Megosztás
Én nem vagyok jövőbe látó. Én azt nem tudom, vajon a következő kétfordulós voksolás alkalmával ismét kevesebben mennek-e majd el a második fordulóban szavazni. Azt viszont tudom, ha kevesebben mennek el, az akkor is több lesz, az akkor is jobban árnyalja a képet, mintha senki sem voksol másodjára, mert nincs rá lehetősége. Azt megint csak nem tudom, hogy ilyen esetben az első fordulóban többen élnek-e szavazati jogukkal. Ugyanakkor tudom: a saját megyémben tragikus helyzet állt elő ispánügyben, nem szeretnék egy neofasisztát odabetonozni a székéhez egy további, ráadásul 5 éves ciklus erejéig.
Noha a statisztikák és a külföldi tapasztalatok egyértelműen arra utalnak, hogy az egyfordulós választások főként a populista, nacionalista és extrémista pártoknak kedveznek (hiszen nincs korrekciós lehetőség a második fordulóban…), csöppet sem populista, csöppet sem nacionalista és kifejezetten szélsőségellenes kormányunk legnagyobb, legerősebb, legtisztább és legdemokratább(ik) pártja azzal hozakodott elő: ugyan válasszuk már a megye elnökeit egy körben. Ráadásul a megyei és a helyhatósági voksolás is lezajlana egy füst alatt. Ehhez először kell egy alkotmánymódosítás (az első ilyen ciklust 5 évesre kéne növelni), aztán pedig „örökké labúzsó”, ahogyan az elefánt mondta a hangyának ama viccben… Az ellenzők máris azzal ellenérvelnek, hogy a többségi szavazásoknál elvből a két kör biztosítja a demokrácia magasabb fokát.
De őszintén szólva az sem lenne teljesen jó, ha az extrémisták lájtosabb, szalonképessé kozmetikázott konkurense lenne az alternatíva… Nem mintha sok alternatíva létezne manapság. Ámbár a választási törvények nem a manapságnak készülnek – jobb esetben, – hanem a minél demokratikusabb rendszer hosszabb távú biztosítása érdekében.
Hogy kicsodák és hányan élnek a választás jogával, az nem a jogot minősíti. A jog lehetőség.
Persze, persze, tudjuk, sok-sok pénz takarítható meg (a takarítás fontos!, a megtakarítás se kutya!), ha egyszerűsítjük a dolgokat. Na de hol az ésszerű egyszerűsíts határa? Sokan simán arra is rábólintanának (lásd az előző rezsimeket), hogy ne vesződjünk a választásokkal, majd az állam bácsi állampártja kijelöli a legeslegmegfelelőbb elvtársat, führert stb.
Apropó, most derült ki, hogy a pozsonyi új kórház építésének beborult. Spórolás miatt. Meg az is kiborult, az előkészítésre, tanácsadásokra, tervezgetésre eltapsoltak az illetékesek három millió eurót. (Összehasonlításképpen: ez a nemzetiségi kultúrák 2016-os dotációs büdzséjének több mint háromnegyede, de aki akarja, lélegeztető gépre is átszámolhatja… Vagy: 2015-ben 3 millió volt a Szlovák Posta – igen, a nagy, állami monopol – teljes éves adózás előtti haszna. Ugyanaz a Drucker vezette, aki most az egészségügyi tárcát.) Ez pedig nem színtiszta pénzkidobás, hanem a miniszter szerint jó és hasznosítható tapasztalat. Ha kapnék három millát csak azért, hogy megtapasztaljam, milyen az, amikor van pénzem, mondjuk az nekem is hasznosítható tapasztalat lenne… Nemdebár? Ennyit az arányokról…
Ha már úgyis az én adómból finanszírozzuk a tapasztalatszerzést, én arra szavaznék, legyen az a tapasztalat – ha egyszerűsített és gyakorlatiasabb, ha nem – inkább pozitív, mint Kotleba-szerű.