Miért önző a gyermekem?

Egy kutatásban, amit dr. Alison Gopnik​ végzett el, 15 és 18 hónapos kisgyerekeknek mutattak kétféle ennivalót. Az egyik tálkában halformájú keksz volt, a másikban párolt brokkoli. A kísérletvezető kivett egy falatot a brokkolis tálból és úgy csinált, mintha nagyon ízlene neki.

Aztán megkérte a 15 hónapos babákat, hogy adjanak neki egy falatot. A babák pár másodpercig gondolkodtak, aztán a finom kekszet adták oda.

Ebben a korban a gyerekek még csak saját magukban, a saját igényeiket, érdekeiket figyelembevéve tudnak gondolkodni. Ami nekik tetszik, az kell, hogy tetszen másoknak is, amit ők szeretnek, nyilván azt szereti mindenki más is. Fel sem merül bennük a másik eltérő ízlése, igénye, mint szempont.

A kísérletet megismételték 18 hónapos babákkal is. Ők már figyelembe vették azt is, hogyan viselkedett a kísérletvezető. Ha az látták, hogy a brokkolit kedveli, azt adták oda. A másfél év körüli totyogók már különbséget tudnak tenni a saját vágyaik és a másik igényei között.

Miért fontos ez?

Mert sokáig azt hitték, a kisgyerekek 3-4 éves korig nagyon önzők, csak magukra gondolnak. Rengeteget magyarázzuk mi szülők a kicsiknek, hogy legyen tekintettel másokra is, figyeljen oda a másik igényeire, ugyanakkor hányszor megállapítjuk azt is, hogy már megint csak magára gondolt, bosszankodunk miatta.

Pedig másfél évesen a kicsik már értik ezt az apró különbséget, ami olyan fontos az emberi kapcsolatainkban. Meg is taníthatjuk nekik az empátia, a másik igényei figyelembevételének finom árnyalatait.

Hogyan?

– Beszélj neki az érzéseidről, bátran mondd meg neki, ha fáradt vagy, ha dühös, ha vidám!

– Amikor mesekönyvet nézegettek, mesét olvastok, beszélgethettek a szereplők érzelmeiről és a gyerektől is megkérdezheted, mit gondol: fáradt most a szereplő, szomorú, fél, rosszkedvű, vidám?

– Az érzelmek kifejezését, a még nem olyan jól beszélő kisgyerekeknél segítheted képekkel is, rajzolhatsz arcokat többféle érzelemmel és megkérheted a kicsit, mutassa meg, melyikre gondol.

– Testvérek között sok feszültség adódik abból, hogy összevesznek játékokon, versengenek egymással. Néha (nem akkor, amikor összevesznek és éppen ingerültek, hanem máskor, egy nyugodt pillanatban) beszélgethettek arról, hogyan lehet a másiknak örömet szerezni, mit szeret és mi az, amit utál, ami feldühíti. Ha ez tudatosul a gyerekekben, csökkenhet a konfliktusok száma.

– Ha vita van a testvérek között (ami egyébként egy bizonyos fokig normális) vagy valamelyik társával van konfliktusa a kisgyereknek, amikor már lehiggadt érdemes leültetni és megkérdezni tőle, mit érzett ő és mit érzett a társa. Vannak gyerekek, akik ilyenkor hosszasan sorolni kezdik a sérelmeiket, ennek úgy veheted elejét, ha azt mondod, mondjon 3 dolgot, amit érzett, aztán pedig hármat, amit a másik érezhetett. A legjobb, ha mindkettőjükkel el tudsz beszélgetni erről.

– Néha szerezhettek örömet a családtagoknak is valami aprósággal. Elbeszélgethettek pl. arról a kicsivel, mit szeret apa vacsorázni és közösen elkészíthetitek neki a kicsit is bevonva a készülődésbe, majd a meglepetés átadásába. A lényeg, hogy a kisgyerek megtanulja, megértse, hogy másoknak örömet szerezni jó.

Forrás: kismamablog.hu