Mennyi az annyi a kisebbségi kultúrában?

Finta Márk moderátor Menyhárt Józsefet idézve indított, amikor elismételte az MKP elnökének szavait arról, hogy a magyarországi szlovákok 3,3 millió eurónyi támogatásához képest, az arányossági elv alapján akár 40 millió euró is járhatna a szlovákia magyar kultúrára. A közelmúltban 4 millióra emelt összeg helyett.

Őry Péter, az MKP országos tanácsának elnöke mindamellett "teljesen pozitív"-ként értékelte a kisebbségi kultúrára szánt összeg megemelését, de összehasonlítási alapként ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a magyarországi támogatási politikát, beleértve a külhoni magyaroknak szánt összegeket is.

Rigó Konrád, a kulturális minisztérium államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a szlovákiaival összevetve összehasonlíthatatlan a magyarországi rendszer, hiszen nálunk több – megyei, önkormányzati és központi közigazgatási – forrásból áll össze a kisebbségi kultúrára szánható költségvetés. A közelmúltban duplájára emelt támogatási összegről megjegyezte, a törvény alsó határt állapít meg, azaz legkevesebb 8 millió eurót határoz meg, ez a későbbiekben remélhetőleg több is lehet.

Tokár Géza, a civileket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője szerint nem kell azon rugózni, hogy most az új jogszabályi helyzet mennyire tartalmaz autonómia-elemeket. Inkább a megkésett párbeszéd fontosságát hangsúlyozta és azt, hogy ennek az eszmecserének azt kellene körvonalaznia,mit tartunk kultúrának. Ugyanennyire fontosnak tartja a következtetések levonását is, ami az esetleges hajmeresztő pályázatokat illeti. Úgy véli, indokolt esetben nem maradhat el a nyilvános felelősségrevonás.

Vasik János, a Pátria Rádió szerkesztője azt boncolgatta, mi az, ami az érdekeinket szolgálja, mivel véleménye szerint koncepciótlanságban vergődünk. Tisztázatlan, a kulturális helyzetünket hová akarjuk fejleszteni 5-15 éven belul. Úgy véli, hosszútávú elképzelés, zsinórmérték nelkül nem juthatunk messzire. A jelenlegi rendszerben, amit kiegészítenek az egyébként fontos magyarországi támogatások is, párhuzamos dotációk hibájába eshetünk. Szerinte az ilyen helyzet elkerülhető egy teljesen átlátható szisztémában.

Őry az autonómia témáját boncolgatta tovább, kitérve arra, hogy a Kisebbségi Kulturális Alapról (KKA) szóló törvényben önkormányzatiságról szó sem esik.

Ezzel szemben Rigó nem gondolja úgy, hogy ki lehetne sajátítani az autonómia fogalmát. A lényeg, hogy a KKA megalapításával szakmai alapon, alulról építkezve létrejött a jövőbeni pénzosztás eszköze. Ezt jól kiegészítheti a 2018 elején megalakuló kisebbségi kultúra osztálya, és ha a két szervezeti egység megfelelően kommunikál egymással, szerinte akkor komoly kulturális fejlesztésre adódik lehetőség.

Abban az összes megszólaló egyetértett, hogy az átláthatóságból sosem elég, és hogy objektív pontozási rendszer csak segítheti ezt a törekvést. Ezeket a gondolatokat – nem mellesleg – alátámasztja a KKA megválasztott igazgatójának, Molnár Nortbert a portálunknak adott nyilatkozata is.

Az az óhaj, hogy végre definiáljuk magunkat és kultúránkat, illetve hogy azt milyen irányba kellene fejleszteni, egy újabb beszélgetés témája kell, hogy legyen.

Ahogy egy bennfentes megjegyezte, egy mikrofonnal 4 meghívott vendéget kezelni szinte lehetetlen, részben ennek is tudható be, hogy a meghívottak a fél órás időkeretet túllépve éppen csak a kívánalmaikat fogalmazták meg.

A honi kisebbségi kultúra helyzete diagnosztizálásának kísérlete megtörtént, a téma érintettjei meg csak bíznak a kibeszéletlen kérdések szakmai kezelésében.

(sárp)