Miért nem kezelhetsz egy kormánybiztost úgy, mintha takony lenne?
Demeter Szilárd most még annak ellenére egy senkihelyettes, aki azt hiszi, valaki, hogy ő hivatalosan az Orbán-kormány propaganda-miniszterségről álmodozó tagja. Mellékesen meg a Petőfi Irodalmi Múzeumot igazgathatja. Egyelőre csak azért foglalkozik vele a valódi sajtó, mert ezen „minőségeiben“ bírta leírni a neten, hogy az Európai Unió Soros György gázkamrája, és ő, (értsd: Demeter, a magyar, meg a lengyel nemzet és Orbán Viktor valamennyi alattvalója) az újkori elpusztítandó zsidók!
Arról nem értekezett, hogy hol találkozott az Európai Unió tankjaival, amelyekkel az általa elképzelt lágerekbe terelik a szabadságharcos igazakat...
A fószer egyébként klasszikus módon csak azért lett a magyar kormányfő pincsije (kutya?), mert mielőtt végleg lábhoz került, odaadó szerelmet vallott későbbi főnökének.
Aki csak valamennyire is ismer engem, jól tudhatja, egyáltalán nem áll tőlem távol, hogy az ilyen Demeter-féléket legfeljebb taknyos zsebkedőként kezeljem. Vagyis eszembe sem jut reagálni akár a létezésükre is…
Legszívesebben most is ezt tenném, amit a taknyommal szoktam. Kifújom oszt‘ jó napot...! Ha nem épp ez a Demeter lett volna az egyik oka annak, hogy hónapokkal ezelőtt kénytelen voltam végleg hátat fordítani a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának.
Sok-sok kollégámmal együtt menekültem ki a szervezetből. Csak azért, mert az elnök (valamikori barátom, Hodossy Gyula) környezetéből egyre evidensebben szaglott, hogy a rábízott társaságot az irodalom, illetve a kultúrpolitika zavarosában halászó Demeter, illetve az aktuális magyar állampárt hálójába terelné. Némi baksisért. Meg, ahogy ezt a mindenkori vulgáris hatalom megbízottai általában okosban szervírozni szokták, olcsó kincstári dicsőségért cserébe…
Az „irodalmi” csali az Előretolt Helyőrség (szegény Rejtő) c. havilap (…baj?) „felvidéki“ mutációjában testesült meg, amelynek főszerkesztőjévé azóta (minő meglepetés) Hodossy Gyula lett...
Szóval, jól látszott már akkor, ebben a bugris Demeterben bizony eleve ott fészkelődik az úrhatnám katonásdi, a hatalmi tobzódás iránti gerjedelem.
Idő kérdése csak, hogy olyan páciens legyen belőle, akire fogmosás közben egyre többször kacsingat majd Joseph Goebbels a tükörből…
