téren, így a filmes világ is megszenvedte a magáét. Sorra jelentették be a várva várt filmek elhalasztását, így olyan alkotásokról kellett (egy időre) lemondanunk, mint a Hang nélkül 2, a 007 Nincs idő meghalni, a Fekete Özvegy vagy az Örökkévalók. Viszont így is van mire visszatekinteni, ezért ezúttal is összeszedtük egy szűkített listán az év 6+1 legmeghatározóbb filmjeit.
Listánkon nem csupán olyan művek szerepelnek, amelyeket a legjobbnak véltünk, hanem olyanok is, amelyek a várakozásokhoz képest csalódást okoztak.
1. Tőrbe ejtve
Pedig milyen jól indult az idei év! Mindjárt január elején megkaptuk a Tőrbe ejtve című filmet, ami láttán azt gondolhattuk, hogy ha ilyen lesz a folytatás is, akkor nagyon erős évnek nézünk elébe. Márciusban aztán minden a feje tetejére állt…
A Tőrbe ejtve a klasszikus krimik stílusát gondolja újra, és egészen színpompás színészi gárdát sorakoztat fel. A néző a detektívvel együtt végzi a nyomozást, és ha jól odafigyel, akkor bizony el-elcsíphet olyan mozzanatokat, amelyek segíthetnek az ügy felgöngyölítésében. Az információadagolás a lehető legjobb mértékben zajlik, a misztikum így nem veszik el, a film végi összegzés pedig garantáltan tartogat olyan pillanatokat, amelyek láttán a néző átél egy „azta, ez tényleg így volt“-hangulatot. A krimi az egyik legkomplikáltabb műfaj, ugyanis ahhoz, hogy jól, hitelesen működjön, alapos tervezésre van szükség. Ezt a Tőrbe ejtve maximálisan teljesíti, ennek pedig egy fondorlatos, izgalmas, valamint abszolút elképzelhető és hihető történet lett az eredménye.
Kritikánk: Tőrbe ejtve: Máris megkaptuk az idei év egyik legjobb filmjét
2. 1917
Az év másik legnagyobb durranása. Ha valaki fordulatokkal, töméntelen akciózásokkal teli történetre számított volna, annak csalódnia kellett. Bár kétségkívül annak is megvan a maga megrendítő élménye, és persze Sam Mendes filmjében is elsülnek a puskák, az 1917 azonban inkább a személyes és erkölcsi drámát, valamint a világháború pusztító hatását boncolgatja. Mindezt rendkívül meggyőző módon teszi: jelen esetben sokkal nagyobb feszültséget generál az, ahogy hőseink a lövészárkokon és krátereken keresztül behatolnak az ellenséges területre, mint egy perceken át húzódó tűzpárbaj.
Viszont az egész mit sem ért volna, ha az 1917-et nem olyan formában készítik el, mintha egy vágás nélküli felvételt látnánk. Aki ennek tudatában volt a filmvetítés előtt, az a moziban szinte biztosan az elejétől a végéig erre figyelt. Ennek a felvételi módszernek köszönhetően a néző még közelibbnek érzi a látottakat, a kamera szinte egy pillanatra sem áll meg, a film elejétől a végéig elkíséri a főszereplőket. Ámulatba ejtő, hogy manapság mi mindent meg tudnak oldani az operatőrök, ugyanis az 1917 esetében is néha bizony olyan szögből követjük az eseményeket, hogy akaratlanul is elgondolkodunk rajta: ezt vajon hogyan vették fel?
Kritikánk: 1917: Megállás nélkül a világháború borzalmaiba
3. Jojo Nyuszi
A Jojo Nyuszi az új-zélandi Taika Waititi egyik legérettebb filmje, amiért a direktor az idei Oscar-gálán megkapta a legjobb adaptált forgatókönyvért járó szobrot. A rendező kényes témát boncolgat, de profizmusának köszönhetően helyén tudja kezelni a dolgokat. Képes kifigurázni bármit, ugyanakkor tisztában van a következmények súlyával. A kezdeti infantilis humor után ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy lesz egyre inkább emberi az összkép. A rendező pillanatok alatt vált át kínosból viccesbe, majd halál komolyra, aminek köszönhetően a Jojo Nyuszi egyszerre humoros háborús szatíra és mély emberi dráma.
4. Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása)
A Warner Bros. és a DC az utóbbi időkben kezdte elkapni a fonalat a korábbi kudarcokhoz képest, a Ragadozó madarakkal azonban újfent egy olyan művel jelentkezett, amelyet nehéz bárhová is besorolni. A történet a csalódást keltő Suicide Squad után játszódik, a cselekményvezetést pedig röviden úgy lehetne jellemezni: tipikusan Harley-s. A sztori a maga csapongó, muris stílusában folyik, a gyakori kiszólások, a történet megkommentálása pedig egyedivé teszi a filmet.
