1
nagymegy
Megosztás
Komárom vármegye fogolytáborairól, hadifoglyairól és internáltjairól tett szolgálati jelentést 1916-ban a közgyűlésnek a területi egység regnáló alispánja.
Az előterjesztésben a Komáromi Ujság 1916. évi 21. száma tallózott. (A köztisztségviselő névét sajnos nem közli a lap.)
A Csallóközi járásban hadifogolytábor Nagymegyeren volt. Tizenöt ezer főre rendezték be, s akkor a Magyar-Osztrák Monarchia „legpéldásabban kiépített” fogolytáborának számított. A hadifoglyok létszáma benne állandóan változott, 2015-ben például 6–8000 fő körül váltakozott A többieket gazdasági és ipari munkára több különítménybe sorozva a hatóságok a táborból kiadták. A fogolytáborban több foglalkoztató helyet alakítottak ki, így szabó- és építészműhelyeket, amelyekben a bentlakók szükségletei készíttettek el. Érdekességnek számít, hogy Nagymegyer település gyalogjáróit (értsd: utcai járdák), valamint a községből a vasútra vezető gyalogjárónak cementburkolattal való kiépítését is a katonák végezték el.
A Gesztesi járásban nem létesítettek fogolytábort. Internáltak ugyan voltak – „részben szerb, részben orosz alattvalók” –, kik ugyanúgy mint a csallóközben ipari és mezőgazdasági munkát végeztek, legfőképpen Bábolnán (104 személy), Vasdinnyén (34). A foglyok többsége 1915-ben – belügyminiszteri intézkedés folytán – Vácra, Ceglédre, Szombathelyre, Kassára és Kecskemétre lett internálva.
A Tatai járásban sem hoztak létre hadifogolytábort. Az Udvardiban, jelesen Ógyallán lókórház épült 600 lóra.
A foglyokat gazdasági munkára adták ki megszabott rendelkezések betartása és katonai őrök felügyelete mellett. Például jelentékeny segítséget nyújtottak a cséplés időtartama alatt. A jelentés betűje szerint a foglyok meg vannak békülve sorsukkal, s „nem ritka részükről azon kijelentés, miszerint a békekötés után is állandóan nálunk szeretnének letelepedni”. Az ellenőrzést felettük a járási főszolgabírók gyakorolták, azonkívül a csendőrőrsök. Szökések több ízben is előfordultak, a szökevényeket azonban kézrekerítették és a legközelebbi katonai parancsnokságnak adták át.
1916 májusában Budapesten keresztül a Csallóközbe érkeztek a svéd vöröskeresztesek hadifoglyokat gyámolító bizottságának tagjai. E. W. Lindewald igazgató és T. I. Arne dr. küldött. Megbízatásuk az volt, hogy a kenyérmezői, a dunaszerdahelyi, a nagymegyeri és somorjai fogolytáborokba Oroszországból küldött szeretetadományok kiosztásánál jelen legyenek.
A téma iránt érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlom: Horváth Lajos-Nagy Attila-Varga László: Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben (1914–18) című könyvét, amely a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet műhelyében készült 2015-ben.
Lelkes Vince