1
Cséfalvay Á. András illusztrációs felvétele
Megosztás
Nehéz időszakon mennek keresztül az egészségügyi dolgozók. Az elmúlt hetekben, hónapokban a koronavírus-járvány sorra szedte áldozatait. A halálesetek kapcsán pedig megannyi kérdés felmerült: vajon mi történik a beteggel az elhalálozását követően? Hogyan, ki által jut el a temetkezési vállalatokhoz? Egyáltalán ki dönti el, hogy melyik temetkezési vállalat intézheti a temetést? Ezekre és még több más kérdésre kerestük a választ, amiben a dunaszerdahelyi Svet zdravia kórház ápolási igazgatónője, Földes Henrietta volt a segítségünkre.
Szabványos eljárás
A Svet zdravia kórházhálózat kidolgozott egy szabványos eljárást, amit a kórházi dolgozók minden esetben kötelesek betartani. Ez az úgynevezett útmutató a sajnálatos elhalálozást követő minden egyes betartandó lépést pontosan meghatározza. Jogszabályos eljárásról van szó, mely mindenki, így az orvos, a nővér és az ápoló feladatkörét is tisztázza.
Első lépésként, az orvosnak újraélesztéssel kell próbálkoznia. Amennyiben ez nem jár sikerrel, az ügyeletes orvos kijelenti, megállapítja a halál bekövetkeztét, majd attól függetlenül, hogy éppen hány óra van, azonnal értesíti a kórlapban feltüntetett hozzátartozót a történtekről. Előfordul, hogy nincs feltüntetett hozzátartozó, ebben az esetben az orvos annak a településnek a polgármesterével veszi fel a kapcsolatot, ahonnan a páciens származott. Amennyiben pedig valamely szociális intézményből került kórházba a beteg, akkor az adott intézmény vezetőségével lépnek kapcsolatba. Az utóbbi két esetben, ha a hivatali munkaidőn kívül következik be az elhalálozás, akkor természetesen az illető kezelőorvosa másnap azzal kezdi a napot, hogy tájékoztatja az illetékeseket.
A hozzátartozók értesítése mindig nagyon nehéz dolog. A haláleset a hozzátartozókat és az egészségügyi dolgozókat egyaránt megviseli. Ezt a beszélgetést kizárólag az elhunyt páciens orvosa, illetve hétvégén, ünnepnapokon a szolgálatot teljesítő orvos bonyolíthatja le.
A temetkezési vállalat kiválasztása
A hozzátartozók a legtöbb esetben, érthető módon, a halálhír hallatára különféleképpen reagálnak, sokkot kapnak. Ennek ellenére az orvosnak kötelessége feltenni a kérdést, hogy melyik temetkezési vállalattal kívánják intézni a temetést. A Dunaszerdahelyi járásban kilenc temetkezési vállalat működik. Mindegyik lehetőséget felsorolják, az elhunyt hozzátartozója szabadon választhat közülük. Azok, akik esetlegesen már számítottak arra, hogy szerettük hamarosan el fog távozni közülük, már többnyire tudják, melyik vállalatra szeretnék bízni a temetést. Hirtelen bekövetkezett halál esetén azonban tanácstalanok az emberek, így nekik, nyomásgyakorlás nélkül, mindig adnak némi időt az orvosok, hogy átgondolják a dolgot. A kórház nem részesít előnyben egy temetkezési vállalatot sem. Ez alól egyetlen eset képez kivételt. Amennyiben a halál bekövetkezte után boncolásra kerül sor, akkor azt a dunaszerdahelyi Domine temetkezési vállalat intézi. Ennek oka, hogy az adott boncintézettel egyedüliként a Domine rendelkezik együttműködési szerződéssel.
Minden elhalálozás után haláljelentést kell írni. E dokumentumban a személyes adatok mellett az elhalálozás pontos ideje és annak oka is fel van tüntetve, ahogyan az is, ki állapította meg a halált, illetve, hogy ki, mikor és kit értesített az esetről. Ez a dokumentum a beteg egészségügyi dokumentációjába kerül. Ezen kívül még egészen hosszadalmas papírmunka követi az elhalálozást, egyebek mellett azt is papírra vetik, hogy a hozzátartozók melyik temetkezési vállalatot választották. Ennek oka, hogy a kórháznak azonnal tájékoztatnia kell az adott vállalatot, hogy az két órán belül át tudja venni a holttestet. Utóbbit már nem szükséges az orvosnak intéznie, a nővérkék veszik kezükbe az „irányítást”.
