Mészáros Lajos: nem fenyeget teljes állami kontroll a lex korona miatt

2020. március 26. - 15:26 | Belföld

A volt alkotmánybíró több garanciát épített volna bele a szerdán elfogadott lex koronába, amely lehetővé teszi, hogy az állam megkapja a mobilszolgáltatóktól ügyfeleik lokalizációs adatait. Mészáros Lajos úgy véli azonban, hogy a törvényalkotó hallgatott a kritikára, több ponton is jó irányba módosította a jogszabályt.

Mészáros Lajos
Fotó: Paraméter

A parlament elfogadta a lex koronát, vagyis azt, hogy a kormány megkaphatja a mobilszolgáltatóktól az ügyfeleikre vonatkozó egyes adatokat. Összhangban van ez a jogszabály az alkotmánnyal?

Ez összetett kérdés, mert a lex korona szükséghelyzetben született. Ilyen esetben az az elsőrendű szempont, hogy a veszélyek elhárítása érdekében gyors intézkedéseket hozzanak, másrészt fontos az is, hogy a vírus elleni harcban milyen eszközöket alkalmazzanak. A jogszabály rendelkezései az emberi jogokat érintik, elsősorban a magánszférát korlátozza. Emiatt nagyon érzékenyen kell mérlegelni. Az emberi jogok szükséghelyzet idején is érvényesek, az emberi jogok tartalmát nem szabad kiüríteni, korlátozni lehet, de teljesen kiiktatni nem. Nem szabad, hogy az értelmüket elveszítsék.

A kérdés az, hogy a korlátozás arányos és szükséges-e.

Vannak emberi jogok, amelyeket egyáltalán nem szabad korlátozni. A magánszférához való jog nagyon összetett alapjog, de korlátozni lehet. Sokféle aspektusa van, egyik része például az adatvédelemhez való jog. Adott esetben a kulcskérdés valóban az, hogy a korlátozás szükséges és arányos volt-e.

A törvény azt mondja, hogy az állam anonim módon elkérheti a mobilszolgáltatóktól ügyfeleik bizonyos adatait. A Közegészségügyi Hivatal megkaphatja minden ügyfél adatát, ráadásul bírósági engedély nélkül. Ez arányos és szükséges korlátozás?

A legnagyobb gond az, hogy ki fogja kezelni az adatokat. Azt tudjuk, hogy a Közegészségügyi Hivatal, de azt is tudni kellene, hogy azon belül ki, kik. Az emberi jogok korlátozására jó példa a magántulajdonhoz való jog korlátozása. Ha az állam autópályát épít, akkor senki sem csodálkozik, hogy kisajátíthatják a parcelláját, amin keresztül építik. De ha nekem van fél hektár földem, de nekik csak egy ár kell az autópályához, akkor nem sajátíthatják ki az egészet. Csak arányosan, a legszükségesebb mértékben, csak akkora területet, ami az autópálya-építéshez kell.

Hogyan lehet ezt értelmezni a lex korona esetében?

A törvény első változatának az volt a gondja, hogy túlságosan általános volt. Azt tudtuk, hogy a Közegészségügyi Hivatal kérheti ki az adatokat, nem tudtuk pl., hogy megismerkedhet-e a kommunikációnk tartalmával is. Eddig csak a rendőrség és a titkosszolgálat kérhetett ki ilyen adatokat, de csak bíróság engedélyével, megfelelő indoklás után. Ezek magánadatok, a telekommunikációs cégeknek ezeket titkosan kell kezelniük.

Bizonyos esetekben azonban az adatok személyhez köthetők lesznek, tehát a hivatal tudja majd, hogy ki merre járt, kivel találkozott.

A törvényben bekövetkezett változás az, hogy a Közegészségügyi Hivatal közérdekből, a közegészség, a közjó, az egészségünk védelme érdekében hozzájuthat ezekhez az adatokhoz. A cél rendben van, természetesen elfogadható. A második kérdés, hogy ki fogja kezelni ezeket az adatokat. Az első változatban azt szerepelt, hogy kikérhetik azokat a lokalizációs adatokat, amelyek alapján az egyes személyek mozgását követni lehet. A gond az általános definíciókkal volt, azzal, hogy kire vonatkozó adatokat lehet kikérni.

Az ellenzék és jogvédő szervezetek tiltakozása miatt pontosították a tervezetet. Így a már elfogadott változat azt mondja ki, hogy nyomon lehet követni azok mozgását, akik megfertőződtek, lehet követni azt, hogy kivel találkoztak, de a kommunikáció, a beszélgetések, az sms-ek, az e-mailek tartalmát már nem.

Az első változatban ez még szerepelt, de az elfogadott változat ezt már nem engedélyezi. Ez egy észszerű pontosítás, és a jogkorlátozás szűkítése, hiszen ahhoz, hogy ellenőrizzék a karanténnal kapcsolatos mozgásomat, nem kell, hogy belehallgassanak a beszélgetéseimbe, videóimba, e-mailekbe, stb.

