1
Fotó: TASR
Megosztás
Amikor pár hete a franciaországi Cannesból az alábbi szavakkal üdvözölte élőben az otthoniakat Igor Matovič, még nem sejthette, hogy rövid időn belül ő vezényli le a kormányalakítási tárgyalásokat: „Bon jour, szlovákiai jó emberek ... bon jour maffia, bon jour Robert Fico, Robert Kaliňák és Ján Počiatek, aki itt villát vásárolt és a többiek, akikkel hosszú éveken keresztül szétlopták Szlovákiát".
A cannesi videón – amit sok elemző fordulópontnak tart az OĽaNO kampányában – a pártvezér arcán látszik a felháborodás. A Smer expénzügyminiszterének ingatlanjánál készített felvételen nem hangzanak el költségvetési számok, nem hadonászik grafikonokkal, sem bonyolult megoldásokkal. Érzelmeket kelt csupán. Ebben a szerepben ismerjük őt már tíz éve – rajzolja meg a kormányfői poszt várományosának, Matovičnak a profilját az aktuality.sk hírportál.
Érzelmektől fűtött, extrovertált, a marketing ismerője, a figyelmet magára irányító showman, éppen ellenkezője annak, ahogy eddig a politikusokat ismertük. Ez a Matovič teljesen eltér attól a Matovičtól, ahogy az őt régebb óta ismerők jellemzik a politikust.
A Nagyszombattól pár kilométerre, Borová településen született Matovič 1987-ben kezdte a középiskolai tanulmányait a kerületi székhely Ján Hollýról elnevezett gimnáziumában. De nem tört színészi babérokra, sokkal inkább a természettudományok felé orientálódott.
„Igor Matovič tehetséges volt matematiikából és fizikából, de nálam kettese volt" – mondja róla Valéria Krahulcová, aki szlovák nyelvre és irodalomra tanította a jelenleg kormányalakítással bíbelődő politikust. Azt, aki szeret a figyelem középpontjában állni, és akiről Bugár Béla még 2011-ben azt mondta: ő az a fajta ember, aki ha megpillant egy ipari kamerát, rögtön ad is neki egy interjút".
A szlováktanár szerint racionálisan gondolkodó diáknak ismerte meg Matovičot, és nem emlékszik arra, hogy showman lett volna, és nem lógott ki a sorból. A jelenlegi pártvezér barátai már másként, egy humor iránt nyitott személyként emlékeznek rá.
A politikában gyakran megvillantott marketinges húzásainak az alapjait – a képviselők mentelmi joga elleni tiltakozása vérlázító parkolással, a kábítószerhasználat iránti ellenszenvbő fakadó performansza, amikor a parlamentben a képviselőtársa, Martin Poliačik fejére szórt fecskendőket, stb – már gyerekkorában lerakta. Egy "Málna étterem" nevezetű projektet indított Igor még a nyolcvanas évek sűrűjében. Nem is akárkivel, hanem az unokatestvérével, aki szintén ismert figura. Jozef Viskupič, Nagyszombat megye elöljárója Matovičcsal gyerekként együtt gyártottak gyümölcslevet a nagymamájuknál, amit a család tagjainak és a haveri körnek árusítottak.
Igor a "bolt" megnevezésével foglalkozott, és mivel egy szederfa alatt ügyködtek ezért aztán a málnáról nevezték el azt el.
Az 1989-es bársonyos forradalmat figyelmesen követte, a VPN és a KDH programjait böngészte. Aztán
a 2010-es választások előtt Matovič fontolóra vette, hogy alapít egy pártot, mert a szűkebb régiójában, a nagyszombati politikában csalódott. Konrétan az történt, hogy a város áruba bocsátott egy telket, amit ő meg akart venni. Az önkormányzat ezt a területet aztán áron alul adta el egy a testülethez köthető személynek. A felháborodásában Matovič kiadott egy szamizdat hírlapot (Trnafský samizdat), ami ezzel a telekvásárlással foglalkozott. Mivel kedvező visszhangra talált az írása, egyre gyakrabban kezdett cikkezni az általa kiadott és terjesztett regionális lapba.
