Míg máshol vakargatják a fejüket, ez a fiatal farkasdi srác visszahozta a faluba a fecskéket

Pál Péter a vágsellyei járásbeli Farkasdon él, állatorvosként végzett, szenvedélye a természetfotózás, és épp ez utóbbinak, na meg szavai szerint a véletlennek is köszönheti (mint a nagyok), hogy több mint 200 partifecskepár talált otthonra a falu határában található Kikiri-tónál. Ez még korántsem a történet vége, de megkérdeztem, mégis hogyan történt.

Míg máshol vakargatják a fejüket, ez a fiatal farkasdi srác visszahozta a faluba a fecskéket
Fotók: Cséfalvay Á. András - További felvételekért kattints!

Én elsősorban vadon élő állatokat, madarakat fényképezek. Szerettem volna költőfalat létesíteni a gyurgyalagoknak, ami Európa legszínesebb madara. Megteremteni nekik a fészkelőhelyet, hogy le tudjam őket fotózni. Ezt 2016-ban, a Kikiri-tó partján hoztuk létre. Végül oda a gyurgyalagok nem, de a partifecskék beköltöztek. Az első évben 20-30 pár, mostanra viszont már 200 és 300 közti a számuk.

Hogyha ilyesmit létrehozol, hogyan tudod elérni, hogy a gyurgyalagok lakják majd be?

Nehéz megmondani, mert az ember eltervez valamit, a természet pedig másképp gondolja. De nekik meredek, függőleges költőfalat muszáj létrehozni. Amikor keleten jártam, láttam, hogy ott viszont például pusztán a földben kialakított lyukakban fészkelnek a partifecskék és a gyurgyalagok, még falra sem volt szükség. A Hortobágyon vagy a pusztákon ez normális jelenség, hogy belemennek a földbe, így alkalmazkodnak a körülményekhez.

Nálunk évekkel ezelőtt próbáltam mintaszerűen megalkotni, végül a második költőfalba, ami nem is volt kitakarítva és előkészítve, hogy függőleges legyen, idén végre beköltöztek a gyurgyalagok.

Mi alapján választottad ki a helyet az első költőfalhoz?

Olyan helyre volt szükség, ahol ilyen függőleges falat lehet kialakítani. A folyók szabályozása miatt a folyás medrében nem jönnek létre szakaszpartok, ahol a vízmosás leszakítaná a falakat függőlegesre, így van ez a Vággal is. Kavicstörmelékkel töltik fel a partot, hogy ne szakadjon be, ennek következtében a madarak viszont elveszítik a természetes költőhelyüket.

Mire vagy kire volt szükség mindehhez?

A 2016-os falépítés saját kezdeményezésem, megkértem egy kotrógépes urat, hogy tudna-e segíteni, így hoztuk létre. De vannak segítőim, például az unokatesóm, vagy egy nagyon jó barátom Farkasdról, valamint a Gútai Madár- és Természetbarát Egyesületből Riflik Zsolt, akivel együtt dolgozom. Átadjuk egymásnak az információt, tapasztalatot cserélünk, tanulunk egymástól is. Az ő segítségével is jöttek a legutóbbi sikerek.

Ez a tóparti fal tartós marad?

Igen, és szeretnék később magánterületeken is ilyet létrehozni.

Ez a módszer kizárólag partifecskék vagy más fecskefajok fennmaradását/visszatérését is segíti?

Csak a partifecskének megfelelő, de molnár- vagy füstifecskék számára mi magunk is készíthetünk gipszből az ereszek alá fészket.

Ehhez mit kell tudnunk?

Csak annyit, hogy be kell tartani a méreteket. A fecskék nem félnek az embertől, megszokják a jelenlétünket. Megoldható a legnagyobb gondot jelentő piszkítás is. Van egy olyasvalami, amit úgy hívnak, hogy fecskepelenka, ami azt jelenti, hogy a fészek alá van helyezve egy deszka, és arra piszkítanak.

Mi az oka, hogy ez utóbbiak populációja annyira lecsökkent mifelénk? Egyszerűen leverték a fészkeket a házakról?

Eltűnt a gazdálkodás, megváltozott a mezőgazdasági menedzsment. Nincsenek sáros helyek, az emberek nem tartanak fenn istállókat, főleg lovakkal  – a fecskék pedig ezáltal nem tudnak miből fészket építeni. Ha pedig esélyük is van rá, sok helyen tényleg leverik.

Idén elég sok panasz volt a szúnyoginvázióra, közben pedig sokan emlegetik, hogy azért is van olyan sok belőlük, mert nincsenek fecskék, amelyek szabályoznák a számukat...

Igen, így van. Minden fecske és az énekesmadarak, de a verebek is táplálkoznak szúnyogokkal. Azzal, hogy eltűnt a fecskék 60-70%-a, a szúnyog szaporodhat, mert nincs, mi pusztítsa.

Az általad alkalmazott és a videón is látható módszer nem tűnik bonyolultnak. Miért nem létesítenek ilyet minden lehetséges helyen?

Biztos megoldható lenne, de senki nem gondolja végig. Ezekkel a falakkal ugyanis aztán évente legalább egyszer törődni kellene: a költőszezon előtt előkészíteni – kitakarítani, merőlegesíteni. Nálunk, hegymentes vidéken, nincs annyira sok lehetőség ilyen partfalakra. De ezeket létre lehet hozni a földben lefelé is, U vagy L alakban ásott gödrökkel, homokbányák, sóderbányák mellett, ahol van löszös föld.

Ahol van ilyen fal, ott lesz fecske is. Ami viszont szerintem a legnagyobb gátja ezeknek, hogy nem tudnak róla.

Több emberrel találkoztam a madár- és természetbarát egyesület előadásán, akik először hallottak erről.

Más madarakat/élőlényeket is próbálsz/próbáltok visszatelepíteni a környékre?

Vannak terveim, csak nincs rájuk elég időm. Farkasdon található a Vág egy öreg holtága, ahová 2008 után geotermális víz folyt, 2012-ben viszont ezt leállították, merthogy nem szabad melegvizet engedni a természetbe. Ahogy leállították, a holtág minden évben kiszárad. Pedig ez fészkelő helye volt vízi madaraknak és mocsári teknősök is előfordultak itt, amelyek nagyon veszélyeztetettek, de eltűntek, mert megszűnt az élőhelyük. Most olyasmivel próbálkozunk, hogy amerikai stílusban, széllel hajtott vízipumpákkal szeretnénk oda visszapumpálni a vizet, és egy új ökoszisztémát létrehozni.

Ezt az egészet teljes mértékben hobbiként végzed?

Ha sikerülne megteremteni az élőhelyet, akkor turisztikát is lehetne köré építeni, ablakokon keresztül megmutatni, közelről, hogy hogyan is működik ez.

Vannak tükörreflexes leseink, melyeken keresztül megfigyelhetők a madarak saját élőhelyükön anélkül, hogy megváltoztatnák a viselkedésüket. Ezért is csinálom az élőhelyeket. A természet egyre szorul vissza, ezzel pedig új szférát lehetne nyitni az emberek számára, de ez inkább egy hosszú távú terv.

(Szilvási Tibor)