Mibe kerülhet nekünk Kyselica titkosszolgálati tevékenysége?

Noha a „múltkori” szakdoli-sorozatmizéria sem volt semmi, a ma már ex-államtitkár Lukáš Kyselica lemondásának története eddig a legsúlyosabb kázusként mutatkozik.

Történt ugyanis, hogy az úriember, aki a Gorilla-ügy egyes, Fico számára kellemetlen részleteinek felgöngyölítőjeként vált ismertté, Matovič szavajárása szerint hőssé, anno távozott a rendőrségtől. Állítólag akkoriban a titkosszolgák már intenzíven érdeklődtek iránta.

Több olyan kérdés is felvetődik, amelyekre a potenciális válaszok nagyban vagy akár teljesen is lerombolhatnák a kormány iránti amúgy is megtépázott bizalmat. Nem csak a választókét, hanem elsősorban a koalíciós partnerekét – egy kormány ugyanis a parlamenti szavazatok számán áll vagy bukik, egy korrupcióellenes kormány meg aztán duplán, amikor a legmocskosabb antidemokratikus eszközök kerül(het)nek szóba. Titkosszolgálatokat politikusok ellen játszmákban (és nem bűntényfelderítésben) „használni” általában nem demokráciában szokás, hanem…

Az első megválaszolatlan kérdés, hogy vajon a rendőrségtől becsületes ember hírében távozó Kyselica miért írt alá az akkor közismerten nem annyira tisztának látszó, azóta kompromittálódott Balciar-féle és ellenzéki politikusok (Naď – ma miniszter, Mikulec – ma miniszter, Grendel – ma a parlament alelnöke) iránt érdeklődő katonai (!) hírszerzésnek.

Ez ugyebár sosem fog kiderülni. Nem is nagyon szabadna neki, mert az egy újabb bizalmi botrány lenne. De kiben nem fogalmazódik így meg a kérdés: vajon zsarolható volt-e Kyselica, ha egyszer beállt az „ellenséghez”?

Egy másik kérdés:

mekkora rendetlenség vagy pedig összeesküvés góca lehetett a ma legerősebb kormánypárt (párt? – lásd „struktúráit”), ha egy hőse megengedhette magának az ilyen törvényszegést?

Azaz, hogy semmibe vette az erőszakszervezetek tagjainak politikai tevékenységet nem oktalanul, hanem a nyugati típusú demokráciát védeni hivatott, tiltó paragrafusokat. És ebből következik egy csomó további: Mi zajlott a háttérben? Befolyásolta-e a katonai hírszerzés a választásokat? És ha igen, melyik fél javára? Legitim-e a mostani kormány? Ki való itt rács mögé stb.? Lavina.

Továbbá felháborító, hogy a lemondott államtitkár nem távozik a politikából, hanem beülne a parlamentbe. Ráadásul egy olyan magyar képviselő helyére kerülne, akinek még nagyon sok vidám, sírvaröhögő pillanatot köszönhetnénk, ha maradhatna, így aztán még a humortól is elesünk mi, választók…

De vissza a komor valóságba. Ha a kormányfő szakdolgozata plágiumügyével kapcsolatban kioktatta az újságírókat arról, hogy mekkora kárt okoznának, ha a brüsszeli tárgyalások folyamán vagy előtt borítanák a bilit, hiszen ki tárgyalna érdemben egy becsét vesztett miniszterelnökkel, akkor ideje mást is megkérdezni most Matovičtól. Vajon milyen képet fest az országról és a kormányról a NATO-ban és az EU szerveiben az, hogy a két egymást kizáró széken ülő államtitkár megcsúfolt egy demokratikus alapelvet, és egyszerre volt aktív politikus és katonai hírszerző?

Mekkora lesz a bizalomvesztés és mibe fog ez nekünk kerülni?