Meseterápiával fejleszthetjük gyermekünk önismeretét és fantáziáját
Kantner Éva iskolapszichológus két éve foglalkozik mesékkel. Először maga próbálta ki a meseterápiát, s mivel igencsak hasznosnak találta, úgy döntött, szeretné átadni tudását másoknak is. Kantner Évával a meseelemzésről, a fantázia és az önismeret közti összefüggésekről beszélgettünk.
Mit érthetünk az alatt, hogy meseelemzés?
A meseelemzés igazából önismeretet takar, hogy hogyan tud egy ember közelebb kerülni a saját személyiségéhez. Azt tapasztalom, hogy a hétköznapok során az emberek nem nagyon gondolkodnak azon, hogy kik ők valójában, mi az életcéljuk, merre tartanak. A mesék által azonban ezekhez közelebb lehet kerülni, mégpedig a mesei szimbólumok segítségével.
Hogyan képzeljünk el egy gyermek meseterápiát?
Egy foglalkozás során nagyon sokat beszélgetünk a gyermekekkel, s nagy hangsúlyt fektetünk a játékokra is. Az adott mesét mindig egy játékkal vezetem fel. A meseterápia lényege a fantázia fejlesztése. Mindig megkérem őket, hogy képzeljenek el valamit, aztán bizonyos segédeszközökkel haladunk tovább. Például játszottunk már szivárvány játékot is, amely során először elképzelték a szivárványt, majd pedig mindenki kapott a kezébe egy színes kendőt, amivel utánoztuk azt. Igyekszem rávezetni a gyermekeket arra, hogy hogyan lehet fokozatosan kibontakoztatni a fantáziájukat. A terápia során felolvasok, elmondok nekik egy mesét. Eközben ők már „dolgoznak”. Minden alkalommal van egy témánk, amiben szabadon alkothatnak. Majd pedig amikor már alakulóban vannak a művek, akkor mindig beszélgetünk azokról. A kicsik elmondják, hogy mit akartak ábrázolni, s miért éppen úgy képzelték el.
Fotó: Cséfalvay András
Miben tud segíteni a gyermekeknek, hogy egy-egy jelenetet, szimbólumot eljátszanak?
Ez főként a fantáziavilágra van pozitív hatással. Ma a gyerekek már inkább csak a televízióban néznek mesét, ahol nem kell elképzelniük semmit, hiszen adott a kép. A mesehallgatás, s annak eljátszása közben azonban nekik kell elképzelniük az elhangzottakat, ami által fejlődik a fantáziájuk. Ismeretlen meséket is szoktam olvasni nekik, ami után együtt megpróbáljuk elképzelni, hogy hogyan is nézhetnek ki a szereplők, majd természetesen képeket is nézegetünk róluk. Ezen kívül a mesehallgatás nagyszerű formája a szókincs bővítésének, illetve fejleszti az érzelemvilágot is.
Milyen korú gyermekeknek ajánlott a meseterápia?
Nagyon sok ovis csoportom van, ők négyéves korban kezdik a terápiát, s egészen iskolás korig folytatják. De vannak nagyobb gyerkőcök is, akik járnak hozzám, azonban ők inkább egyéni foglalkozáson vesznek részt. Olyan eset is van, hogy még óvodás a gyermek, de egyéni órára jár, mert nála nem működik közösségben ez a dolog. Életkorhoz kötve nincs a meseterápia, igazából mindenkire pozitív hatással van, kortól és nemtől függetlenül. A felnőtt csoportnál van megkötés, ide a 18. életévét betöltöttek járnak. Másról szól ez persze gyermekkorban és másról felnőttkorban. Én azt gondolom, hogy azért jobb minél hamarabb elkezdeni.
Mindenkinek szól a meseterápia, avagy kifejezetten a valamilyen problémával küzdőknek?
Ez egy abszolút általános dolog, ami mindenkinek szól. Ide nem kimondottan problémákkal jönnek a szülők, hogy majd a terápia „meggyógyítja” a kicsit. Mindenkire egyaránt fejlesztő hatása van, főként lelki szempontból, de azért természetesen a különböző problémákon is javít, mint például a hiperaktivitáson.
Sokszor hallhatjuk, hogy a szülők észre sem veszik, hogy valami legbelül bántja a gyermeküket. Ezeket a dolgokat megmutatja a meseterápia?
Természetesen igen! Ezek a belső dolgok a gyerkőc alkotásaiban mutatkoznak meg. Olyanra is volt már példa, hogy a művén keresztül a kicsi talán többet is elmondott az otthoni életükről, mint kellett volna. Előfordult továbbá az is, hogy fény derült arra, a szülők bántalmazzák gyermeküket. Azért is jó a meseterápia, mert lehet, hogy az a kicsi addig nem beszélt ilyen dolgokról, de amikor meghallgatja a mesét, s alkot belőle valamit, lehetősége nyílik arra, hogy kiadja magából a belső feszültséget, az elfojtást.
