Mi a magyar érdekképviselet?

Elgondolkodtunk azon, milyen érdekei vannak a szlovákiai magyaroknak? Ha a magyar érdekképviseletről hallok, általában nagyon specifikus, kizárólag magyarokat érintő kérdésekről folyik a vita. Megengedem, hogy a sajátos nemzetiségi kérdések sora más nemzetiségeket is érint, de mégis.

Az országnak komoly gondjai vannak. Például jogállami kérdések. Azok mindenkire vonatkoznak, nem működő jogrendszerben pedig kisebbségi jogokat sem lehet hatékonyan érvényesíteni. A jogrendszer hatékony működése nagyon komoly szakmai kérdés – alapvető emberi jogoktól kezdve az igazságszolgáltatás apró cseprő adminisztratív, bürokratikus lépéseinek akadálymentes lebonyolításáig. A jog érvényesítése ugyancsak magyar érdek is, hiszen jogszabályunk sokszor igenis van, de az érvényesítés kullog.

Az országnak komoly gazdasági gondjai vannak – az össztermék örvendetes emelkedése, a munkaerőpiacon bekövetkezett hatalmas változás a kétszámjegyű munkanélküliségtől a munkaerőhiány megjelenéséig – de ez sem specifikus magyar kérdés, viszont minden magyar munkavállalóra hatással van. Vannak régiók, ahol nincs munka. Miért? Mert ott magyarok laknak? Ilyen sommás állítás nem helytálló. Mi lesz többezer munkahellyel, ha beüt az autóipar recessziója. Egy várható pénzügyi válság építőipari következményeire ki készül föl? Miért konkurenciaképes az olasz alma, a lukanyénei nem... de a misérdi igenis az!

A környezetvédelem nem csak divattéma – A lex Csallóközről elég sok helyen olvashattunk. Tudjuk, mit jelent egy speciális törvény? Egy tájvédelmi terület valamely magas védelmű kategóriában? Vállaljuk, hogy hagyományos csallóközi munkák, szakmák, tevékenységek nem végezhetőek pl. a mezőgazdaságban, állattartásban? Hogy egy építési engedély milyen bonyodalmakkal jár majd? Hogy egy családi ház szennyvíztárolója mekkora ellenőrzés alá kerül? S ki kompenzálja a kieső tevékenységeket. Komoly, szakmai kérdés, bár az ivóvíz ér annyit.

Korábban halunk a kelleténél. A kórházi hálózat üzemeltetése szakmai, gazdasági és politikai kérdés egyaránt. Milyen beavatkozásokért kell utaznunk kilométereket, s milyen ellátás való a régióba, sőt, a faluba? Megválaszolható ez a kérdés nemzetiségi alapon? Nem!

Folytathatnánk a sort, de nézzük meg a specifikus kisebbségi jogokat, amelyekről oly sokat hallani:

  • Régiók lemaradása

Igenis volt ebben nemzetiségi szándék, amikor Benešék, a rendszerváltás után mondjuk Mečiarék kiemelten támogattak régiókat, egyes déli régiókat tudatosan nem. De ha fejlesztünk, ha megjelenik az infrastrukturális beruházás, akkor mindjárt ott a kérdés: megváltozik a lakosság összetétele? Húsz éven át beszéltünk mint magyar igényről a déli autópályáról. Most, amikor épül, az a baj, hogy ideköltöznek más nemzetiségű polgárok. Tudatosítanunk kell, hogy komoly infrastrukturális fejlesztések megmozgatják a munkaerőt. Vagy azt akarjuk, hogy ne fejlődjön a régió, és amolyan rezervátumszerű skanzenben éljünk itt, mi magyarok?

Ma már egy rossz kormányzati vagy regionális döntés Dél-Szlovákiában nem a magyarokat sújtja, hanem az ott élő lakosokat, köztük nagy számú szlovákot, ezt se felejtsük el.

  • Iskolahálózat

Milyen haragosan tüntettünk a kisiskolákért, de gondoltunk-e arra, hogy az iskolai hálózat az településszerkezeti probléma? Hogy az iskola a kicsi községekben az utolsó intézmény a polgármesteri hivatal mellett? Hogy el kell döntenünk, akarunk-e kis falvakat, háromtagú önkormányzatokat és tíz-húsztanulós iskolákat?

Képes-e ma három magyar polgármester leülni, és szavazatvesztés veszélyeztetése nélkül megegyezni, hogy hármójuk közül az egyik falujában lesz iskola – szaktanteremmel, szaktanárral, jó infrastruktúrával és iskolabusszal?

  • Kétnyelvűség

A kétnyelvűség gyönyörű színfolt egy demokratikus állam két nemzetiség által lakott régióiban. Természetes folyamatnak kellene lennie. De!

Hány ember él azzal a létező (!) jogával, hogy nevét anyanyelven használja. Hogy a hölgyek –ová képző nélkül legyenek anyakönyvezve, s így készüljenek személyi irataik. A kép néha – meg a nemzeti politizálást előtérbe helyezők között is – siralmas. A jól működő szolgáltatási hálózatban a fogyasztó dönti el, hajlandó-e keményen megkeresett pénzét olyan helyen elkölteni, ahol anyanyelvén szolgálják ki. Megteszi?

  • Autonómia

Dél Tirolt rengetegen emlegetik – csak azt nem tudatosítjuk, hogy az egyébként erőszakos cselekményeket sem mellőző történelmi előzmények után kitárgyalt autonómiamodell nem kisebbségi autonómia. Hogy annak kisebbségvédelmi előzményei voltak, nem kérdés. De Dél Tirol nem német autonóm terület, hanem regionális (területi) autonómia, amelynek előnyeit az ott élő olaszok és rétorománok is élvezik. Hogy a speciális adózási és támogatási keretek, azok minden lakosra egyaránt érvényesek – magyarán: egy Dél Szlovákiát érintő bárminemű autonómia nem magyar autonómia, hanem regionális. És akkor értelmes, ha valamilyen módon összetartozó régióra vetítjük. Ebből minden ott élő ember profitálna, s ha profitálna, akkor szlovákként is támogatná.

A kormányzás, a politikai képviselet nem egyszerű kérdés. Az országos politika – ellenzékben is – olyan problémák sorát kezeli, amelyek szakértelem nélkül üres szólamok, lózungok maradnak csupán. A szlovákiai magyarok érdeke egy jól működő Szlovákia, amelyen belül a specifikus kisebbségi kérdések természetszerűen közügynek és megoldandó köztehernek minősülnek.

Jól működő szakpolitikák még önmagukban nem jelentenek megoldást a szlovákiai magyarok gondjaira, de nélkülük semmi nem oldódik meg.

A jó szakpolitikák lehetnek az alapjai annak, hogy jó nemzetiségi szakpolitikák is szülessenek. Ezért kell olyan politikai erőket támogatnunk, ahol van remény a kérdések nem érzelmi szintű kezelésére, szakemberekkel végzett tervezésre és megvalósításra.

 

Both Szilárd, képviselőjelölt, 

a PS/Spolu koalíció mezőgazdasági és nemzetiségi programjának társszerzője 

(PR-cikk)