Mint egy lestrapált szájmaszkkal, úgy bánnak Matovičék a saját csúcsprioritásukkal
A februári választások után megalakult parlamentre a megbízatási időszakának egyik legfontosabb tennivalója vár: meg kell választania az ország új főügyészét. De alkotmányos többség ide vagy oda, az Igor Matovič vezette kormánykoalíció nem volt képes az előre meghatározott időpontra kiválasztani a négy párt közös jelöltjét. Decemberre halasztották hát a kérdést, ki legyen a törvényesség legfőbb őre, aki megpróbálhatja helyreállítani az elmúlt másfél évtized alatt jócskán megtépázott imázsú állami szerv becsületét. Nem lesz könnyű feladat, bár időközben már megkezdődött egy - a kormányváltástól nem teljesen független - tisztulási folyamat.
December elsejére, azaz keddre tette át a törvényhozás a főügyészjelölt megválasztását, pedig az eredeti tervek szerint a kormány számára rendkívül fontos kérdés rendezését november utolsó szerdájára lőtték be. Csakhogy a kényelmes többséggel rendelkező koalíció nem vette a fáradtságot, hogy elvégezze a házi feladatát és időben megegyezzen egy közös főügyészjelöltben, a tisztségért bejelentkezett hét személy közül.
Így most újra megkérdőjeleződött a kormánypártok ütőképessége, de legalább nyertek még pár napot, hogy rendezzék soraikat, és cáfolják Matovič minapi kirohanását. A miniszterelnök ugyanis már arról spekulált, hogy a fülébe jutott, a pozícióra pályázó jelöltek parlamenti meghallgatása előtt az egyik - meg nem nevezett - kormánypárt titokban megállapodott az ellenzékkel - "a maffiával" - ami ennek a kormánynak a végét jelentheti. Igaz, a kormányfő másnap már bocsánatot is kért, érezhette, hogy túlspilázta a dolgot, de ez is csak azt támasztja alá, hogy egyáltalán nem babra megy a játék: új vezetővel a főügyészség élén inkább a Robert Fico nevével fémjelzett korszak lezárására nyílik lehetőség. És ennek kapcsán szinte jó hírnek számít, hogy Ficóéknak a hét közül egyik főügyészjelölt sem szimpatikus...
Ez már csak azért is kedvező adat, mert azt már tudjuk, mit jelent, ha a Smer számára éppenséggel rokonszenves jelölt tölti be azt a rendkívül fontos pozíciót.
Elég, ha Dobroslav Trnkára gondolunk, akiről az elmúlt időszakban kiderült, képes volt éveken keresztül Marian Kočner pincsikutyusaként viselkedni.
Nem sokkal a 2010-es parlamenti választások után a - jóformán csak 15 hónapra ellenzékbe kényszerült - Smer minden követ megmozgatott, hogy a 2004-től a főügyészség élén álló Trnka meghosszabbíthassa megbízatási idejét. Ficóék olyan sikeresen nyomultak, hogy majdnem - egy szavazat híján - kiharcolták Kočner plüssmackójának újraválasztását.
Így aztán Trnka - meg a megválasztását a főügyészségen pezsgővel váró Kočner - hoppon maradt, és fél évvel később az Iveta Radičová vezette kormánytöbbség végül nagy nehezen rábólintott a tisztségért most is induló Jozef Čentéšre. De hiába: a Radičováékkal nem éppen szimpatizáló, - ám Ficóval egy követ fújó - Ivan Gašparovič államfő nem volt hajlandó kinevezni a törvényesen megválasztott főügyészt, ami miatt 2014-ben az Alkotmánybíróság 60 ezer euró kártérítést határozott meg a ki nem nevezett Čentéš számára.
De kanyarodjunk vissza Dobroslav Trnka személyéhez. Ha a főügyészség társadalmi megítéléséről beszélünk, megkerülhetetlen ez a figura, akivel kapcsolatban az egyik ámulatból a másikba eshettünk, annyi disznóság derült ki róla az elmúlt két évben. Egyrészt világossá vált, hogy
az exfőügyész fekete öves trógerként jó ötletnek tartotta, hogy Kočner egy rejtett kamerát szereljen fel az irodájában, hátha majd olyan vendég érkezik a főügyészségre, akit később meg lehet zsarolni. Ezért is válhatott később ismertté a Ján Počiatekkel a munkahelyén folytatott alpári beszélgetése, amit még 2009-ben rögzíthettek, és amelyiken a smeres pénzügyminiszter elismerően hötyög Ján Slotáról, aki még Robert Ficót is képes volt átejteni. És hát felejthetetlen az exfőügyész übercsicska jelenete 2014-ből, amikor Kočner őt taknyosként leteremti, mert Trnka - állítólag az albári polgármesterrel együttműködve - az úgynevezett Gorilla-hanganyaggal megzsarolta a maffialistás nagyvállalkozó partnerét, az ország egyik leggazdagabb üzletemberét, a pentás Jaroslav Haščákot.
