Minden igaz, még a hazudozás is

Volt egy alkotmánybírójelölt-választás, amelyen – és ez a kormánykoalíció felelőssége – nem választottak meg egyetlen alkotmánybíró-jelöltet sem. Ennek a koalíciónak a tagja a most vesztesnek látszó Híd is.

Minden igaz, még a hazudozás is
Robert Fico

Ne töltsünk most időt annak cincálásával, vállalható-e még vagy sem ez a kormány, hiszen erről már a megalakulásától kezdve erősen megoszlanak a vélemények, s amíg ez a koalíció fennáll, meg is fognak oszlani. Tehát csak mellékvágányra jutnánk. Az igaz, hogy senkit sem választottak meg a honatyák – és az ilyen dolgokért egyébként bármilyen más munkahelyről úgy repülnének, mint… Mint aki nem végzi el a munkáját. Tudjuk, hogy az obstrukció is eszköz, de az eszközhasználat nem feltétlenül munka. Erről egy majom is sokat tudna mesélni. Szóval úgy dolgozni, hogy a parlament ne teljesítse időre a feladatát: gyalázat. Olyankor, amikor ez alkotmányos válságot okozhat: duplán. Menjen az ilyen parlament utcát söpörni - mondja a „pórnép”, amely a munkahelyén sokkal kevesebb pénzért, nem biztos, hogy sokkal kisebb felelősséggel, általában sokkal szorosabb ütemtervek szerint dolgozik. Mert ha nem dolgozik, nem hivatkozhat politikai obstrukcióra, hanem simán repül a pébe. És bár politológiai szempontból ez az utcai logika az almát a körtével hasonlítja össze, azért sok szempontból igaz.

Ahogyan az is igaz, állíthatják Bugár szimpatizánsai, de még azok is, akik nem rokonszenveznek vele, viszont nyitott szemmel járnak: Ficóból nem lett alkotmánybíró. Következésképpen az alkotmánybíróság elnöke sem.

Nem zajlott a dolog elegánsan, de hát az egész kormány nem elegáns, ne is várjunk elegáns megoldásokat. Eredményeket várjunk. A végén.

Ez is igaz, no de mégsem várható el, hogy közben négy évig legyünk vakok és süketek.

Meg az is, hogy ha Fico eltűnne a süllyesztőben (amihez most még túl nagy a párton belüli hatalma, lásd az ominózus választás számadatait), akkor Pellegrini egy valamivel szalonképesebb Smert tudna kiállítani a választásokra. És annak koalíciós potenciálja egyértelműen a Híd felé volna elsősorban nyitott. Amely párt, ha legközelebb nem kerülhet kormánypozícióba - ez nem tudom, igaz-e, de nagyon valószínű -, nem biztos, hogy jó kondícióban élne túl ellenzékben…

Sajnos – az az igazság –, hogy a mostani ellenzék körében a Híd egyre jobban elveszti koalíciós potenciálját. Egyrészt azért, mert nem szállt ki, másrészt azért, mert sok féligazságot vagy a vox populi szerint egyenesen hazugságot próbál igazságként eladni.

Sajnos – az az igazság –, hogy a mostani ellenzék meg szintén sok mindennek az alja, és bizony a mostani botránykormánynak nem alternatívája. (Hiszen pl. az ellenzék segítségével sem sikerült megválasztani senkit bírójelöltnek, pedig az nagyot durrantott volna az SNS és a Smer orra alá. Fel sem ismerték ezt a lehetőséget az ellenzékiek. Tudjuk, bukik a kormány, ha a Híd az ellenzékkel szavaz, de ha az ellenzék szavaz a Híddal, akkor esetleg nem…)

Hogy ez változhat-e még? Hát hogyne. Azt mondja Bugár, és igaza van, hogy meg kell egyezni. Meg Józsi bácsinak is igaza van, amikor kijelenti, hogy szántani kell. Csakhogy nem mindegy, mikor. Mert amely parcellát májusban szántanak fel, abban már június végén nem aratnak búzát. Az időzítés is munka, és bizony ez a munka nem lett elvégezve - ezt látja a „pórnép”: egyeztetek volna meg korábban, az a dolgotok.

A politikában minden változhat akár az ellenkezőjére is, amint azt láthatjuk. De hihetünk-e a szemünknek? Nem. Nem hihetünk.

Ez nem hit kérdése, hanem folyamatos ellenőrzésé.

Például erre is való egy fasza kis alkotmánybíróság. Nna! És nem onnan, hanem innen nézve az az igazság, hogy egy alkotmánybíróság most valahogy sem a koalíciós többségnek, sem az ellenzéknek nem hiányzik!