Menyhárt József: nem örülnék annak, ha a bugári narratíva kerülne a mi szánkba

2020. február 1. - 18:31 | Belföld

Nem a Fidesz fúrta meg a teljes magyar összefogást, amelynek a Híd is a része lett volna, állítja Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke. A parlamenti választással kapcsolatban optimista, szerinte bejut a Magyar Közösségi Összefogás listája a február 29-i választáson. Nem tartja problémának azt sem, hogy a Csemadok az MKÖ-nek kampányol, állítja, hogy a liberális magyar szavazókat is képviselni akarják. Marian Kotleba pártjával való együttműködést kizárja országos szinten, de helyi, önkormányzati szintű együttműködést elnézőbben kezeli.

Menyhárt József
Fotók: Cséfalvay Á. András

Már bő egy hónapja dübörög a választási kampány. Hogyan értékeli az eltelt időszakot, ha azt nézzük, hogy a cél a támogatottság növelése. A legutolsó mérések még mindig 5 százalék alatti eredményt valószínűsítenek az önök számára. Ebből a szempontból elégedett a kampánnyal?

Meggyőződésem, hogy elérjük az 5 százalékot. Ha ezt nem hinném, akkor nem dolgoznék érte, és a többiek sem dolgoznának, akkor csak egy „tudjuk le” kampány lenne azzal, hogy majd március elsején elkezdünk építkezni. Én azt látom, hogy a jelöltjeink, az MKP-sok, az Összefogás és a Magyar Fórum jelöltjei is mindent megtesznek a bejutásért. Szerintem egy teljesen új formációt ilyen rapid módon bevezetni, ilyen kezdeti eredményekkel, az nagyon biztató.

Nem várta azt, hogy köszönhetően a hármas összefogásnak, nagyobb lendülettel nő majd a támogatottság? Nem számított arra, hogy akár már induláskor nagyobb lesz, hiszen, mint ahogy önök is mondják, az emberek az egységre vágynak?

Mindig lehet jobbat várni, de az tény, hogy az emberek többsége fásult. Nemcsak azokat kell megszólítanunk, akik eddig a Hídra vagy szlovák pártokra szavaztak, hanem azokat is, akik otthon maradtak akár a tavalyi európai parlamenti választáson vagy akár a korábbi választásokon. Ahhoz, hogy az emberek ezt a döntést meghozzák, és február 29-én 5 százalék fölé emelkedjünk, egy hónap áll a rendelkezésünkre. Az eddigi kampány egy ígéretes kezdet, erre kell a következő egy hónapban építeni.

A felmérések eredményét nézve nem tartja hibának, hogy tavaly októberben nem sikerült megegyezni a Híddal, hogy nem jött létre a közös magyar lista?

Már többször elmondtam, hogy a múlt év a lehetőségek éve volt. Végigtárgyaltuk először a koalíció lehetőségét a Híddal, majd a választási pártét, és ennek a megoldását meg is találtuk. Lehet, hogy könnyebb lenne, ha most a két formáció egymás mellett állna, habár akkor is ott lett volna lehetősége annak, hogy más magyar lista is induljon.

És ott vannak még a szlovák pártok is, amelyek magyar platformokat indítanak, ami szerintem nagyon nagy veszély.

De nagyon egyszerű a válasz arra, hogy miért született más megoldás: az, hogy a Híd nem tudta elengedni a Smer kezét, és nem engedi el mind a mai napig. Ez világossá tette, hogy ezt a két formációt nagyon nehéz lett volna egymás mellé illeszteni. De nem sajnálom azt az energiát, azt a munkát, amit beletettünk a tárgyalásokba, mert az nagyon nagy tapasztalat. Viszont azt is látom, hogy azoknak az embereknek, akikkel egy csapatban indulunk, nem kell egymásnak azt magyarázniuk, hogy a Smerrel megyünk-e vagy nem megyünk. Nem megyünk.

Azóta már Bugár Béla is kijelentette, hogy a Smerrel tárgyalni sem akar a választások után. És októberben gyakorlatilag az MKP Elnöksége már a kész, a Híddal letárgyalt megállapodást rúgta fel. Miért?

