„Merjünk magyarok lenni!” – Csallóközkürtön is megemlékeztek a szabadságharcról
A hűvös idő és az eső a csallóközkürti megemlékezőket sem tántorította el a koszorúzástól. A Kossuth Lajos emléktáblánál rótták le tiszteletüket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésérének 171. évfordulója alkalmából.
Miután mindenki elhelyezte koszorúját az emléktáblánál, az emlékezők együtt vonultak be a kultúrházba, ahol ünnepi műsorra került sor. A helyi iskola diákjai, illetve az ifjúsági csoport tagjai megható pillanatokkal ajándékozták meg a helyieket. Gyönyörű műsorral készültek, amelyet kicsik és nagyok egyaránt rendületlen figyelemmel néztek végig.
A műsor kezdete előtt Csallóközkürt polgármester asszonya, Rabay Anikó osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. „A múlt életben tartása mindnyájunk fontos feladata. Régóta foglalkoztat a gondolat, mit is szoktunk mi, magyarok, nagy nemzeti ünnepként megünnepelni. Bárhogy is mentegetem a dolgot, nem a győzelmeinkre emlékezünk. Kezdjük az évet a március 15-ei megemlékezésekkel, majd jön a június 4-ei trianoni országvesztés napja, augusztus 20-a, az államalapítás szinte kilóg a sorból, s a jeles napok sorát az október 23-ai megemlékezés zárja. Nem ünnepeljük például július 22-ét, pedig 1456-ban, Nándorfehérvárnál Hunyadiék legyőzték a törököt” – kezdte, felsorolt még néhány sikerrel záruló eseményt, majd pedig összegezte, úgy tűnik, mi, magyarok a veszteségeinkre emlékezünk.
„Mintha a sebeinket nyalogatnánk. Pedig inkább arról van szó, hogy a győzelmeinknél sokkal fontosabbnak és értékesebbnek tartja a magyar nemzet az erkölcsi győzelmeket, a hősiességet, a tartást és a kitartást”
– hangsúlyozta Rabay Anikó. Az elbukott szabadságharc morális üzenetéről beszélt, mely nagyobbat szól, mint a győzelmek körüli ujjongás.
Kiemelte, nemzeti ünnepeink, jeles napjaink közös nevezője a szabadság. A szabadságvágyat szívünkben és lelkünkben megszülető vágyként jellemezte. Majd megkérdőjelezte, vajon tényleg szabadon élünk-e, ahogyan azt mondjuk. „Beszélhetnénk a három műszakban dolgozó édesanyákról, a hitelek által fojtogatott családokról, a megélhetést keresve külföldre távozó fiataljainkról... Vajon tényleg szabadok vagyunk a hajdani szabadságharc óta?” – vetette fel.
A bűnösség és megbélyegzettség alóli szabadulási vágy akkor is ott élt, s ma is él a felvidéki magyar emberben, húzta alá. „A 171 évvel ezelőtti események nagy példát állítanak elénk. Azt, hogy a szabadságért áldozatot kell hozni. Ki kell azt vívni, meg kell harcolni érte. Elérése nagy változásokat kíván az embertől, családtól, nemzettől, egyháztól. Felvidéki magyar közösségünk jelenlegi szorongatott állapotában fogyatkozó közösség” – hangzottak el szavai.
A polgármester asszony gondolatait a „Merjünk magyarok lenni, magyarok maradni!” felszólítással zárta.
(SzC)
