Milyen egy náci
Azt tudjuk, milyen egy náci ember. Legalábbis nagyjából. Ha nem is minden náci személy egyforma, sőt nem egyformán náci, mégis csak tudjuk. Ha nem tudnánk, elég lenne körülnézni. Sajnos. Minél jobban körülnézünk, minél szélesebb horizontot pásztázunk végig, annál többet látunk belőlük.
Meglepetés vagy sem, az is láthatóvá válik egy idő után, hogy léteznek egymással rivalizáló náci érdekcsoportok. Vagy azért, mert másképpen nácik, vagy azért, mert némelyek nácibbak. Vagy nem is meggyőződésből, hanem csupán a politikai haszonszerzés miatt.
Annak ellenére azonban, hogy manapság a klasszikus politológiai fogalmak átalakulóban vannak, több-kevesebb segítséggel, szakirodalmi tájékozódással, illetve a tapasztalat által világosan behatárolható, milyen egy náci ember.
Bár egy évértékelőnek lenne itt az ideje, most úgyis minden csapból az folyik (s én nagyon bírom a politikusok nem régi nyilatkozatai mellé bevágott év eleji, diametrálisan ellentétes nyilatkozataikat…), ez most nem az. Illetve az, csak másképp.
Olyan évünk volt ugyanis, amely gondolkodásra késztet – remélem, sokakat.
Én ma azon gondolkodtam, vajon milyen lehet egy náci vasútállomás. És egy náci híd. Egy náci erőmű, egy náci iskola, egy náci gázvezeték. Milyen a náci bérház és milyen a náci kórház. Különösképpen pedig, hogy: milyen egy náci gyerekkórház?
Merthogy a sok piszlicsáré és pár fontosabb hír mellett még mindig a legfontosabb: ma ismét rakétákkal lőtték Oroszország felől az ukrán városokat és az infrastruktúrát. Denacifikálásképpen. Azt értem, hogy ha egy bérházat szétlőnek, az már nem fog ártani sem az ukrán, sem az orosz népnek. Bár valószínűleg eddig sem ártott.
De miképpen tudja Putyin azonosítani, melyik trafóállomás náci és mitől náci, azt fel nem foghatom. Mert ugye, ha nincs ráírva, akkor honnan tudnánk. A trafóállomás, az nem megy sehová. Ahogyan egy gyerekkórház sem megy, ha nem kénytelen, mert épp szétlőtték a denacifikáló ruszkik. Ha szétlövik, akkor megy. Kénytelen. A trafóállomás csak az áramot bizgeréli, hogy az jó legyen, és oda folyjék, ahová kell. A trafóállomás nem tesz mást, nem különböztet meg embereket a származásuk alapján. A trafóállomás nem preferálja a fajelméletet, nem totalitárius, nem helyez egymás fölé/alá egy vallást, nemzetet, társadalmi csoportot. Nem is akar egyet sem likvidálni közülük. A trafóállomás csak transzformálja a feszültséget. Tudtommal leginkább csökkenti. Igaz, hogy ez egy jó példa lehetne sok politikus számára, de azon kívül a trafóállomás nem vesz részt a politikában. Ezért aztán valószínűleg denacifikálni sem kell. Ahogyan egy kórházat sem. Mégis rengetegen elhiszik, hogy egy szétlőtt kórház már kevésbé náci, mint egy nem szétlőtt. Mégis rengetegen elhiszik, hogy az infrastruktúra szétlövése jobbá teszi Ukrajnát és a világot.
Hát, ilyen ez az év.
