Mi a teendő, hogy ne verje ki a biztosítékot a magyar nyelv helytelen használata?

Figyelmes olvasónk Bősön, Szlovákia legmagyarabb városában fotózta le a város közepén díszelgő tájékoztató táblát. El is küldte nekünk, a Paraméter szerkesztőségébe a következő szöveggel:

„Már a kötőjelek és gondolatjelek slendrián használata kiveri nálam a biztosítékot, mert megmutatja, hogy ollózták a szöveget. A tetején pl. rögtön hibás a Bős – Gabčíkovo, mert nagykötőjellel kell írni:  Bős–Gabčíkovo  helyköz nélkül szabályzatban lásd:  [AkH11-263AkH12-263c, OH-353–354]  .

Arról meg ne is beszéljünk, hogy mi az az „eredeti gótikus stílus” (ezek szerint van nem eredeti is). 

De a Csallóközi kisváros a végén, nagy Cs-vel, az már a hatodikos tananyagból bukta a szerzőknek. Persze enyhébb esetben elütés, mert az első sorban helyesen szerepel. De az is lehet, szerintük - ha látják - éppen a helyes verzió az elütés. Ez egy valódi rejtély.“

Ez van, reméljük, nem veszik tőlünk rossz néven az illetékesek az olvasói észrevételt. (Mi sem kapunk dührohamot, ha némely kedves olvasóink kioktatnak bennünket akár egy-egy elütés miatt is...)

Tény, hogy számos olyan hivatalos, illetve félhivatalos magyar nyelvű szöveg kerül közszemlére országszerte, amelyekben hemzsegnek a helyesírási és stilisztikai hibák. Pedig könnyedén el lehetne kerülni őket, ha a szövegek gazdái veszik a fáradságot és ellenőriztetik az efféle szövegeket a hozzáértőkkel. Biztosak vagyunk abban, hogy akad belőlük akárhány valamennyi magyarok által lakott szlovákiai településen.

-para-