Tehát az ellenzéknek az a félelme, hogy az állam azt is megtudja, hogy kivel, miről beszéltünk telefonon, kinek küldtünk üzenetet, milyen üzenetet, nem igazolható? Nem fenyeget a „teljes állami kontroll”, ahogyan azzal egyes ellenzéki politikusok riogatnak?

Ez szerintem már nem fenyeget, a parlamentben elfogadott módosítás ezt már nem teszi lehetővé, ebben már nincs igaza az ellenzéknek. Úgy látom, hogy a törvényhozó nem volt makacs, nagyon is odafigyelt az ellenzékre, a véleményformálókra, a harmadik szektorra, amelyik jogosan felkapta a fejét, pl. az Aliancia Fair-play.

Mi az, ami még hiányzik ön szerint a törvényből?

Több garanciára lenne szükség, például arra, hogy csak pontosan meghatározott személyek kezelhessék és tárolhassák ezeket az adatokat. Meg kellene mondani azt is, hogy mennyi ideig tárolhatják ezeket az adatokat. Azt ígérik, hogy ezeket a részleteket kidolgozzák, de jobb lett volna, ha ezek is a törvényben szerepelnek. Mert a szabály azt mondja, hogy emberi jogokat csak törvényben lehet szabályozni, most, vészhelyzet idején is.

De azt kimondja a törvény, hogy idén december 31-ig él ez a lehetőség.

Igen, ezt tartalmazza, de én úgy gondolom, hogy jobb lenne például az, ha egy adott ember esetében letelik a karantén, betartotta azt, nem mozdult ki a lakásából, és ezt a Közegészségügyi Hivatal tudja, akkor a rá vonatkozó adatokat ki kellene haladék nélkül törölni, meg kellene semmisíteni. Erre csak nagyon általános szabályok vonatkoznak.

A másik gond az, hogy mi van, ha visszaélnek az így megkapott adatokkal. A legveszélyesebb, hogy politikai célokra használják, lehet követni például a politikai ellenfeleket, kompromittálni azokat.

Ha valamelyik politikus félrelép, akkor ezt megtudhatják, és a későbbiekben zsarolhatják vele. De az újságírók esetében is fennáll a veszély, hiszen nekik védeniük kell a forrásaikat. Emiatt kellenének a szigorú korlátok. Van még egy fontos aspektus: ki, milyen szerv az, amelyik ellenőrizheti azt, hogy nem élnek-e vissza a jogszabállyal? Tudjuk, hogy szükséghelyzet van, hogy gyorsan kell intézkedni, de fontos volna az is, hogyha valaki úgy érzi, hogy visszaéltek az adataival, akkor jogorvoslatot kérhessen.

A törvény erre nem ad lehetőséget?

Az Alkotmánybírósághoz mindig lehet fordulni, szükséghelyzetben is, de az Alkotmánybíróság és a Közegészségügyi Hivatal közé be kellene iktatni még egy szervet, akár egy parlamenti bizottságot, akihez fordulhatnak azok, akik visszaélésre gyanakodnak. A jogállam nem arról szól, hogy nekem mindig igazam van, hanem arról is, hogy védekezhetek, hogy vannak garanciáim igazam érvényesítésére.

Ezek a garanciák tehát hiányoznak a törvényből?

A törvényalkotó a parlamenti vitában azt mondja, hogy a parlamenti ellenőrző bizottságokhoz lehet fordulni, de ezt szerintem ki kellett volna hangsúlyozni. Továbbá szigorítani kellett volna a büntetéseket, kimondani, hogy azok, akik esetleg visszaélnek az általuk kezelt adatokkal azok szigorú büntetéseket kaphatnak. Természetesen könnyű ezt elmondani, viszont az is igaz most nagyon gyorsan, egyik napról a másikra kell törvényeket írni.

Az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordul. Ön szerint van esélye annak, hogy a testület elkaszálja a törvény egészét vagy egy részét?

Azzal, hogy a jogszabályt finomították a parlamentben, úgy vélem, hogy kiállja majd az alkotmányosság próbáját. De fontosnak tartom ezt a folyamatot, azt is, hogy az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordul, hiszen a jövő szempontjából is fontos, hogy megtanuljuk, ilyen esetben mit lehet tenni. Az is fontos, hogy ismert, véleményformáló jogászok, civil szervezetek is tiltakoztak a törvény első változata ellen, és a kormány, a koalíciós képviselők hallgattak rájuk. Úgy vélem, hogy lehetne még biztonságosabb ez a törvény, de az is igaz, hogy alapjában véve a parlamentben elfogadott változat is lehetőséget ad a védekezésre. Csak lehetnének ezek az jogi eszközök kicsit erősebbek.

Tehát azt sem tartja túlzó intézkedésnek alkotmányos szempontból, hogy bizonyos emberek mozgását követni lehet majd? Az elfogadható, hogy egyes, a vírus által fertőzött emberek mozgását ismerni fogják?

A törvény nem érné el a célját, ha csak anonim módon követnénk az emberek mozgását. Az kérdés, hogy ez megoldható lett-e volna kevésbé radikális intézkedésekkel. Csehországban is hasonló a szabályozás, követik a betegek mozgását, de ehhez kell a beleegyezésük, és a követett személy tudja, hogy meddig követik.

Lajos P. János