Mit hoz a Jézuska? - Csallóközi lenyomatok LXIII.

2019. december 24. - 16:00 | Régió

Csallóközi lenyomatok LXIII.

Mit hoz a Jézuska? - Csallóközi lenyomatok LXIII.
Csallóközi lenyomatok

„Közeleg a karácsony s kicsinyeink lázas izgalommal várják, mit hoz a Jézuska? Az óvódában is ezzel a kérdéssel ostromolnak a gyerekek: Óvónéni, kapok cipőt, kapok ruhát? Ugye, jó voltam, hoz nekem a Jézuska... S én bizonytalanul felelem: Igen, hoz, mert jó voltál, kicsikém. S ilyenkor elszorul a szívem, s felmerül bennem az a kérdés is, miből? Soha, soha sem éreztem ennyire a szegénység sulyát, mint ilyenkor. Oh, ha nekem módomban állna változtatni a helyzeten! Nem volnának könnyes szemek, nem volnának mezítelen gyermekek! Gyűjtésünkkor az óvodai dada némely helyről pénz helyett azt a választ kapta, hogy az óvoda nem kötelező, akinek nincs ruhája, cipője, maradjon otthon...” – írja özv. Aubermann Miklósné dunaszerdahelyi óvónő 1925-ben a Csallóközi Hírlapban.

Ugyancsak Dunaszerdahelyen a római katolikus jótékony nőegylet „karácsonyfa-ünnepélyt rendezett szép műsorral” az Einbeck-mozgó helyiségében. A gyerekek között ajándékot osztottak ki a szervezők.

Patassy Albert, Dunaszerdahely község bírója az alábbi felhívással fordult „a tehetősebb, s jobbmódú polgárokhoz”:

„...a karácsonyi ünnepekre községünk elszegényedett, elaggott, betegségben szenvedő s magukkal tehetetlen lakosai részére természetben, úgymint élelem, tűzifa, ruhanemű és pézbeli adományokat elfogadok. Gyűjtést nem rendezünk s pedig azért, miután több részre gyűjtenek, nem akarnénk községünk polgárságát túl nagy zaklatásnak kitenni. Mindazok, akik a szegények iránt éreznek, kiknek a szivékben az irgalmasság testi cselekedetének egy szikrája él, el nem fogja mulasztani, hogy ezeknek az elhagyottaknak azt a karácsony estét, amikor mindenkinek örömünnepnek kell hogy legyen, annak a nélkülözések enyhítésére hozzá ne járuljon, azzal a tudattal, hogy a nincstelenség híján ezen az estén, akik zokogva sírnak, hogy milliónyi könnyeikből letöröljünk egy párat”.

A mátyusföldi Tallós községben ugyanakkor rendkívüli szerencsétlenség árnyékolta be advent fényeit. 1925. december 11-én este 10 óra tájban a helyi kastély épületeiben hirtelen kialudtak a villanyok. A kastély ura és úrnője, Cereseto Virgilio és felesége, gróf Esterházy Mária azonnal a pincébe siettek, hogy az eset okát tudakolják. A villanyvilágítást szolgáltató dinamó ugyanis ott volt felállítva. Paulik Sándor gépkocsivezető közben a Diesel-motorba, mely a dinamót hajtotta, oxigént öntött, „azt hivén, hogy ezzel segít a dolgon”. Abban a pillanatban hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, melynek következtében Paulik Sándor és Varga József sofőrök azonnal szörnyet haltak, Rock Sándor autószerelő mindkét lábát szétroncsolta a detonáció, Cereseto Virgilio jobb szemét vesztette, Esterházy grófnő pedig súlyos sérülést szenvedett a bal lábán. A robbanástól az egész pince lángba borult, melyet a tallósi tűzoltóság fojtott el. Cereseto Virgilio és neje Bécsben ápoltatták magukat. „Az uradalom biztosította a tragikus módon elhunytak hozzátartozóit, hogy gondoskodni fognak eltartásukról.” Vajon tudnak-e a mai tallósiak ezekről a múlt századbeli szörnyű eseményekről?

Lelkes Vince