A mélytengeri korallzátonyokat sem kíméli a korallfehéredés

2018. szeptember 5. - 13:47 | Tech

Az ausztrál Nagy-korallzátonyt 2016-ban sújtó tömeges korallfehéredés a mélytengeri területeken, szinte sötétségben élő virágállatokat sem kímélte - állapították meg a kutatók a Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmányukban, amelynek eredményei baljós képet festenek a tengeri teremtmények millióinak otthont adót koralltelep hosszú távú egészségéről

Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a korallevő töviskoronás tengericsillagok (Acanthaster planci) inváziója, üledékképződés, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása, 2016-ban és 2017-ben pedig többször is tömeges korallfehéredés sújtotta, gyakorlatilag "megfőttek" a koralltelep egyes részei.

A kutatók eddig úgy vélték, hogy a mélytengeri zátonyok "menedéket" jelentenek az óceánvíz hőmérsékletének melegedése okozta termikus anomáliákkal szemben. A legfrissebb eredmények szerint azonban a tömeges korallfehéredés a sekélyebb és mélyebb vizekben elterülő zátonyokra is fenyegetést jelent.

A Queenslandi Egyetem, a portugál Tengertudományi Központ és a San Franciscó-i természettudományi múzeum és kutatóintézet (California Academy of Sciences) szakemberei távirányítású járműveket és búvárcsapatokat is bevetve tanulmányozták az ausztrál Nagy-korallzátony északi részének több helyszínét a korallfehéredés tetőzésekor.

Az eredmények szerint a vízfelszín alatt 40 méterrel élő virágállatok csaknem negyedére volt hatással, míg az ennél sekélyebb vizekben élő korallok majdnem felét érintette súlyosan a 2016-os korallfehéredés. A 40 méter mélyen élő kolóniák 6 százaléka, a felszín alatt 5-25 méterrel élők 8-12 százaléka pusztult el.

"Döbbenetes volt látni, hogy a korallfehéredés hatásai ezekre a szinte teljes sötétségben lévő zátonyokra is kiterjedtek, miközben azt reméltük, hogy az elhelyezkedésük védelmet nyújthat nekik ezzel a pusztító természeti jelenséggel szemben"

- mondta Pedro Frade, a tanulmány társszerzője.

A kutatók szerint a korallfehéredés idején a nyári hidegvíz-feláramlás kezdetben hűvösebb körülményeket teremtett 40 méteres mélységben, azonban amikor a nyár végéhez közeledve a feláramlás megszűnt, a vízhőmérséklet ebben a mélységben is rekordmagasságba emelkedett.

A szakemberek most a sekélyebb vizekben élő és a mélytengeri korallok regenerálódásában megfigyelhető különbségeket tanulmányozzák.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.

A Nagy-korallzátony Ausztrália egyik legnagyobb turistalátványossága, amely évente mintegy 6,4 milliárd ausztrál dollárral járul hozzá az ország gazdaságához és közvetve több mint 64 ezer munkahelyet biztosít.

Mindeközben Ausztrália továbbra is a világ egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátója és a helyi kormányt rengeteg kritika éri, amiért nem tesz eleget az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorításáért.

(MTI)

Címkék: korallok