Ez így van. Az MKP Elnöksége azt mondta, hívjuk tárgyalóasztalhoz az összes többi politikai formációt, az Összefogás Mozgalmat, a Magyar Fórumot, és hozzunk oda mindenkit a magyar közösség asztalához, a Hidat és az MKDSZ-t is. Ezt nem vitatja senki. Én úgy gondolom, hogy a politikai megosztottság luxus. De annál az asztalnál a Híd még képtelen volt elengedni a Smer kezét. Az, hogy most kimondják, hogy a Smerrel nem, az egy dolog. Volt már olyan, hogy a kampányban elmondták: el tudnak képzelni Smer nélküli kormányt, de abban a pillanatban, amikor oda kellett állni melléje, odaálltak. Októberben elmondhatták volna, hogy a Smerrel hiba volt együttműködni, innentől a Smer nélkül mennek tovább.

Bugár Béla viszont úgy magyarázza, hogy a két párt közti megállapodás felrúgása budapesti hatásra történt, a Fidesz egyszerűen rászólt az MKP-ra, hogy a Híddal nem lehet együttműködni.

Erre csak azt tudom mondani, hogy nem így volt, és ez állítás állítás ellen. Viszont az tény, hogy amikor a tárgyalóasztalnál kértük a Hídat, hogy mondja ki: a Smerrel nem, ezt nem tette meg. Én úgy gondolom, hogy Szlovákiában politizálunk, itt döntjük el, hogy ennek a közösségnek merre kell mennie. Aki olyan narratívát hoz be, hogy itt mondják meg vagy ott mondják meg, az szerintem sumákol, más irányba akarja terelni a dolgokat. Ott, annál a tárgyalóasztalnál a Híd döntött.

Tehát senki sem szólt Budapestről, hogy fiúk, ezt ne! A Híddal kialkudott megállapodás elutasítását azzal indokolta az MKP, hogy megváltozott a politikai helyzet az alatt a pár nap alatt. De mi változott meg?

Időközben az Összefogást beregisztrálta a belügyminisztérium, és mi úgy gondoltuk, hogy ott kell lenniük a tárgyalóasztalnál. Úgy gondolom, hogy a felvidéki politikát a felvidéki politikusok, a szlovákiai magyar politikát a szlovákiai magyar politikusok döntik el, ehhez nem kell segítséget kérni innét vagy onnét.

De hát azt, hogy az Összefogást be fogják jegyezni ezt már tudni lehetett korábban is, ez nem volt új helyzet.

Igen, de korábban még nem volt bejegyezve, és az elnökségünk azt mondta, hogy minden politikai szubjektum legyen ott a tárgyalóasztalnál.

Pedig korábban éppen az MKP Országos Tanácsa mondta ki azt, hogy az együttműködést a két nagyobb magyar párt megegyezésére kell építeni.

Igen, el is jutottunk odáig, majd kértük a többi, kisebb párt bekapcsolását is, és utána kimondatott az, hogy a Smerrel való együttműködést egyszer s mindenkorra fejezzük be.

Végül három párt összehozta a megállapodást, 90 jelöltet az MKP, 30-30-at pedig az Összefogás és a Magyar Fórum adott a listára. Elégedett az MKP részéről az arányokkal?

Százalékosan ez 60:20:20-as arányt jelent. Egész nyáron nyitva volt a listánk, az MKP gyakorlatilag fél listát állított, vártuk a civileket, bárki jelentkezhetett. Ám ha mindent úgy csináltunk volna, mint korábban, akkor az eredmény is ugyanolyan lenne. Nekünk 5 százalék felett kell teljesítenünk, ami azt jelenti, hogy 60 százalékos részvételnél mintegy 150 ezer szavazatra lesz szükségünk minimálisan. 2016-ban Berényi József, akkori elnök is megnyitotta az MKP listáját a civilek előtt, de az egy jóval kisebb arányú nyitás volt. Ha most is csak civilekkel bővítettük volna a listát, akkor nem sokban különböztünk volna a négy évvel korábbitól, amikor csak 104 ezer szavazatot kaptunk.

A jelöltekkel elégedett? Vannak rajta volt hidas politikusok, néhány új arc az Összefogásból, az MKP régi motorosai pedig a hátsó helyekre kérték magukat, kicsit zűrzavarosnak tűnik…

A listára mindenki hozta a maga embereit. Az, hogy most már Simon Zsolt egy új párt elnöke, vagy az, hogy az Összefogás Nagy Józsefet is megszólította, mint volt EP-képviselőt, az az ő döntésük volt. Mi azokkal működünk együtt, és azt a listát erősítjük, amelyen megtaláltuk a helyünket. Bízom benne, hogy ők a hidas választókat is meg tudják szólítani. A mi jelöltjeinket tekintve azt is hallottam már, hogy „farnehéz a lista”. Berényi József korábbi pártelnök a 150., de a párt több fontos személyisége is a lista végén szerepel. Azt a tapasztalatot, amit Csáky Pál, Szigeti László, Németh Gabriella, Csúsz Péter képviselnek, azt fel akarjuk használni.