Miért a két óra?
Általános érvényű előírás, hogy a holttestet két órán keresztül az elhalálozás helyszínén kell hagyni.
Ezt a kötelességet a 2010-ben kiadott temetkezésről szóló törvény 131 számú paragrafusa határozza meg. Két óra után az ápoló a hullaházba viszi a holttestet. A dunaszerdahelyi kórház esetében azonban ez nem egy nagy kapacitású helyiség, maximum négy holttest tárolására alkalmas. Ezért kérik a temetkezési vállalatokat, hogy belátható időn belül szállítsák el tőlük az elhunytat. Az elszállítás kizárólag egy tanúsítvány kitöltése és aláírása fejében történhet meg. Tehát az emberi maradványok átadása nyilvántartásba van véve. Ugyanígy az elhunyt személyes tárgyainak átadása is dokumentálva van.
Búcsút vehetünk-e a szeretteinktől?
A covid pozitív betegeket az elhalálozásukat követően egy speciális dupla műanyag, szivárgásmentes zsákba kell helyezni, a temetés pedig csakis zárt koporsóval történhet. Mindennek oka az elővigyázatosság, nehogy tovább terjedjen a vírus. Holott, egy holttest már nem veszélyes ránk nézve, hiszen az illető szája csukva van és az orrán keresztül sem áramlik a levegő. Az előírások azonban szigorúan megkövetelik a zárt koporsót. Így a hozzátartozók nem tudnak elbúcsúzni a szeretteiktől, ami szintén egyfajta trauma a számukra.
A dunaszerdahelyi kórházban látogatási tilalom van érvényben, ennek ellenére, az egészségügyi óvintézkedéseket betartva, megadják a lehetőséget a közeli hozzátartozóknak, hogy elbúcsúzzanak haldokló szeretteiktől.
Mit mond a statisztika
Az elmúlt időszakban sajnos az átlagnál jóval több haláleset következett be a dunaszerdahelyi kórházban. Míg általánosságban havonta 50-60 elhalálozás történik, addig a járványidőszakban ennek majdnem a kétszerese is előfordult. Az koronavírus-járvány első hullámában még nem volt kifejezetten érintett a dunaszerdahelyi kórház, viszont a második hullám már nem kerülte el az intézményt.
Tavaly novemberben 54 halottja volt a kórháznak, decemberben 34, januárban pedig már 78 haláleset történt. A járvány februárban hágott a tetőpontjára, amikor is a vírus 113 emberéletet követelt. Márciusban már enyhülni látszott a helyzet, az év harmadik hónapjában 63 haláleset történt.
Tavaly szeptembertől egészen idén március végéig, a korosztályt tekintve a következőképp alakult a halálesetek száma: 17 harminc és ötven év közötti, 27 ötven és hatvan év közötti, 112 hatvan és hetven év közötti, 116 hetven és nyolcvan év közötti és 67 nyolcvan és száz év közötti beteg hunyt el. A koronavírus-járvány miatt tehát összesen 339 személy vesztette életét az elmúlt hét hónapban.
A halálesetek feldolgozása, kezelése
Földes Henrietta az ápolási igazgatói beosztása mellett mentálhigiéniával is foglalkozik. Hetente három alkalommal végigjárja a kórház covid-osztályát, ahol az összes alkalmazottal és a betegekkel egyaránt elbeszélget. Ezekből a beszélgetésekből kiderült, a nővérek és orvosok számára a legnagyobb traumát az okozza, amikor egyik nap még úgy mennek haza az ügyeletükből, hogy a betegeik életben vannak, majd másnap, amikor megkezdik a következő ügyeletet, már egy másik beteg fekszik valamelyik ágyban.
Minden alkalommal megviseli őket, ha elveszítenek valakit, akiért olyan sokat küzdöttek. Amellett, hogy Henrietta foglalkozik a dolgozók lelki állapotával, az elmúlt időszakra való tekintettel szakemberek is vállalták, hogy önkéntes alapon segítséget nyújtsanak nekik.
Eddig öt alkalommal szerveztek találkozót, ahol a kórházi dolgozóknak alkalmuk nyílt a szakembereknek kibeszélni az érzéseiket. Bár jelenleg javulni látszik a járványhelyzet, hasonló „terápiára” a jövőben is biztosan szükségük lesz. Az átélt borzalmak okozta trauma nagy része ugyanis majd csak a helyzet rendeződése után fog jelentkezni az ápolókon, nővéreken és orvosokon.
