1
mortal-kombat-movie-poster-720x448-1
Megosztás
Bár voltak lelkes próbálkozások, eddig nem sok maradandót alkottak a videójáték-adaptációk. A megváltást a Mortal Kombat reboottól vártuk, de sajnos be kell látnunk, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Az 1992-ben indult verekedős játékszéria három évvel később kapta meg első filmjét, ami bár igyekezett a lehető legtöbbet kiragadni a játékból, így mai szemmel visszanézve viszont csak egy megmosolyogtató B-kategóriásnak nevezhető. Az 1997-ben megjelent második részről pedig kár is szót ejteni. Az azóta eltelt időben technológiai téren rengeteget fejlődött a filmipar, így minden adott volt egy új Mortal Kombat-filmhez.
Az MK-rajongók számára talán nem ismeretlen a sztori: közeledik a következő Mortal Kombat, amiből ha egy világ megnyer tízet, büntetlenül leigázhat egy másikat. A Külvilág (Outworld) gonosz alakjai már kilencet sikeresen maguk mögött tudhatnak, most pedig a mindent eldöntő tizedikre készülnek. Csakhogy egy jóslat szerint ezúttal a Föld fog győzedelmeskedni, ezért Shang Tsung és külvilági csatlósai gonosz cselhez folyamodnak: még a torna megkezdése előtt megpróbálnak végezni a Föld bajnokaival. Viszont a Föld védelmezője, Raiden sem ül tétlenül a babérjain, összegyűjti maga köré kiválasztott harcosait, hogy felkészítse őket a gonosz elleni harcra.
Kezdjük a legelején: adott egy népszerű franchise, tele érdekes karakterekkel és történeti szálakkal, ami hosszú ideje saját produkcióért ordít, a már említett technológiai lehetőségeknek köszönhetően pedig minden adott volt egy vérgőzös, vagány filmhez, már csak a feldobott labdát kellett volna leütni. Viszont a Mortal Kombat esetében is az történt, mint a korábbi játékadaptációkkal (Warcraft, Resident Evil, Assassin's Creed), amelyekben bőven rejlett potenciál, de a készítők valamiért nem tudták kihozni belőlük a maximumot. Valami hiányzott.
Pedig ezúttal valóban elhihettük, hogy a Mortal Kombat által egy tökös feldolgozást kapunk. Az előzetesek, a betekintések a kulisszák mögé, a színészek felcsigázó nyilatkozatai arra engedtek következtetni, hogy ez most más lesz, ez most tényleg odavág. Bár egy szóval sem lehet azt mondani a filmre, hogy egy erőtlen förmedvény lenne, de az a plusz, az a megmagyarázhatatlan valami a teljességhez ezúttal is elmaradt.
A felütés nagyon erős és érzelemdús, Hanzo Hasashi és Bi-Han látványos összecsapása kétségkívül a film egyik legjobb pontja. Kár, hogy ezt a szintet a továbbiakban már nem sikerül megütni. A film lassan építkezik, amivel még nem is lenne semmi gond, hiszen mégiscsak jobb szép fokozatosan bemutatni egy világot, mintsem néhány percben letudni a kötelező köröket, aztán durr bele a lecsóba. Fokozatosan színre lépnek a karakterek, amelyek bemutatásával nem vesződtek túl sokat, így néhányuk kivételével megismerni sincs alkalmunk őket. Többen csak azért léptek színre, hogy legyen kit beaprítani a húsdarálóba, érdemileg nem sokat tettek hozzá a történésekhez. Különösen Mileena (Sisi Stringer) és Goro (Angus Sampson) elkótyavetyélése fájó: előbbi megérdemelt volna egy terjedelmesebb karakterívet, utóbbi pedig a Mortal Kombat egyik kultikus alakjaként több jelentőséggel is bírhatott volna.
Scorpion (Hirojuki Sanada) és Sub-Zero (Joe Taslim) vitte a prímet, Kano (Josh Lawson) egy igazi genya volt, de kis híján lopta a show-t, Kabal (Daniel Nelson), Liu Kang (Ludi Lin) és Kung Lao (Max Huang) pedig szintén a pozitívumok közé tehető. Viszont a többiek, Sonya Blade (Jessica McNamee), Jax (Mehcad Brooks), Shang Tsung (Chin Han) és Raiden (Tanadobu Asano) nem sok érzelmet váltanak ki, ami különösen azért bosszantó, mert mindnyájan a Mortal Kombat ikonikus alakjai közé tartoznak. Szándékosan hagytam a végére a főhősnek kikiáltott új arcot, Cole Youngot (Lewis Tan), aki szintén nem volt egy nagy durranás. Különleges harci ereje ugyan ötletesnek mondható, minden más viszont felejtősre sikeredett: családjával szembeni kapcsolata nem volt különösen megalapozott, a személyéhez fűződő csavar pedig már az első percektől nyilvánvaló volt.
A kosztümök és a látványvilág viszont rendben volt, nem beszélve a játék fő esszenciájáról, a látványosan megkoreografált bunyókról és a visszaköszönő kivégzésekről. Bár nem állítható, hogy verekedésben vetekszik a John Wick-filmekkel, kreativitásban és brutalitásban mégsem szenved hiányt. Az elhangzó ikonikus mondatok a küzdelmek végén viszont kissé kínosan csengtek.
Összességében elmondható, hogy a Mortal Kombat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, voltak ugyan jó pillanatai, de a játékadaptációkra jellemző átkot nem sikerült megtörnie. Felvezetésnek betudható a film, és csak reménykedhetünk benne, hogy a folytatásokban majd sikerül kiküszöbölni a hibákat. Mert bizony az illetékesek több részben gondolkodnak, Joe Taslim például állítólag összesen öt MK-filmre kötötte le magát, valamint a színész egy előzményfilmben is benne lenne. Simon McQuoid rendező szerint a döntés a rajongók kezében van: a Varietynek adott interjúban azt mondta, ha a fanok akarnak még egy filmet, ők meghajolnak a döntésük előtt. Mindenesetre kár lenne veszni hagyni a szériát, egy második esélyt legalábbis mindenképp megérdemelne.
(tt)