Azt nem tartja visszásnak, hogy a listavezető Bárdos Gyula, kihasználva a Csemadok elnöki posztját szinte minden Csemadok-rendezvényen megjelenik a napokban. Nem kellene különválasztani egy ilyen fontos civil szervezet elnöki posztját a politikusétól?

A Csemadok minden évben ebben az időszakban tartja évzáró gyűléseit. Bárdos Gyula a Csemadok elnöke, az, hogy elmegy a saját rendezvényeikre, és biztatja az embereket, hogy vegyenek részt a választáson, abban semmi kivetnivalót nem látok.

A Csemadok mindig is kinyilvánította véleményét közéleti vagy akár politikai kérdésekben.

Én nem vagyok Csemadok tag, de azt láttam, hogy a Csemadok véleményformálóként mindig is felemelte a hangját, ha felvidéki, szlovákiai magyar kérdésről volt szó. Miért ne tenné ezt most is, amikor arról van szó, hogy lesz-e magyar képviselet a szlovák parlamentben. Szerintem a Csemadok azt teszi, amit tennie kell.

Azzal semmi gond, hogy a Csemadok megszólal olyan kérdésekben, amelyek a szlovákiai magyarokat érintik, de mennyire jó az, ha pártpolitikát folytat, ha beáll valamelyik párt mögé, ami csak erősíti a megosztottságot?

A Csemadok egy felnőtt szervezet, tudjuk hány éve működik, ezt a döntést a Csemadok-tagokra kell bízni.

Ha az MKÖ kormánytényező akar lenni, akkor komolyan kell vennie az együttműködést a szlovák pártokkal. Ennek egyik jele volt, hogy a napokban az SaS-szel tárgyaltak. A megbeszélés után Richard Sulík fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy meggyőzték őt az MKÖ képviselői, hogy nem kívánnak semmilyen területi autonómiát megvalósítani, és ezt a jelenlévő MKÖ-tagok megerősítették. Mennyire kell feladnia korábbi programját az MKP-nak, amelyben még lehetőségként szerepelt a területi autonómia is?

A szlovák pártok partnerként kezelnek bennünket, amit az is mutat, hogy már korábban az MKP székházában is tartottunk egy ellenzéki párttalálkozót, ahol ott volt Sulík és Matovič is. A szlovák pártoknak is fontos, hogy magyarok ott legyenek a parlamentben, és kormányváltó erőként legyenek jelen. Ami az autonómia kérdését illeti, szerintem nagyon világosan fogalmaz az MKÖ programja: „Ezért különleges jogállású regionális önkormányzatot (önkormányzatokat) kell kialakítani, amely pénzügyi, költségvetési önállósággal, gazdasági, területfejlesztési hatáskörökkel és az önálló működést biztosító jogkörökkel bír, hogy a régió ne legyen „áldozata” a kormány évtizedes alulfejlesztési politikájának.” Az, hogy ki hol találja meg az autonómiát ebben a programban, az olvasat kérdése. Az MKP-nak van egy világos tervezete ezzel kapcsolatban, ebből nem engedünk, nem is engedtünk.

De ez nem kisebbségi önkormányzatról szól, hanem regionális önkormányzatról. És ha bejutnak 5,5 százalékkal, akkor önök is csak azt tudják mondani, mint most a Híd, hogy ekkora erőnk van, ennek megfelelő eredményeket tudunk elérni. Ebbe nem igazán fog beleférni bármilyen autonómia.

Nem örülnék annak, ha ez a bugári narratíva kerülne a mi szánkba, nem szeretném, ha már most azt kellene magyaráznom, hogy mit fog tenni az MKÖ, ha bent lesz a törvényhozásban. Az MKÖ bejut, és meg fogja találni a partnereket, akikkel ezt a kérdést oldani tudja.

Az SaS-szel folytatott sajtótájékoztató viszont azt mutatja, hogy ez nem lesz könnyű, és ez talán nem is csak Sulík hozzáállásán múlik, hiszen például a megyerendszer átalakításához alkotmányos többség kell, és jelenleg nem az látszik, hogy egy ellenzéki pártok alkotta kormánynak meglenne a 90 képviselő támogatása.

