Mi beteg?

Széky János | 2020. október 9. - 20:38 | Vélemény

Karácsony Gergely és még kilenc magyar város polgármestere szép és megfontolt levelet írt Vĕra Jourovának, az Európai Bizottság alelnökének és Katarina Barleynak, az Európai Parlament alelnökének. 

Mi beteg?
Fotó: TASR/AP

Utóbbiak a kormány kedvenc e heti ellenségei. A lényeg az, hogy a polgármesterek kérik: a koronavírus elleni mentőcsomagból Magyarországra jutó pénznek legalább a felét közvetlenül kapják meg az önkormányzatok. Ha tehát esetleg a kormányt büntetik a joguralmi kritériumok megsértéséért, ne „a magyar emberek” szenvedjenek

Ez az, amiért a Momentum EP-képviselői – járványtól függetlenül – már egy éve küzdenek: hogy az uniós pénzek közvetlenül jussanak el oda, ahol felhasználják őket: a helyi önkormányzatokhoz.

Máskülönben a Nyugatról jött támogatások úgy működnek, mint némely autokratikus vagy tekintélyelvű rendszerekben a szénhidrogének: piaci teljesítmény, szabadság és innováció nélkül növelik a határon belüli gazdagságot, de főleg azoknak a gazdagságát, akiknek eleve megvan a hatalmuk hozzá, hogy a jövedelmeket a maguk és klienseik – lehetőleg offshore – bankszámlái felé térítsék.

Ebből a rendszerből nemcsak az a kár származik, hogy nő a társadalmi egyenlőtlenség; hanem közvetve az is, hogy a politikai közösség nagy része megszokja méltóságának semmibe vételét. A kegyesen lecsurgatott pénzért megelégszik azzal, hogy a központi hatalmi elit engedelmes kliense legyen. Teljesítmény, versenyképesség, tudás nem számít, az egyéni szabadságnak nincs értelme.

(A magyar akadémiai kutatóhálózat szétverése látványos példa rá, hogyan fordul visszájára a brüsszeli-strasbourgi jó szándék: a „reformnak” legalábbis az egyik indítéka feltehetően az volt, hogy az Orbán körüli érdekcsoport maga felé akarta téríteni az innovációra és technológiára szánt eurómilliárdokat.)

A levél nyilván azt a paradoxont kívánta feloldani, hogy ennek az áldatlan helyzetnek csak az vethetne véget, ha „Brüsszel” nem önti a milliárdokat a NER feneketlen vödrébe; viszont ha nem adnak pénzt, annak az egész ország látja kárát, márpedig a polgármesterek szerint az ország jobb sorsra érdemes.

Csakhogy. A levél ezzel érvel:

[A] magyar demokrácia nem eleve „beteg”, legfeljebb megbetegítette a kormány politikája. És miközben visszaélés esetén az Orbán-kormány szankcionálása indokolt lehet, a magyar embereknek meg kell kapniuk azokat a támogatásokat, amelyek nekik járnak.

Ne filózzunk azon, hogy mi „jár” és mire föl az ország polgárainak. (Elég baj, hogy az ellenzék átvette a Fidesz-nyelv 2000-es években kiérlelt „magyar emberek” terminust, ami a polgárokat váltotta föl.) De az sem igaz, hogy a magyar demokrácia nem eleve beteg, csak az Orbán-kormány miatt vannak csúnya tünetei.

Beteg volt az már 2010 előtt is, igaz, hogy e betegség észlelésére az Európai Unió testületeinek nincsenek műszerei; a különféle vizsgálatok és jelentések csak a nálunk „jogállamiság” (Rechtsstaatlichkeit) néven emlegetett, eléggé esetleges viselkedési szabálylista tételeit tudják kipipálni, vagy nem. Legújabban éppen Jourová emlékeztetett arra, hogy a jogállamiság „mellett” a demokráciát és az alapjogokat is védeni kellene; a három nem ugyanaz.

Ha már a polgármesterek a demokráciáról beszélnek: nem Orbán vezette be (és nem 2010-ben) a „nekem ez jár” alapú, az egyéni jólét garantálását és növelését az államtól váró szemléletet; nem Orbán vezette be (és nem 2010-ben) a végsőkig kiaknázható szabadság- és fejlődésellenes sérelmi nacionalizmust; és végül, ezredszer: nem Orbán vezette be (és nem 2010-ben) azt a demokráciának nem kedvező politikai intézményrendszert, aminek Washingtontól Biskekig nincsen párja.

Utóbbinak része volt 2010 előtt a helyi önkormányzatok stratégiai következetességű gyengítése és függővé tétele; az a szemlélet, hogy az önkormányzat nem más, mint a központi kormányzat igazgatási és városszépészeti toldaléka, valamint pénzleosztó helye. Nem pedig az az intézmény, ahol a polgárok közössége magát kormányozza; a saját ügyeinek folyását ellenőrzi.

Nem emlékszem százezres tömegtüntetésekre, amikor a 2011-es törvény elvette a helyi önkormányzatoktól az addig meghagyott feladatok nagyját (inkább megkönnyebbülésre emlékszem), s cserébe 0 százalékra csökkentette a helyben maradó jövedelemadót, végképp megszakítva a nyugati újkorral egyidős kapcsolatot az adózás és a képviselet között – nem mellesleg még jobban kiszolgáltatva az önkormányzatokat a központi kormánynak és költségvetésnek.

A megmaradt fő bevételi forrást, a helyi iparűzési adót fizető vállalkozások nem szavaznak a választásokon, sem a megválasztott képviselő-testületekben – ha igen, azt korrupciónak hívják. A gödi eset jól mutatja, mennyire bizonytalan és milyen könnyen a központi politika játékává tehető ez a forrás.

Örvendetes, hogy a tíz polgármester az uniós támogatásokból való részesedés normatív megosztását („legalább a felét”) követeli az önkormányzati szféra javára. Kérdés, hogy mikor jut eszükbe a hazai államháztartási (adó-)bevételek normatív megosztását követelni, és akkor kinek írnak levelet.

Igen, hiba és méltánytalanság az országot összekeverni a kormányával. Csak hát az itteni aktív politikai közösség (kicsit nagyobb) fele pillanatnyilag ezt a kormányt tartja jónak, és még nagyobb része ezt a rendszert tartja természetesnek. Bőven lett volna idő mást választani. Ilyen a demokrácia, ha a rendszer illiberális, és ez a többségnek nincs ellenére.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.