Miért veszélyes Robert Fico?

Nem feledkezik meg hangsúlyozni, hogy Szlovákia büszkélkedhet az uniós tagországok közül a legnagyobb gazdasági fejlődéssel, kiváló kondícióban vannak a közpénzek, az ország kellő nemzetközi tekintélyt vívott ki. Döngeti a mellét a szociális csomagokkal, amelyek szerinte általános sikert arattak, dicsekszik a munkanélküliek csökkenő számával és a viszonylag stabil árakkal. Ha valóban ilyen kiváló a helyzet Szlovákiában, akkor vajon miért sztrájkoltak a pedagógusok és az egészségügyi nővérek? Miért hagyja el évente több ezer tehetséges fiatal az országunkat, miért vándorolnak ki? A válasz egyszerű: azért, mert nem látják biztosítottnak a megélhetésüket, nem látnak perspektívát idehaza. Színvonalas oktatás, korszerű iskolai hálózat helyett Robert Fico legfeljebb ingyenes vonatközlekedést kínál nekik. Az elkeseredett pedagógusoknak tisztességes bér helyett szociális bérlakásokat ajánl fel. Az átlagon felüli megterheléstől kifáradt egészségügyi nővéreknek meg azt üzente, hogy az államkasszában nincs pénz a béremelésre. Miközben elnézi, miként herdálják el a költségvetési pénzeket, szemet huny az egészségügyben és más téren is elburjánzott korrupció felett. Vajon miért tartja Robert Fico e nyilvánvaló tények és gondok ellenére sikeresnek a kormányzását és kiválónak az ország helyzetét?

Az ellentmondás egyik alapvető oka az, hogy a kormányfő rendkívül szűklátókörűen értelmezi a "sikert", amelynek egyetlen mértékét a makrogazdasági mutatókban véli felfedezni, holott a valódi siker és jólét ismérvei ennél sokkal szélesebb körűek. Robert Fico az elmúlt négy évben, de korábban sem volt képes felmutatni a modern Szlovákia egységes és életképes jövőképét. Emiatt elmaradtak a szükséges reformok, főleg az oktatásügyben és az egészségügyben. Vagy nem volt kellő bátorsága ezeket a szükséges lépéseket megtenni, vagy pedig nem ismerte fel ezeknek az alapvető változásoknak szükségszerűségét. Emiatt Szlovákia tulajdonképpen egy helyben topog. Robert Fico mindössze némi kozmetikázást hajtott végre, miközben elutasítja mindazokat a hazai és a külföldi bírálatokat, amelyek azonnali reformokat szorgalmaznak.

A Smer jövőképének és politikai ambícióinak hiányát leginkább az a tény jellemzi, hogy a párt a kampányban nem rukkolt elő átgondolt választási programmal. Csupán Robert Ficót és néhány társát tolta előtérbe, akik sikertörténetekről zengedeznek és közhelyeket pufogtatnak. Egyúttal ellenségeket keresnek. Újra támadják a sajtót, a kormányfő pedig energiáinak nagy részét a migránsok okozta veszély túlharsogására, riogatásra, valamint az ellenzéki pártok elleni támadásra fordítja. Így igyekszik elkendőzni azt a tényt, hogy a jelenlegi kormánypárt ideológiai tárháza kiürült, egyébként sem képes felmutatni életképes alternatívát Szlovákia jövőjével kapcsolatban. Robert Fico ellehetetlenítette a kulturált politikai párbeszédet és vitát is, mert minden bírálatot személye elleni sértésnek, Szlovákia lejáratásának minősít. Minél tovább van hatalmon, annál inkább összemossa saját pártjának érdekeit az államérdekekkel. Emiatt a bírálóit azzal bélyegzi meg, hogy nem eléggé hazafiak. Olyan illúziót kelt, mintha csak neki volna kizárólagos joga megmondani: mi a jó és mi a rossz Szlovákiának. Biztonságot és stabilitást ígér, ami valójában stagnálást jelent. És éppen ebben rejlik Robert Fico veszélyessége. A „Védjük Szlovákiát“ jelszót feltüntették abban a borítékban is, amelyeket ezekben a napokban dobálnak be postaládáinkba, s amelyekbe személyesen a kormányfő-pártelnök kampányol és dicsekedik. Aki a fenti tényeken, valamint a saját életének tapasztalatain elgondolkozik, az átlát a szitán: felismeri, hogy Robert Fico mindössze saját és pártjának a hatalmát védi. Ezzel az önző magatartással pedig Szlovákia jelenét és jövőjét veszélyezteti.

Csicsai Gábor

(PR)