„Mondom néktek, pogánylelkű rosszak...“

2021. május 4. - 19:19 | Kultúra

Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.

„Mondom néktek, pogánylelkű rosszak...“
Komárom – 1. Dunaparti részlet. 2. Kikötő. 3. Ferencz József rakodópart. 4. Tutajkikötő.(Fotó: mek-oszk.hu)

(CXIV. rész)

Az alább ismertetett vezércikk egyértelműen az országos hivatalos körök véleményét tükrözi, mi több az akkori hatalom eszméit „képviseli“. Megjelent a Komáromi Ujság 1915. évi 23-ik számában, azaz bő tíz hónappal a világháború kitörése után, és sok mindent elárul a hátországban történttekről. Azóta tudjuk, az írásban tárgyalt és hirdetett „új evangélium“ ügye hogyan indult oszlásnak és enyészett el, az óhajtott „nagy lelki átalakulás“ meg egyszer s mindenkorra elmaradt. Az embereken egyre inkább a mindennapi realitásokkal való szembesülés józanító kényszere mutatkozott. A következő cikkben – annak avítt nyelvezete ellenére – a Monarchia háborús propaganda „ízeibe“ kóstolhat bele az Olvasó, miközben érzékelheti a tálalt étkek kiütköző fűszerezettségét is.

„Recsegnek a pillérek, amelyeken a vénhedt Európa politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedései hosszú idők óta lomhán nyugodtak. A tákolmányt a háború vihara (...) darabokra tépdesi, hogy minden avas eszmét eltávolítson a jövő kiépítésének útjából. Meg fog változni a vezetés iránya, új evangéliumot kap az emberiség, amely bizonyára szentebbnek fogja hirdetni az erkölcsöt, a tisztességet, a felebaráti szeretetet, az igazságot, mint ahogyan ezt a nagy földindulás gonosz fölidézői vallják.

Ez a nagy lelki átalakulás a legértékesebb, a legtöbb boldogságot igérő eredménye lesz a nagy világégésnek, és bizony, mondom néktek, még ma is pogánylelkű rosszak, kik most hiénáskodtok, uzsorával szívjátok a pauperizmus polypkarjai között fuldokló embertársaitok szikkadt vérét, kik kufárkapzsisággal loholtok és sakálüvöltéssel rohantok a hajszoltak után, mondom néktek, ti rágódó férgei az emberiség fájának, hogy lészen a ti bűnhődéstek, amiként súlyos bűn a ti gonoszságtok.

Az üszkös romok helyén örökzöld sátrak várják enyhetadó kellemességgel a nagy viaskodásban eltikkadt igazembereket, akik vérrel, áldozatos szívvel, hazafias és emberséges érzéssel védelmezték a szent oltárt, de akiknek lelkéről a gonoszság, az önösség mérges rozsdáját ez a nagy égés sem olvasztotta le – azoknak meaculpás jajongását a visszhangtalan kietlenség fogja elnyelni.“

*

A komáromi Szent Erzsébet Egylet hetenként uzsonnával vendégeli meg a sebesült katonákat. Horváth József sütőmester 26 darab kenyeret adományozott, Komáromy Sándorné pedig 10 koronával járult hozzá a költségek térítéséhez.

*

Közlemény: „Komárom város területén a napokban a következő tárgyakat találták: fekete színű női napernyőt, egy zsák őrölt sót, 3 drb. kis kulcsot egy karikával, egy rossz nikkel óratokot. A jogos tulajdonos a talált tárgyat átveheti a rendőrségen!”

Lelkes Vince