Ezek hosszú távú tervek. Ezeket nem leszünk képesek megoldani egyik napról a másikra, amint bejutunk a törvényhozásba. De azt sem mondom, hogy arra fogjuk magunkat kimagyarázni, hogy nekünk csak 6,5 százalékunk van.

Az SaS-szel már tárgyaltak, vele elképzelhetőnek tartják a partnerséget, a többi szlovák párttal milyen a viszonyuk?

A Smert és Kotlebáékat egyértelműem kizártuk, az SNS vonatkozásában is ugyanez a helyzet: azok a pártok, amelyek a jelenlegi maffiakormányt fenntartották, nem lesznek a partnereink. A többi párttal szemben érdekes helyzetben vagyunk. Próbálnak magyar platformokat nyitni, de azt is látjuk, hogy ezzel nem vagyunk kint a vízből. Azt is világosan el kell mondanunk a választóknak, hogy aki szlovák pártra adja a szavazatát, csak mert annak van magyar platformja, az halott ügyet támogat. Azzal nem lehet előbbre lépni. Én nagyon tisztelem Grendel Gábor politikai munkásságát, de nézzük meg, hogy mit tudott az OĽaNO-ban magyarként közösségünknek elérni? Semmit! Ugyanez mutatkozik a többi esetben is. A partnerkeresés abból indul majd ki, hogy milyen erővel rendelkezünk majd, milyen lesz a súlyunk a parlamentben. Nagyszombat megye önkormányzatban például – köszönhetően az erős jelenlétünknek – egészen máshogy állnak hozzánk, partnerként kezelnek. Kérdés az is, hogy egyáltalán ki jut majd be a parlamentbe, hetente változik a pártok támogatottsága.

A párt központi vezetése határozott Kotlebával szemben, de például Rimaszombatban a helyi MKP sok tekintetben támogatja Jozef Šimko polgármestert, aki a 10. Kotleba listáján. A helyi együttműködést elfogadhatónak tartja Kotleba embereivel?

Nézzük meg azért pontosan, hogy milyen az a „jó viszony”, mert ennek sokféle értelmezése lehet. Rimaszombat város önkormányzatában ott van Cziprusz Zoltán és Juhász Péter, akik egyáltalán nincsenek jó viszonyban Jozef Šimkóval. Lehet, hogy a múltban volt együttműködés a városvezetés és a magyar képviselők között, de azt visszautasítom, ha Šimkóval akarnak bennünket összekapcsolni.

De hát a város irányításában részt vesz az MKP, Rigó László a párt színeiben alpolgármestere Šimkónak. Együtt „kormányozzák” a várost.

Azt, hogy valaki tagja egy önkormányzatnak, ahol van egy polgármester, és bizonyos ügyekben egyeztetnek, más ügyekben pedig nem, azt nem nevezném együtt kormányzásnak.

A város közös irányítása letagadhatatlan.

Az, hogy valaki tagja egy önkormányzatnak, és bizonyos ügyekben döntéseket hoznak, napi szintű feladatokat kell megoldani, az nem azt jelenti, hogy együtt kormányoz. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy Dunaszerdahely város vezetése, Horváth Zoltán és Hájos Zoltán együtt kormányoz.

Horváth nem alpolgármester, de ha támogatja Hájos polgármesteri elképzeléseit, akkor bizonyos szinten igen, együtt kormányozzák a várost.

Egy önkormányzatnak vannak politikai és gyakorlati döntései, ez két különböző dolog. Rigó alpolgármester volt már korábban is, az együttműködése Šimkóval szakmai szinten van. De azt el kell mondanom, hogy Besztercebánya megyében az MKP Kotleba leváltásában volt érdekelt. Azt szakmai kérdésnek tartom, hogy helyi szinten ki az alpolgármester. Megyei szinten azonban Luntnert és csapatát támogattuk, Kotleba kiszorítása volt a cél. Világos tettekkel bizonyítottuk, hogy Kotleba egyáltalán nem partner számunkra. Az MKP-nak nagy szerepe volt abban, hogy Kotleba kikerült Besztercebánya megye elnöki székéből, innét nézve, azt nem tartom lényegi kérdésnek, hogy ki alpolgármester és ki nem.

Tehát nem tartja veszélyesnek a helyi szinten való együttműködés Kotleba embereivel? Nem kellene nagyobb távolságot tartani például Šimkótól?

