Méreg is, drága is – cseréljen éjjel elektronikus ID-t a jó édes…
Nos, az még rendben is lenne, hogy egy-egy minisztérium itt-ott valamit elcsesszint. Emberek vagyunk, megesik. Az már kevésbé van rendben, hogyha egy ilyen elcsesszintés egy komplett országot érint, az meg már nagyon nincs rendben, hogyha ugyanakkor egy méregdrága projektről van szó. Méreg is, drága is.
Aki kénytelen elektronikus aláírást használni és emiatt jajdejókedvűen látogatja a megfelelő állami portált, megdöbbenve fedezi fel, hogy az egész rendszer bűzlik a dilettáns megoldásoktól. Első ránézésre (értsd: amikor munkám miatt először indultam neki ennek az aláírásos mizériának) kapásból hamisítványnak gondoltuk a kollégámmal, valami adathalász átverésnek, hisz már a grafikai felülete is nevetséges volt. Most is az…
Hosszas keresés után sem találtuk meg az igazit, gondoltuk, próbacseresznye, csak nem lesz baj. Amikor már élesben kellett használni – hát, a magamfajta mezei felhasználó megtanulja ugyan, de szeretni nem fogja, nem praktikus, sőt idegesítő, bár elismerem, hogy mindenki ízlése más. De a némelyeknek kötelező elektronikus postaládika olyan, mintha valakinek mondjuk Ján Richter lenne a női szépségideálja… vagy Peter Gajdoš a kedvenc filozófusa…
Mindegy, a fejlődés halad (lásd az adóportál kezdeteit, de azt inkább ne lásd), le ne maradjunk, majd alakítja a préskényszer e rendszert, mint púpos gyereket a mondásban, gondoltuk, de aztán vajmi keveset alakult…
Viszont kiderült róla, hogy nem biztonságos. Ami azért már vérlázító egy sokaknak kötelező dolog esetében, ahol a saját, személyes adataikat is vásárra kénytelenek vinni.
Aztán a veszélyt a belügy tagadta, aztán már tagadni sem merte, aztán megígérte a javítást, aztán most állítólag megy a régi cucc a levesbe, mindenki kap új ID-t, vagy micsodát.
Nos, én olyankor szoktam megszakítani minden kapcsolatot egy céggel, ha az a reggel 7,30 és este 20,00 közötti időszakon kívül is zaklatni mer. Amennyiben pedig nem partnercég a szóban forgó firma, hanem csak kuncsaftra vadászó idegen, akkor a kritikus időszak 8,00-18,00 szakaszon kívül mindent felölel. Elküldöm a buzeráló telefonos operátorokat a… oda, de a családom szerint még így is érthetetlenül illedelmes vagyok velük.
Gondolom, senki sem szereti, ha bármiről éjjel kap esemest. Ma éjjel pedig sokan kaptak. A belügytől. Már az is botrány, hogy az állam által méregdrágán elcseszett ID-csoda-micsoda miatt az ügyfél másszon be a legközelebbi rendőrséggel rendelkező városba a saját pénzén és idejében (mert a munkája megvárja), aztán álljon be a sorba és…
De azért ha erről lehetetlen valakit normális időben értesíteni, az az elemi móres megsértése. Akinek volt gyerekszobája, az tudja, mindenki számára lenéző és idegesítő az éjjeli zaklatás. Főleg, ha fölösleges.
Már ne is csodálkozzunk azon, ha állam elvtársék annyi empátiával nem rendelkeznek, hogy belegondoljanak az olyan állampolgár-rabszolgáik helyzetébe, akiknek a családjában esetleg műszakokra dolgozók vannak, vagy apró csecsszopók. Vagy nagyon idős, nehezen alvó emberek. Netán igen súlyos, gyógyíthatatlan betegek, akikről bármely pillanatban megérkezhet a legrosszabb hír.
Szóval cseréljen éjjel elektronikus ID-t a mélyen tisztelt, bárcás government jó édes térdkalácsa, és akkor ezt nagyon, de nagyon, de nagyon-nagyon szépen mondtam. És finoman is.
