Miféle szerzet vagy te, Gyimesi György?

Barak László | 2023. január 15. - 17:30 | Vélemény

Vannak politikusok, akik azért választották hivatásul, amit csinálnak, mert úgy gondolják, sejtenek némi megoldásokat bizonyos társadalmi problémákra. Akadnak aztán számosan, akik megélhetési lehetőségként tekintenek a politizálásra. Közép-Európában sajna a politikai osztály többsége jellemzően ilyen ideig-óráig hatékony ripacs. Ők eleve ilyesmire születtek, avagy erre szocializálódtak akár családilag is…

Miféle szerzet vagy te, Gyimesi György?
Illusztráció: Adobe Stock

Az efféle szerzet díszpéldányát úgy hívják mostan errefelé, hogy Gyimesi György. Azért mostan, mert mielőtt a politika hátsó udvarába tévedt volna, Juraj volt neki a keresztneve. Ami persze nem minősítés, csupán puszta tény, ahogy Sándorunk, a Petőfi is Alexandernek startolt…

Nem tudni, de nem is különösebben érdekes, hogy a demagógbajnok – értsd, népbutító sarlatán - Igor Matovič a cilinderében akadt-e rá, avagy anno Gyimesi Juraj szemelte-e ki aktuális gazdájának Matovičot...

Mivel Szlovákiában az a divat, hogy önjelölt tahók döntenek politikai karrier gründolása mellett, rögvest sikerrel lett megkoronázva a Gyimesi-féle projekt. Sőt, mivel magyar gyökéren nevelkedett, azaz némiképpen magyarul is képes megnyilatkozni, plusz megvan a magához való esze, rövid időn belül az általa kiszemelt sarlatán első számú „magyar“ segédjévé avanzsált. Homokozója pedig az aktuális széljárás szerint lett hangolva. Ami Közép-Európában jelenleg annyit tesz, hogy KONZERVATÍV. Amely kifejezés szinonimái a következők: begyepesedett, szűk látókörű, maradi, csökött, csökevényes, hagyománytisztelő, merev, rugalmatlan, bigott, vaskalapos, földhözragadt, korlátolt, idejétmúlt, ódivatú, korszerűtlen, régimódi, anakronisztikus, avítt.

Igazságtalan, felszínes és kizárólagosságra valló cselekmény lenne bármelyik felsorolt jelzővel illetni azokat az egyéneket kivétel nélkül, akik a napi politizálás konzervatív térfelét választották maguknak. Kivéve persze azokat szemfényvesztőket, akik csakis arra utaznak, hogy a begyepesedett, szűk látókörű, maradi, csökött, csökevényes, hagyománytisztelő, merev, rugalmatlan, bigott, vaskalapos, földhözragadt, korlátolt, idejétmúlt, ódivatú, korszerűtlen, régimódi, anakronisztikus, avítt értékrendben dagonyázó népesség kegyeibe férkőzzenek. Mégpedig haszonlesően csak azért, hogy a saját megélhetésük vastagon biztosított legyen.

Az effélék tuljadonképpen szimpla gazemberek, mégpedig abból a fajtából, akik, ha pillanatnyi érdekeik úgy kívánnák, akár egyik napról a másikra képesek lennének köpönyeget fordítani. Magyarán, ha azt tapasztalnák, hogy a LIBERALIZMUS, azaz a szabadelvűség kifizetődőbb biznisz számukra, akkor szemrebbenés nélkül nyitott gondolkodású, toleráns, rugalmas, egyenlőségpárti, empatikus álláspontra váltanának.

Az efféle karrierépítési technikákhoz egyébként egyáltalán nem szükséges kivételes intelligencia. Bőven belefér, hogy kellőképpen gerinctelen legyen az ember.

Aligha férhet kétség ahhoz, hogy Gyimesi György egy ilyen figura. Ő most úgy látja, az a szuper trendi, ha egy politikus keményen ráfekszik a konzervatív mantrára, hiszen így ukmukfukk az uborkafa tetején találhatja magát.

Ráadásul ott a minta a Duna túloldalán, azaz Budapesten. Ahol immár több mint egy évtizede ifjú korukban még fundamentalista szabadelvű (liberális) politikusinasokból a legcsököttebb politikai kurzust gyakorló hatalombirtokosokként aratják a nemzeti babért jelképes konzervatív kombájnjukkal, vagyis izé, kormányukkal… Elég nekik hetente kitalálni, kik a nemzet ügyeletes ellenségei, kiktől ajánlatos félni, kiket szükséges utálni, kiket kell legyőzni, ki a magyar, kicsoda a magyargyűlölő... Amint ki lett ötölve az is, hogy a liberálisnak a progresszívnak meg újabban a szivárványnak, a mainstream kifejezésnek a legvulgárisabb szitokszavaknak kell lenniük. Mint a pedofil, a buzi, a kommunista, a n*gger, a zsidó stb.

Készen van hát a leltár, illetve a recept, amiből akár egy markánsan közepes rátermettséggel bíró Gyimesi is megfőzheti magának, valamint korántsem finnyás híveinek a „újkonzervatív“ nemzeti vitaminnal fölturbózott zabát. Megfűszerezve tetszés szerint kisebbségi komplexusokkal, üldözési mániával, összeesküvés-elméletekkel. További hozzávalók a Beneš-dekrétumok nagy kanállal, jó marék magyar nemzeti kultúrfölény, fajgyűlölet, meg homofóbia és abortusziszony tetszés szerint. A lényeg, hogy a kotyvalék a hitbéli nemzeti teremtés jegyében rotyogjon...!

Ezekután vajon kicsoda lehet az a büdös libernyák, nemigazi magyar, aki képtelen kvittelni, hogy Gyimesi parlamenti képviselőként hősiesen nekimegy akár az egyelőre megbízott kormányfőnek, Eduard Hegernek azzal, hogy nem egy rendes konzervatív politikus. Merthogy szerinte a megbízatása alatt nem tett semmi olyat, amire rá lehetne fogni, hogy az konzervatív… És különben is szivárványos zászlót láttak a kezében, meg képes volt elvetni az abortusz korlátozását szentesítő konzervatív törvényjavaslatot …

Hát ennyi! Itt a vége, ám nem kell feltétlenül elfutni véle... Pláne nem, ha világos, hogy a szöveg távolról sem az ájtatos konzervatív hívők megtérítését, illetve eltérítését célozza. Hívőkkel vitába szállni ugyanis legalább olyan oktalanság, mint alapszintű geográfiai jártasságot számonkérni olyan mozgalmároktól, akik szerint nem is létezik olyan tó, hogy Balaton... Akik viszont legalább elmerenghetnének az eszmei mondanivalón, ha képesek végigolvasni, illetve értelmezni, amit olvasnak, azok esetleg a hivatásszerűen politikából élő szlovákiai magyarok lehetnének. Hátha így a parlamenti választások küszöbének közeledtével leesik nekik a tantusz...

Címkék: Gyimesi György