Fotó: Cséfalvay András
Hogyan lehet egy rajzból ennyire mélyreható dolgokat megállapítani?
Itt nem komoly rajzelemzésekre kell gondolni, a meseterápia az érzelmi oldalt közelíti meg. Ami nagyon fontos, az a színhasználat, továbbá a rajzlap felosztása, tagolása, megnézzük a kép hangulatát, illetve lényeges, amit elmond róla az alkotó. Például van olyan, aki nem ábrázolja egyértelműen a talajt, a rajzlap alját, a figurái lebegnek, ez arra enged következtetni, hogy úgy érzi az illető, hogy nincs biztos háttere.
Említette, hogy a meseterápia nem csupán gyermekeknek szól, hanem felnőttek részére is tart foglakozásokat. Miben különbözik egymástól a kettő?
A felnőtteknél azért jobban bele tudunk menni a témákba, s itt terjedelmesebb mesékkel dolgozunk. Első alkalommal mindig arra vagyok kíváncsi, hogy mi az, amiért eljöttek a résztvevők. El szoktam mondani néhány elméleti részt is, amit azért jó, ha tudnak, majd pedig beiktatunk egy kis meditációt. Ez egy párperces relaxáció, annak érdekében, hogy rá tudjanak hangolódni a mesehallgatásra.
A mesehallgatás után azokkal a képekkel dolgozunk, amik a fantáziájukban megjelennek. Rajzzal, agyagozással, vagy valamilyen alkotással azt a képet jelenítik meg, ami többszörösen visszatérő motívum volt a képzeletükben. Van, amikor szabadon alkothatnak azzal kapcsolatban, ami a legjobban megfogta őket a mesében, de arra is van példa, hogy én határozom meg, hogy mit jelenítsenek meg, ezek lehetnek például a szereplők. Miután elkészülnek, következik a közös elemzés, amikor az alkotók visszajelzést kapnak a többiektől. Ez a folyamat tíz alkalomra van tervezve. Az utolsó alkalom arról szól, hogy visszanézzük az alkotásaikat, amiből kiderül, hogy honnan indultak, s hová jutottak el. A mostani csoportjaimmal hamarosan el is érünk ehhez az órához, de januárban indul egy újabb felnőtt csoport.
Fotó: Cséfalvay András
A megmutatkozó problémák megoldásában is segítségünkre lehetnek a mesék?
A mesében benne van a megoldási lehetőség is. Ha végigelemezzük, hogy egy szereplő az adott szituációban hogyan viselkedik, és magunkra ismerünk benne, akkor valahol ott van a megoldás is. Megnézzük, hogy a szereplő hogyan döntött, merre vitte az útja, s elgondolkodunk rajta, hogy mi is arra az útra lépnénk-e. Fel kell tennünk magunknak azokat a kérdéseket, hogy szimpatikus-e az adott szereplő számunkra, tudunk-e azonosulni vele, az ő helyében mi is úgy döntenénkk-e, és így tovább. Ezt követően el tudunk indulni valamilyen úton. De az, hogy ki mennyire kezd valamit a felmerülő problémájával, az már teljesen egyénfüggő. Nagyon fontos, hogy készen álljunk, érettek legyünk arra, hogy tudatosítsuk, s oldjuk is az adott dolgot. A felkészülésben szintén segítenek a mesék. A felnőtt csoport tagjainak szoktam feladni otthonra kérdéseket a mesénkkel kapcsolatban, így folyamatosan foglalkoznak az emberek ezekkel a dolgokkal, s ha többször is eszükbe jut, akkor már könnyebben kezdenek el gondolkodni a megoldáson is.
Mi alapján választ meséket?
Én a kincskereső meseterápiás módszert alkalmazom, mely évkörök szerint is osztja a meséket, illetve női és férfi mesék is vannak. Minden egyes hónaphoz tartoznak mesék, amelyekkel dolgozunk. Az a lényeg, hogy a legfontosabb motívumok jelen legyenek bennük. Ilyen például a boszorkány, a mostoha vagy a saját árnyékunk. Próbálom úgy alakítani, hogy minden élethelyzethez legyen egy mese. Legyen szó a testvéri kapcsolatokról, a féltékenységről, a párválasztásról, a párkapcsolatokról, illetve figyelembe veszem azt is, hogy az adott csoport tagjai merre irányulnak. A gyerekeknél oda kell figyelni arra is, hogy rövidebb legyen a mese, s hogy be tudják fogadni, illetve alkotni tudjanak belőle. Próbálok inkább a népmesék felé menni, mert úgy gondolom, hogy azok az igazi mesék, amelyeknek gazdag szimbólumrendszerük van.
Szlávik Cyntia