Az összkép azonban nem ilyen rózsás. A főhős stílusából kiindulva az ember joggal számítana egy kis poénkodásra is, ezek többsége azonban nem éri el a kívánt hatást. A másik kivetnivaló a korhatáros besorolás. Ahhoz képest, hogy a Ragadozó madarak 16-os karikát kapott, nem mondható, hogy túlságosan durva lenne. Ezek fényében a Ragadozó madarakat az év egyik csalódásaként lehetne titulálni.
Kritikánk: Ragadozó madarak: Konfettitengerben úszó bolondozás
5. A láthatatlan ember
A láthatatlan ember viszont az év egyik kellemes meglepetésének nevezhető. A film kifejezetten szorongató élményt nyújt, ügyesen játszik a feszültséggel, mindig sikerül másféleképp a frászt hozni a nézőre. Az ember eleve úgy van kódolva, hogy attól fél a legjobban, amit nem vagy csak részben lát. Nem meglepő módon A láthatatlan ember is erre épít, sokszor már attól is hideg futkos a hátunkon, ha éppen csak egy fehér falat bámulunk a filmvásznon, ez pedig főként a kreatív operatőri munka érdeme. A jól megtervezett kameramozgással adják a néző tudtára, hogy a főhős nincs egyedül a helyiségben, és bár nem látjuk azt a valamit/valakit, ettől válik hátborzongatóvá.
Az alapötlet ugyan nem mondható túlontúl üdének, a történetben is előfordulnak logikai bakik, viszont képes olyan fordulatokra, amelyek valóban jól működnek, és képesek is meglepetést okozni. A láthatatlan ember a hibáival és erényeivel együttvéve egy kifejezetten ötletes pszichológiai horror, amely ugyan nem reformálja meg a műfajt, de aki egy kis borzongásra vágyik, annak mindenképp érdemes adni neki egy esélyt.
Kritikánk: A láthatatlan ember: Mintha egy láthatatlan kéz elkapná a torkodat
6. Tenet
Az egyetlen nagyágyú, amit a koronavírus-járvány ellenére láthattak a nézők. Az Eredet és a Dunkirk esetében már megtapasztalhattuk, hogy Christopher Nolan szereti gondolkodásra sarkallni a nézőt, hogy ne csupán leüljön a tévé vagy mozivászon elé és kikapcsolt aggyal átadja magát a történéseknek. Ha ezt megelőzően úgy éreztük, hogy az említett két film alaposan megdolgoztatta az agyunkat, akkor a Tenetre ez hatványozottan igaz. Nem kell megijedni, Nolan nem azt kéri tőlünk, hogy megfejtsük a látottakat – hiszen maga a film sem bonyolódik felesleges magyarázkodásokba az inverzió vagy az időutazás terén –, de egy egészséges odafigyelés azért nem árt, hogy ne értetlenül bámuljuk a történteket.
Nolan most is az időt és annak folyását tekerte meg jó alaposan. Előfordulhat, hogy sokszor értetlenül állunk (esetünkben inkább ülünk) a látottak előtt, de ha figyelmünk nem kalandozott el, akkor a film végére megérthetjük, mi miért történt. Nolan ezzel az ábrázolásmóddal és a tőle megszokott csavarossággal olyan szintre emelte az akciófilm fogalmát, amilyenre korábban még nem volt példa. Az akciójelenetek elképesztően ütősek és látványosak, és nem mellesleg a legkisebb részletekig precízen kidolgozottak.
Lehet, hogy a Tenet bonyolultsága és folyamatos figyelmet igénylő stílusa miatt nem nyeri el mindenki tetszését, de aki nyitott a merész és új dolgokra, az biztosan nem csalódik benne.
Kritikánk: Tenet: Egy újabb felejthetetlen gyöngyszem az Eredet és a Dunkirk rendezőjétől
6+1. Wonder Woman 1984
A DC és a Warner egyik legnagyobb aduásza, a Wonder Woman 1984 is többször a halasztás sorsára jutott, mígnem a készítők úgy döntöttek, lesz ami lesz, decemberben műsorra tűzik a mozikban. Szlovákiában december 17-től láthatták a nézők a filmvásznon, ám a két nappal később életbe lépő lockdown miatt nem sokáig élvezhették az emberek a gyönyörű Diana kalandjait. Az első kritikák pozitív fogadtatásban részesítették a filmet, és amint a járványhelyzet úgy engedi, mi is részletes beszámolóval jelentkezünk róla.
További kritikáink 2020-ból:
Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk
(tt)