Ez a tevékenysége nem kerülte el Richard Sulík, a választásokon első ízben induló SaS elnökének figyelmét, ezért aztán találkozóra hívta a nagyszombati vállalkozót, akivel – a szokásával ellentétben – rögtön le is tegeződött.
A két politikuspalánta aztán jól megértette egymást, mert mindketten – vállalkozók lévén – értettek a számok nyelvén. Aztán jött Sulík ajánlata, és Matovič elfogadta, hogy az SaS listáján az utolsó négy helyen az ő emberei induljanak. 2010-ben aztán a lista utolsó négy jelöltje – Matovič,Viskupič, Erika Jurinová és Martin Fecko – mind annyi karikát kaptak, hogy bejutottak a parlamentbe. Nem sokkal később
Sulíkkal gyorsan össze is különbözött a nagyszombati fenegyerek, mert bár koalíciós képviselő volt, de az ellenzéki Smerrel és SNS-el szavazott az állampolgársági kérdés kapcsán. (Matovič a kisebbségi nyelvhasználati témában is rengeteg galibát okozott az akkori – Iveta Radičová vezette – kormánykoalíciónak, és főleg a Hídnak, hiszen miatta lett a törvény kiherélve, miatta ad a jogszabály kevesebb jogot a kisebbségeknek.)
Néhány hónappal később aztán a kormány széthulott és Matovič létrehozta az önálló pártját, az Egyszerű Emberej és Független Személyiségek (OĽaNO) nevezetű formációt.
Sulík ma már nem neheztel kollégájára, mert a 2011-es nézeteltérésük óta sok víz lefolyt a Dunán. Szerinte az OĽaNO vezetője mára már szavatartó politikus lett és a két párt szinte ikerpártként működik.
Amikor kirobbantak Marian Kočner ügyei, akkor is bevetette a marketinges akciózásait. Az igazságügyi minisztérium elé szervezett tüntetést, amikor kiderült a tárca államtitkára, Monika Jankovská ezernyi üzenetet váltott a maffiózóként viselkedő nagyvállalkozóval. De akkor sem fogta vissza magát, amikor az ellenzék 2017-ben le akarta váltani az akkori kormányfőt, Robert Ficót. Ekkor három órán keresztül szónokolt a pulpitusnál. Matovič külön hadjáratot indított Andrej Danko, az SNS-es házelnök ellen is, aki emiatt még a házszabályt is meg akarta változtatni, hogy az ülésteremben korlátozni lehessen a vizuális elemek használatát.
"Nem tudom, hogy az ön apja verte-e magát, de ez nem is érdekel. A rossz árad magából, nehéz lehet annak, aki nem kap elegendő szeretetet a gyermekkorban" – mondta az egyik összetűzésükkor Danko az ellenzéki hordószónoknak.
Matovič erre megjegyezte, hogy az apja már húsz éve elhunyt, és gyorsan letegezte Dankot, megkérdezve tőle: "Hogyan lehetsz ilyen aljas? Nyilván magadról beszélsz, hogy vert az apád. Az én apám már nem védekezhet, de a tiéd, aki egy mečiari privatizőr, akinek te is segítő kezet nyújtottál" – vágott vissza a nagyszájú politikus.
Az OĽaNO irányítója a választások győzteseként már másként viselkedik. Az ellenzéki poszthoz még hozzátartozott a házőrző és lázító szerep. Most arra készül, hogy a kormánykerék a kezébe kerül, és felelősséget kell vállania az ország irányításáért, meg azért, amiért gyakran felemelte a szavát, a korrupció letöréséért.
A nagy kérdés az, hogy mennyire tartják őt vissza a demokratikus játékszabályok. Hiszen a demokrácia mégicsak a párbeszédről, a kompromisszumról is szól, ami néha időigényes feladat. "Szívén viseli a jogállamiságot" – nyugtat meg ebben a tekintetben mindenkit unokatestvére, a szintén politikus Viskupič.