Mihók: Ha nem lesz sikeres a válságkezelés, az nemcsak a kormány kudarca lesz, hanem mindannyiunké

2020. március 31. - 16:07 | Belföld

Nem tudják a nagyvállalatok vezetői, hogy ki dönt a gazdasági válságintézkedések kérdésében. Szeretnék, ha a kormányfő gazdasági válságstábot alakítana, ahová meghívná a nagyvállalatok vezetőit is. Peter Mihókkal, a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara (SOPK) elnökével beszélgettünk.

Peter Mihók
Fotó: TASR

Mit kérnek pontosan a kormánytól? Úgy tűnik, mintha akadozna a kommunikáció önök és a kormány között, mivel sajtótájékoztatón kell elmondaniuk elkpzeléseiket.

Jelenleg is folynak megbeszélések, amelyek segítenek a szükséges intézkedések pontosításában. De elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, és azt akarjuk elérni, hogy a fizetőképességet minden vállalat számára biztosítani kell. Vannak olyan cégek, amelyek működnek, fizetik az alkalmazottaikat, fizetik az adókat és a járulékokat. Vagyis az államnak még mindig van bevétele a működő vállalatokból. Azonban az elfogadott intézkedések elsősorban azokra a cégekre vonatkoznak, amelyeknek be kellett zárniuk az eddigi intézkedések miatt vagy más okokból. Most vagy gondozzuk ezt a fejőstehenet, amely még ad tejet, vagy magára hagyjuk, és neki is elapad a teje. Azt is tudatosítani kell, hogy mi a jobb az alkalmazottnak: menjen a munkaügyi hivatalba, vagy inkább maradjon rövidített munkaidőben azzal a kilátással, hogy ha végetér a válság, akkor van hová visszatérnie. Ne hagyjuk ki a számításból az alkalmazott lelkivilágát sem, hiszen a jelenlegi helyzetben az elbocsátottak azt sem tudhatják, hogy hol kapnak munkát, ha egyáltalán kapnak.

Tehát önök elsődlegesen azt szeretnék elérni, hogy legyen lehetőség csökkentett munkaidőben dolgoztatni az alkalmazottakat?

Számunkra az a legfontosabb, hogy az emberek munkaviszonyban maradjanak, még ha rövidül is a munkaidő. Ez a kurzarbeit. Ezt kellene elsődlegesen megoldani, utána ráérnénk beszélni a többi szükséges intézkedésről is.

Például miről?

Például az áfafizetés kezeléséről. Azt vártuk, hogy a kormány március 25-ig elfogadja azt az intézkedést, hogy elhalasztja az áfafizetési kötelezettséget (eddig kellett befizetni előre az áfát, amit a vállalatok később visszaigényelhetnek – szerk. megj.). Ez nem történt meg, teljesen feleslegesen hagyták ki ezt az intézkedést, és csökkentették ezáltal a vállalatok készpénztartalékát.

Ezt nem lehetett volna megbeszélni a kormánnyal?

Folynak megbeszélések, a gazdasági miniszterrel például nagyon jó a kommunikáció, végül is neki is vannak gazdasági, vállalatirányítási tapasztalatai. De a javaslatainkat elmondtuk minden miniszternek, akinek ezen a területen hatásköre van: a pénzügyminiszternek és a szociális ügyi miniszternek is. De hiányzik a visszajelzés. Egyszerűen nem kapunk visszajelzést. Nem működik az érdekegyeztető tanács sem, úgy fogadják el a törvényeket, hogy mi nem is ismerjük azokat. Az rendben van, hogy mi tárgyalunk a gazdasági miniszterrel, de kié itt a döntő szó? A koalíciós tanácsé? A kormányé? Ki az aki dönt ezekben a kérdésekben. Ezért szeretnénk mi létrehozni egy gazdasági válságstábot.

Tehát hiányzik a koordináció?

Igen. Valamilyen intézkedéseken dolgozik az igazságügyi miniszter, más intézkedéseken a szociális ügyi miniszter, vannak tervek a pénzügyminisztériumban az adókra vonatkozóan, dolgozik a gazdasági miniszter is, de nem látunk egy egységes anyagot, ami alapján mi is tervezhetnénk. Hogy tudnánk, hogy mit nem kell befizetni, adhatunk-e szabadságot a szakszervezetek beleegyezése nélkül stb.

Hogyan lehetne ezen segíteni?

Mondok egy példát: Németországban eddig bárki ült a kancellári székben, akár Kohl, akár Schröder, akár most Merkel, az ilyen nagy hatású intézkedésekről való döntések előtt mindig találkozott a nagyiparosok és a bankok képviselőivel. Ezután hoztak döntéseket. Ez az ami itt teljesen hiányzik. Mi nem akarjuk elvenni a kormány hatásköreit, természetesen ő a társadalom legitim vezetője, de ezekről a dolgokról konzultálni kellene. Végeredményben, ha nem lesz sikeres a válságkezelés, az nemcsak a kormány kudarca lesz, hanem mindannyiunké.

Lajos P. János