Kotleba pártjának mindenféle megjelenését veszélyesnek tartom. Azt gondolom, hogy sem Kotlebának, sem a jelöltjének nem kell teret adni. Nem kell velük sehol konfrontálódni, mert minél több lehetőséget adunk nekik, annál jobban erősödnek. Šimko indulását Kotleba listáján nagyon nagy veszélynek tartom abban a térségben. Az által, hogy ő a 10. helyen szerepel Kotleba listáján, felvállalta egy szélsőséges, fasiszta párt képviseletét, tehát mindenképpen távolságot kell tartani tőle.

Matovičcsal és pártjával milyen a viszonyuk? Ő sem mindig támogatja a magyarok számára fontos javaslatokat, említhetem például, hogy nem támogatta a kettős állampolgárságot tiltó törvény enyhítését.

A megyei együttműködésünk és a Matovičcsal való személyes találkozók alapján azt mondhatom, hogy ő olyan ember, aki nyíltan elmondja a véleményét, bátran beleáll bizonyos kérdésekbe. Ez becsülendő tulajdonság. De Matovič is hozhat rossz döntéseket, ő is tévedhet. És ő volt az, aki utánunk jött, koalíciót ajánlott, és azt komolyan is gondolta. Azt viszont most tiszteletben tartja, hogy erős közösségként mi a magunk útját akarjuk járni. Nem támad bennünket, nem akar kiszorítani. A megyei önkormányzatban gyakorlati kérdésekben jó az együttműködésünk. Az elmúlt két év ebből a szempontból hasznos volt, összehasonlítva az előző időszakkal, amikor még Tibor Mikuš volt a megye elnöke. Jozef Viskupič ránk hagyja a térségünket érintő döntéseket, mert tudja, hogy mi élünk itt, és ennek a térségnek akarunk jót.

Ha sikerül a jelenlegi ellenzéknek kormányt alakítania, akkor a felmérések szerint a két legerősebb pártja a PS/Spolu és a Za ľudí lesz. Velük milyen a kapcsolatuk?

A PS-szel kapcsolatban elmondtam, hogy a szlovákiai magyarságnak nem magyar platform kell, ebben nem hiszek. Háttéregyeztetéseink voltak, vannak, de a magyar platformjuk megalakításával azt mutatják, hogy nem támogatják az etnikai politizálást. Úgy gondolják, hogy egy szlovák pártban elfér egy magyar platform, amely majd valamit elintéz. De még egyszer Grendel Gábor példájára térek vissza: látszott, hogy ebből a helyzetből ő sem tudott semmit kihozni. Ugyanígy, az SaS-nek is volt magyar politikusa, ott sem történt semmi. Egy fecske nem csinál nyarat.

A programjuknak mely pontjaihoz ragaszkodnának mindenképpen, ha lehetőségük lesz a koalícióról tárgyalni?

Többször elmondtam már, hogy nekünk a dél a cél. Beszélhetünk mi oktatásról, kultúráról, beszélhetünk egy térség önmegvalósításáról, ha továbbra is a gazdaságilag a kiéheztetett régiók közé fogunk tartozni. Ha kelet felé elhagyjuk Komáromot, az ember azt látja, hogy folyamatosan leszakadó régiókon autózik át egészen a keleti végekig.

Vannak azért rossz helyzetben lévő régiói északon is Szlovákiának.

Nem azt mondtam, hogy egyedül délen vannak elszegényedő régiók, viszont a magyar közösség által lakott területek nagy részéről elmondható, hogy gazdaságilag leszakadó régió. Ez az embereket több irányba mozdítja. Arra készteti őket, hogy máshol keressenek munkát, arra, hogy ne higgyenek abban a térségben, ne higgyenek saját erejükben. Elsősorban tehát gazdaságilag kell ezt a térséget rendbe tenni. A rendszerváltás után még volt egy gazdaságilag erős dél. De természetesen az is ugyanolyan fontos, hogy oktatási, kulturális kérdésekben mi dönthessünk magunkról.

De ez nem sokban különbözik a Híd programjától. Miért jobb önökre szavazni?

