1
Illusztráció -TASR
Megosztás
Minden szarra van pénz (nincs, mert államadósságra megy, de mégis van...) ebben az országban, csak megoldásokra nincs. Milyen megoldások? Írhatnánk szinte bármit, mert itt bármire nézel, el van cseszve, tehát mindent meg kéne oldani. És szinte bármi segítené a lakosságot és a vállalkozókat (értsd munkaadókat) túlélni ezt a krízist. Az üzemanyagok jövedéki adójának időszakos csökkentésétől, az áfa-csökkentéseken át a béremelésen, bónuszokon keresztül a járulékhaladékokig vagy az ingyenes utazásig, parkolásig, macskatápig, ájulásig, 4 deci helyett ismét félliteres korsóig bármi. Még akkor is, ha hülyeség, vagy ha csak ideiglenes, netán ez is államadósság-növelő tényező lenne. Persze nem minden esetben lenne az, olykor azonban már az se lenne nagyobb baj, mint a mostani állapot.
Persze, leginkább olyasmire lenne szükség, ami valamely nagy bajt rendszerszerűen elhárít, megold. Ilyen lehetne – kell legyen!!! – az egészségügy gatyába rázása. Mert ott tartunk, hogy pl. Pozsonyban állítólag minden második orvos felmondana, több helyen már most akár egy-egy orvos felmondásával orvosi tímek, kórházi osztályok omlanak össze, zárnak be. Márpedig az orvosok, a nővérek és a további egészségügyi alkalmazottak komolyan gondolják a felmondásaikat – eközben a tárca nem gondolja egészen komolyan az ellátó rendszerben tervezett változtatásait (melyek főleg bezárások, lásd pl. a gyermekkészültségeket). Ígérget, de hónapokkal a saját határideje lejárta után sem tudja, egyáltalán kikkel kéne tárgyalnia – nem is hívtak meg a héten több partnert, nem is lett a „tárgyalásnak” semmilyen eredménye. Meg értelme se nagyon…
Márpedig ebbe a dologba pénzt kell tenni, bárhonnan, a föld alól is. És logikát, rendszert. Ha beledöglünk is, mert különben valóban könnyen meghalhatunk… Egy komplett egészségügyet nem szabad hagyni összeomolni. Mondjuk, az ambuláns szektort lehet (ám nem kéne), egyes szolgáltatásokat lehet (azokat sem kéne), de egy komplett rendszert biztosan nem. Márpedig most valóban ott tartunk, hogy összezuhan minden. S ha hiszünk az orvosoknak és nővéreknek, akkor nem fokozatosan, hanem nagyon gyorsan, szinte egyszerre.
Mert a dolgozóknak nem csak tele a hócipője, elértek a munkabírás határaira, hanem most konkrétan a nagy többségüknek van menekülő útvonala. Lehetősége elpucolni külföldre jobb körülmények közé, magasabb bérért. Most tényleg simán kiürülhetnek a kórházi HR-esek polcai… És akkor, majd ha ki kell venni a vak és süket miniszter vakbelét, nem lesz, aki bevigye a kórházba, aki diagnosztizálja, aki felvegye, aki leborotválja az alhasát, aki elaltassa, megműtse, felébressze, megpisiltesse és kiéheztetve három nap múlva haza zavarja…
Vannak ugyanis szakmák, amelyek nélkül nem képes létezni egy társadalom. Akármilyen pénzügyminiszter nélkül elhúzza egy ideig, még akármilyenebb főügyész nélkül is, de orvosok nélkül nem. Így aztán bármibe kerül, ide orvosok kellenek. Ha nem a mieink, mert elüldözzük őket, akkor románok (nem jönnek), ukránok (már ők is kevesebben), albánok, afrikaiak, közel-keletiek, kínaiak, mindegy (részükről sem evidens a tülekedés). De azokat is meg kell ám fizetni, ha nem ma, akkor holnap, mert őket Csehországban, Lengyelországban, Németországban és Ausztriában is várják, Svédországban is fogadják és kb. mindenütt több pénzt és kevesebb melót adnak nekik, mint itt. És a rozsdás bicsakot, a fertőtlenítő törkölyt, az altató kalapácsot és a villanykörtét sem otthonról kell bevinnie a dokinak az éjjeli műszakba, ha műteni akar.
Szóval vagy megoldja az egészségügyet a kormány, vagy pedig valamilyen lázadásnak teszi ki magát és az országot. Hiszen ebből nem csupán az egészségügynek van elege, de már a pácienseknek is. Nagyon!