Megosztás
A több részt megélt franchise-ok közül minden kétséget kizáróan a Tom Curise-fémjelezte Mission: Impossible mondható az egyik legsikeresebbnek, hiszen amellett, hogy éveken keresztül nem veszített rajongóbázisából – sőt, tovább bővítette azt –, minőségben is képes volt hű maradni önmagához, ami manapság nagy szó. Most újabb remek darabbal bővült a széria, megnéztük a Mission: Impossible – Leszámolás, 1. rész című filmet.
Manapság nem könnyű a filmiparban a franchise-ok sorsát egyengetni, hiszen ahhoz, hogy továbbra is maguk mellett tudhassák a nézők figyelmét és bizalmát, fenn kell tartaniuk a minőséget. Erre mondjuk tökéletes ellenpélda a Halálos Iramban-széria, amely az idő előrehaladtával egyre elszálltabb és bugyutább, mégis szépen tejel a pénztáraknál. A Mission: Impossible viszont azon kevés franchise egyike, amely képes minőségi tartalommal szolgálni.
Újabb piszkos munkával bízzák meg Ethan Huntot, aki munkája során már sok mindennel találkozott, most viszont olyan ellenféllel kell szembenéznie, aki nem ember: elszabadult egy hírszerzési mesterséges intelligencia, amire természetesen a fél világ rátenné a mancsát. Főhősünknek ráadásul egy régi ellenséggel is szembe kell néznie, akinek bevonásával már nemcsak a szokásos világmegmentős megbízatásról van szó, hanem az egész személyes jelleget is kap.
Tom Cruise és Christopher McQuarrie a 2012-es Jack Reacherben dolgozott együtt először, és ez volt az a film, ami megalapozta a színész és a rendező közös jövőjét. McQuarrie ugyanis a Titkos Nemzet után az Utóhatás rendezői székét is elfoglalhatta, a stúdió pedig látta, jó kezekben van a széria, így nem volt kérdés, hogy az Ethan Hunt utolsó akciózásaként beharangozott Leszámolás is az ő kezébe kerül. És az eredmény? Kifejezetten jó!
Noha maga a cselekmény pofonegyszerű, hiszen a háromórás játékidő csupán egy rejtélyes kulcs megszerzése körül forog, mégis olyan feszített tempóban haladunk előre, hogy pillanatnyi időnk sincs az elkalandozásra. Egyes szekvenciákat ugyan feleslegesen túlbonyolítottak, mégis több van az olyanból, amely ezeket ellensúlyozni képes, sőt, át is billenti a mérleg nyelvét a másik irányba. Már maga a „kvázi“ film eleji repülőteres jelenet tele van kreatív megoldásokkal, a római autós üldözés viszont mindent visz. Amellett, hogy egy rendkívül ötletes elemekkel teletűzdelt, klasszikus macska-egér fogócskát láthatunk, olyanfajta humorral egészül ki, amely mellőz bármiféle bugyutaságot, és csupán annyira vesz el a film komolyságából, a cselekmény tétjéből, hogy az még kellemesen belefér.
De az első rész előtt tisztelgő vonatos finálé is emlékezetesre sikeredett. Itt érdemes megjegyezni, hogy minden, amit látunk, színtiszta valóság. Tehát maga a híd felrobbantása és a vonat szakadékba vezetése sem zöld háttér előtt történt, ahogy a számos kaszkadőrmutatványban is a főhőst és valamelyik színésztársát láthatjuk. Tom Cruise híres arról, hogy a leghajmeresztőbb jelenetekben sem engedi, hogy kaszkadőrök helyettesítsék őt, így kapaszkodott már fel felszálló repülőre, vagy egy felhőkarcolót is megmászott kívülről. Most sem hazudtolta meg önmagát: a Leszámolásban egy motorkerékpárral leugrat egy szakadékba, majd ejtőernyőt nyit. Mint kiderült, ezt a jelenetet már a forgatás első napján felvették, ugyanis tisztában akartak vele lenni, hogy ha a színésznek a mutatvány közben esetlegesen valami baja esik, akkor még időben leállíthatják a munkálatokat. Ezzel akarták elejét venni az olyan váratlan eseményeknek, mint amikor az előző rész felvételén, miközben egyik házról ugrott át egy másikra, megsérült Tom Cruise bokája, ami miatt csúszások hátráltatták a forgatást, ez pedig jelentős anyagi károkkal járt.
Ugyan Ethan Hunt akciózásai is a lehetetlenség határait feszegetik, a CGI minimalizálása és a páratlanul jól koreografált akciójelentek olyan minőségi összhangot teremtenek, amely a Mission: Impossible-filmeket jó értelemben megkülönbözteti az olyanoktól, mint például a már említett Halálos iramban-franchise.
Tom Cruise már a 61. életévét tapossa, de ez szinte egyáltalán nem látszik rajta. A színész éveket tagadhatna le, és tisztában volt ezzel a rendező is, aki azonnal elvetette azt a manapság oly népszerű ötletet, hogy digitális „ráncfelvarrást“ végezzenek a főszereplőn. Minek megfiatalítani azt, aki egyébként is fiatalos? Ezúttal is hibátlan színészi munkát láthatunk tőle, és ugyan a szerepéhez mérten egyes jelenetekben már kissé esetlennek tűnik, de nagyon jól áll neki. Hű társai, Simon Pegg és Ving Rhames is hozták a kötelezőt, mindketten megkapták a maguk nagy dobását a filmben, de Henry Czernyt is jó volt viszontlátni.
A színésznők is nagyot alkottak: Rebecca Ferguson csodálatos volt, Vanessa Kirby végre több időt kapott a kiteljesedésre, Pom Klementieff viszont kevesebbet, de karaktere így is emlékezetes marad. Nem kérdéses, hogy a film legüdébb pontja Hayley Atwellhez köthető. Az angol színésznő lehengerlő természetességgel alakítja a tolvajt, aki talpraesettségéből kiindulva még a leghúzósabb szituációkban is képes bajba sodorni Ethant, hogy mentse a saját bőrét, de adódnak olyan pillanatok is, amikor alig tudja leplezni sebezhetőségét.
A Mission: Impossible – Leszámolás, 1. rész nemcsak a nyár, hanem az év egyik legnagyobb durranása is. Aki a számos bugyuta akciózás és CGI-áradat után egy kis minőségi kalandra és eszeveszett iramra vágyik, annak nem érdemes lemaradnia róla.
(tt)