A Híd tíz évéből hat éven át kormányban volt, és vállaltan ennek a közösségnek akart segíteni, de azt látom, hogy félmegoldások születtek. Rendeletek, amelyeket egy miniszter hoz, de egy másik miniszter eltörölhet. Gondoljunk csak a vasúti kétnyelvűségre. Vagy a kulturális autonómiának kikiáltott program, amelyet később pénzszűkében vagy más okból vissza lehet vonni. Nekünk rendszerszintű megoldások kellenek. Mi etnikai alapú politizálást kínálunk, szerintem ugyanis az zsákutca, amit a Híd kínált, amely gyakorlatilag megtanította a magyar szavazókat szlovák politikusokra voksolni azzal, hogy vegyes pártként működik. Szerintem ez rossz megoldás. Az etnikai alapon történő politizálásnak nincs alternatívája, ezt látjuk a térség többi országában is, Romániában, Szerbiában. Csak az a párt lehet sikeres, amely nem tagadja meg a közösséget. A Magyar Közösségi Összefogásban tömörülő három formáció nem tagadja meg a magyar közösséget, nevezzük ezt felvidékinek vagy szlovákiainak.

Nem hiszem, hogy a PS magyar platformjának tagjai megtagadnák a magyar közösséget, sőt, éppen vállalják a magyarság képviseletét. A szlováksággal mindenképpen együtt kell működni, miért jobb a pártok közötti együttműködés, mint a párton belüli, ahogyan ezt például a Híd vagy akár a PS próbálja megvalósítani?

Nem azt mondom, hogy nem kell együttműködni és együtt dolgozni szlovák pártokkal, politikusokkal. De mi nem adjuk fel magunkat, ezért nem fogunk egy vegyes változatot létrehozni. Az elmúlt 30 év azt mutatja, hogy ezek az irányok nem működnek.

Az etnikai politizálásnak viszont az a hátulütője, hogy a magyarság sem homogén közeg, széles skálán mozog – hogyan tudják képviselni a liberálistól a mélykonzervatív választóig terjedő palettát egy pártként?

Az MKP, és ebből a szempontból mindegy, hogy a Magyar Koalíció Pártja vagy a Magyar Közösség Pártjának korszakát nézzük, mindig gyűjtőpárt volt. Már az is adott egyfajta különbözőséget, hogy nyugattól keletig képviselte a magyarokat: a csallóközi magyar másképp látja a világot, mint egy királyhelmeci. Ebben is volt a liberálistól a konzervatív értékrendig sokféle politikus. Én nem féltem a Magyar Közösségi Összefogást. A célt nézem, ami a dél felemelése. Nem akarunk senkit megbélyegezni azért, mert például vegyes házasságban él, vagy nem beszél tökéletesen magyarul.

Abban megegyeztek, hogy a választások után közös frakciót alkotnak, ha bejutnak a parlamentbe, de mi lesz a három párttal? Folytatódik a közeledés vagy akár az egyesülés is szóba jöhet?

Szerintem a politikai megosztottság luxus, egy magyar pártnak kell maradnia a végén, ami lehet egy gyűjtőpárt. De ez a folyamat majd március 1. után indul el. Azt látom, hogy az MKP képes volt megújulni, hátralépni, megegyezni: én már ezért hálás vagyok a pártnak.

Ha nem sikerül a bejutás, vállalja érte a felelősséget azzal is, hogy lemond a pártelnöki posztról?

Úgy gondolom, hogy a Magyar Közösségi Összefogás be fog kerülni a parlamentbe. Hogy a választások után mi lesz, azt majd március elsején meglátjuk, de azt elmondhatom, hogy nem vagyok hozzánőve a székemhez. A megbízatásom ebben az évben mindenképpen lejár, a párt további irányáról pedig a kongresszus fog dönteni.

Három gyors kérdés a végére, amelyekre vonatkozóan nem találtam pontos választ a programjukban: Az MKÖ milyen álláspontot képvisel az művi terhességmegszakítás kérdésében. Maradjon a jelenlegi állapot, vagy enyhítsék/szigorítsák a feltételeket?

Az MKÖ szociális politikájának középpontjában a család áll: úgyhogy ez nem kérdés. Véleményem szerint az életet védeni kell.

A könnyű drogok dekriminalizációja már a korábbi ciklusban felmerült, ezt támogatná az MKÖ? Támogatna egy olyan enyhébb szabályozást, ami például lehetővé tenné, hogy ne indítsanak büntetőeljárást az ellen a fiatal ellen, akinél találtak két szál jointot?

Az MKÖ kiemelt céljai között ott szerepel a drogprevenció. Én személy szerint vaskalapos vagyok ebben a kérdésben, a drogtörvény szigorítását támogatom.

Az MKÖ számára elfogadható lenne, hogy bevezesse az állam a regisztrált párkapcsolatot a melegek számára?

Az MKÖ szociális politikája a hagyományos értelemben vett családmodellen alapszik, a válaszom tehát nemleges.

- Lajos P. János -