Ezen a 2005-ben született, és egy hegyomlás méretű testőrről elnevezett hangfelvételen az hallható, ahogy a befektetési társaság góréja politikusokkal és hivatalnokokkal egyeztetett kenőpénzekről, és ezt az anyagot Kočner egyszer már eladta Haščáknak egy csinos összegért. Egy másolat azonban Dobroslav Trnka ügyészségi széfjében maradt, aki meg akcióba lendült. Ezzel összefüggésben felmerül, ha ilyen kvalitású alak vezette hét esztendőn keresztül,- egészen 2011-ig - a főügyészséget, nem csoda, hogy később a beosztottak közül többen is a hűvösre kerültek.
Pedig elvileg a főügyész az igazság érvényre jutásának legfőbb képviselője, akinek nagy hatalma van, mert a büntetőeljárások során beleszólhat a nyomozások menetébe: a rendőrök tevékenységét felügyei, döntéseiket megsemmisítheti, sőt, el is vehet tőlük ügyeket. A szlovákiai ügyészségek hierarchikus elv szerint működnek, így a legfőbb ügyésznek lehetősége van minden büntetőeljárást ellenőrizni és irányítani, továbbá minden ügyész számára kötelező iránymutatásokat ad ki. A jogköreit jól példázza az, hogy nagyfőnökként Trnka 2004-ben az illetékes ügyészek heves tiltakozása ellenére szélnek ereszthette a rácsok mögül a csalással vádolt - szintén nem kis pályás kavarógépet - Jozef Majskýt, aki most Csehországban kuksol.
De tud sokatmondóan ölbe tett kézzel is ülni egy ügyészségi vezető, ahogy az tette a Különleges Ügyészi Hivatalt irányító Dušan Kováčik, aki hivatali ideje alatt 61 ügyben járt el, de egyetlen alkalommal sem született vádemelési javaslat. Persze október második felében nem emiatt vette őrizetbe a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség Mr 61/zérót, hanem azért, mert bűnszervezetben való részvétellel gyanúsítják, hiszen egy olyan maffiacsoport ügyét tolhatta meg, amelyiknek a vezetője a dunaszerdahelyi Sátor Lajoséknál is megrendelt egy gyilkosságot.
A hét éves mandátumától a nyáron búcsúzó Jaromír Čižnár Trnkánál lényegesen normálisabbnak tűnt, de ő sem volt egy nagy szám. Megbízatása alatt a Legfőbb Ügyészség az elvárhatónál kevesebbet tett az igazságszolgáltatásért a korrupció, a szervezett bűnözés és a súlyos gazdasági bűncselekmények elleni küzdelemben,
nem vizsgálta következetesen azokat az ügyeket, ahol ügyészek keveredtek gyanúba, gondoljunk csak a Kočner-arcú Dobroš esetére.
Most azonban komoly változásra adódik lehetőség. Az új kormány egyik jelszavává tette az antikorrupciós hadviselést, és pár hónapja Szlovákiában elindult egy megtisztulási folyamat az igazságszolgáltatás terén, aminek leglátványosabb jele, hogy sorban dőlnek ki a Smer-közeli exfejesek. Közben meg transzparens módon bejelentkezett a főügyészi posztra hét személy, akik kvalitásait maga a kormányfő is elismeri. A főügyészválasztáson indul Jozef Čentéš, a Főügyészség ügyésze, Ján Hrivnák, Tomáš Honz, Ján Šanta és Maroš Žilinka, a Speciális Ügyészi Hivatal ügyészei, Rastislav Remeta, a besztercebányai kerületi ügyészség ügyésze és Juraj Kliment, a Legfelsőbb Bíróság bírója.
A miniszterelnök pár napja azt találta mondani, hogy hét kiváló jelölt közül válogathat a kormánya. Ehhez jön az, hogy a négypárti koalíció még mindig 95 szavazattal rendelkezik a 150 tagú parlamentben. Ha ilyen körülmények mellett is gond adódna a közös jelölt megnevezésével/megválasztásával, akkor el kell azon gondolkodni, mi a létjogosultsága a Matovič-kabinet működésének. Amelyik a márciusi megalakulásától fogva azt szajkózza, alig van fontosabb feladat egy rátermett és felkészült főügyész megválasztásánál.
(sárp)
