Minimál

Nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy az ember kiszámolja, Szlovákiában minimálbérből élni hosszú távon lehetetlen. Családok szakadnak szét, aki teheti, elhúz a nagyobb minimálbérrel rendelkező éghajlatra. Fejlettebb városainkban a lakhatás költsége nagy léptekkel közelíti a nyugatit, a szolgáltatásoké szintén. Egyes használati termékek árai régen utolérték vagy meg is előzték a „kapitalista” szintet, az élelmiszer pedig, ha jól választasz boltot, bizony olcsóbb is tud lenni.

Minimál
Fotó: illusztrációs felvétel

A minimálbér emelése teljesen legitim, ha a társadalmi igazságot keressük.

Ahhoz sem kell közgazdásznak lenni, hogy lássuk, ha egy vállalkozás eleget termel, hogy emeljen, akkor emel, mert a konkurencia elviszi az épkézláb embereket. Sofőrt pölö már lasszóval sem tudsz fogni, korrekt mesterembert sem igazán. 

De ha nem termel eleget ahhoz, hogy emeljen, akkor nem fog. Mert ahol nincs, ott az isten se vesz. Így – törvény ide vagy oda – nem lesznek emelések. (És itt, ebben a zárójelben van elásva a kutya: az egész minimálbéresdi csak választási licit.) A maszek, ha nincs neki / nem akar többet adni, vagy elbocsájt, vagy ugyanannyi munkát csökkentett óraszámban, értsd: a régi béredért fogsz elvégezni. Vagy automatizál, mert van az a szint, ahol már a gép olcsóbb, mint a rabszolga. Vagy kiviszi a gyártást Bulgáriába, Görögországba, Vietnamba, Indonéziába, Kínába. 

Megteszi, mert ugye, a maszek, az bizony osztályellenség, népnyúzó bűnöző, aki sokak szerint köteles lenne mindenét feláldozni a népjólét oltárán, ha egy magát balosnak valló, posztkomcsi populista kormány aszongya neki. Ébresztő! 

Legyek még demagógabb? Akinek nem tetszik, hogy a maszek munkaadója miként fizeti, legyen szíves felmondani és gondoskodni magáról. Kiváltani az ipart, ötletelni, kockára tenni a családi vagyonkát, a vállalkozás első 20 évében nem aludni, napi 14 órát melózni és nyelni, ahogy a törvény által védett alkalmazott szidja az anyját. Ugye? Van másik oldala is ennek a dolognak és minden demagógia mellett ebben is van igazság, még társadalmi is.

Középút?

Arra van a törvényhozó, hogy azt biztosítsa a törvényekkel: mindenki megszívja kicsit, de egy egyensúlyi állapotban jól is jár. Na, ez az, ami nem működik már választások előtt fél évvel sem… mifelénk.

Természetesen szükséges a társadalmi szolidaritás. De ezt a minimálbér emelése nem hozza el. Mármint önmagában. Mert ahol – lásd a mostanában már összegekkel megjelenő álláshirdetéseket – egy-egy helyi üzletvezetőnek 1715 euró vastagat kínálnak a szidott multik (ami Ausztriához képest nem sok), ott a helyi állami szektor előbb-utóbb kiürül. Mert az állami szektor bértábláiban ez az összeg sokak számára egy élet munkájával és felsőfokú végzettséggel is elérhetetlen. Mérnökök dolgoznak állami, önkormányzati hivatalokban vagy hivataloknak (nem állandó / részmunkaidős alkalmazottként) fele annyiért. Nem külföldön, itthon. A komplett oktatásügy (tízezrek) nagyon sokkal ez alatt az összeg alatt van felsőfokú végzettséggel és további speciális képzésekkel stb. Óriási felelősséggel. Önkormányzatok nem képesek lassan szakembert találni az állami bértábla alapján, mert középiskolát követelő minőségellenőrként, gépkezelőként, elektrotechnikusként, termékspecialistaként, építésvezető-helyettesként többet kereshetsz. Felsőfokú végzettséggel projektmenedzserként, rendszergazdaként, személyzeti vagy pénzügyi osztályvezetőként, építésvezetőként stb. pedig többszörösét az állami bértábla által garantáltnak. Nem a kisujjamból szopom, ezek mind közép-szlovákiai (nem a jól menő pozsonyi) hirdetők állásajánlataiból valók. És ezeknek nagyrészt az önkormányzatok hivatalnokai képzettségüket tekintve az egyes szakosztályokon szépen meg is felelnek. 

Tehát az állam – ha minimálbért emelne, és tegye, mert kell –, akkor legyen oly kedves, gondoljon a saját alkalmazottaira is. Mert sem az állami cégek és hivatalok, sem az államnak ilyen tekintetben eléggé kiszolgáltatott önkormányzatiak nem lesznek képesek egy idő után konkurálni a magánszférával. A kiéheztetett oktatásról nem is beszélve. Ráadásul, ha egyes kezdőbérek elérik, esetleg nagyon megközelítik a sok éve dolgozókét, akkor utóbbi alkalmazottak demotiváltságát nehéz lesz egyensúlyozni. 

(Zárójeles javaslat: amennyiben a minimálbér az előző év átlagbérének 60 százaléka legyen /ez Fico elképzelése/, akkor a pedagógusok vagy állami hivatalnokok bérét is kössük valamihez. És miért ne a minimálbérhez? Pl. egy atesztáció nélküli, 5 év gyakorlattal rendelkező pedagógus tarifája legyen a minimálbér 4-szerese. Ígérték anno, évekkel ezelőtt az átlagbér 1,2-szeresét, na, még az sem sikerült. Pedig azt is csak ugyanúgy jóvá kellene hagyni egy gomb lenyomásával… /Ma 40 év munka után jár maximum 1329,5 vastag egy tanítónak, amennyiben a legmagasabb szintre atesztálta magát. Vagyis egy alapfokú végzettséggel sem rendelkező, akár írástudatlan segédmunkás kezdőbérének uszkve kétszeresét kaphatja nem olcsó tanulással teli karrierje csúcsán. És akkor ma a szlovák állami szférában már nem a tanítók sorsa a legsanyarúbb./ Szóval képletek jönnek, politikusok mennek…)

Konklúzió: Ne csak az országot de facto eltartó maszekok „kárára” emelje a béreket a szociálisan állítólag érzékeny és rohadtul igazságos politikus, hanem az állam és az önkormányzat is kezdje (kezdhesse) a minimálbérekhez és / vagy a reális fizetésekhez igazítani a bértáblákat. 

Különben lassan (2-4 évre saccolom a most jóváhagyott szabályozás esetében) a saját alkalmazottai is csak minimálbért fognak kapni. 

És az állam, a bértáblákat jóváhagyó politikusok felelőssége, hogy itthon-e vagy külföldön fogják ezt a minimált megkeresni az alkalmas szakemberek. Utóbbi esetében le lehet húzni a rolót… akár szociális az a roló, akár nem.